RAFAISZ NAGYAPÁM

Rafaisz nagyapám..
Az én anyai nagyapám juhász ember volt. A birkák szeretetét haláláig megtartotta. Mindig volt egy két bégető a ház körül karban tartva a gyepet.. Nagy bajuszú, hatalmas nagy ember volt, hogy ezt igazoljam, talán az unokák közül -a száznyolcvanhat centimmel- majdnem a legkisebb lettem. .Templomos Baracson lakott mikor én kétágú lettem.. Azért volt Templomos, mert a másik Baracson, ami öt kilométerrel, arrébb volt, nem volt még akkor templom. Szóval itt Templomoson élt a nagyapám a hat gyerekével, Az első világháborúban tevékenyen részt vett, előbb az orosz, majd az olasz fronton. Biztosan nagy szüksége volt a hazának egy ágyúzó juhászra, mert elég sokáig bent tartotta a tűzben. Valamiféle olasz fogságba is került, de ez mar homályos, pedig tudatosította bennem hogy aztán az olasz menyecskék - azok ám az igaziak! Megtanult egy kissé olaszul,meg is tanított engem számolni. Oroszul egészen jól beszélt, németül pedig nagyon jól, lévén előtte Hard és Gyapa környékén terelgette a juhokat és ott a nyelvezet igencsak  a sváb volt abban az időben. Származásilag talán görög, mert többször kérdezték az unokaöcsémet aki jó nevű birkózó volt -a görög sportolók, hogy szintén görög-e?
Valahonnan onnan származtak az ősök, mert minden családtagnak, jellegzetesen sötét barna kissé szúrós szeme van. Az is a déli vonalra utal, mikor a kocsmában verekedés tört ki - már pedig amikor még se tv, se rádió nem volt- ez afféle hétvégi mulatságnak számított faluhelyt- szóval akkor ki a lőcsöt a kocsiból aztán bele a verekedés közepébe. Ott, aztán ütöttek mindenkit, akit értek!
Hát ilyen hirtelen haragúak voltak Nagyon tudtak szeretni és nagyon tudtak gyűlölni. Nagyapám, említettem nagycsaládos volt. Össze is kalapált hat gyereket a nagymamával, kettőnek meg csak úgy balkézről volt az apja.. Ezt onnan tudom, mikor édesanyám kislány volt és nagyanyámmal mentek vásárra, Földvárra, a mama mutatta neki :
- Na, ott megy a testvéred!
Nagyanyám, nem csinált ebből nagy ügyet, azt a kettőt nem neki kellett etetni!  Így elvolt a dologgal.. Mikor az első gyerek jött, nagyapám kiült a ház elé és várta a fiút. Arra aztán várhatott, mert kikiabált a bába
Na, Pistám, szép lánya lett! Nagyapám arca összerándult. Nem ezt várta a nagyanyámtól és mérgesen a kocsma felé vette az utat. Be is rúgott rendesen, úgy ahogy illik az embernek, ha gyereke születik. Nagyanyám ritka szépasszony volt, nagyszerűen mutattak együtt. Magas, karcsú, sudár termetű asszony volt, aki a jó képű nagyapám mellett ragyogott. a fotón, amit a .földvári képmester csinált róluk a kilencszázas évek elején. A papa nem nyugodott bele a dolgokba meg aztán mit is csináltak volna este, összehoztak hát egy újabb csemetét..
Öregapám reménykedett, no  ez már biztosan fiú lesz!
A bába kikiabált!
- Pistám! Megint, van egy lánya!
Na, nagyapám olyan dühös lett-irány a kocsma!
Leitta magát, aztán két nap múlva került elő!
Az idő ment, nagyapám kísérletező kedvében volt és a mama, újból várta a bábát. Az jött is rendesen ahogy szokott . A nagyapám meg várta az eredményt. Kissé nehezen ment a dolog és már haragudott is a bábára, hogy mi a fenét piszmog bent, mire kiszólt a világra segítő..
- Na, itt a harmadik lánya., Pista!
Éktelen haragra gerjedt, úgy berúgott a kocsmába, harmadnapra került csak elő. Addigra le is járt a gyerek születési bejelentési határideje,  úgy hogy anyám nagy bánatára egy nappal későbbre lett bejelentve az érkezése. Ez egy életre szóló traumát okozott neki, mert még halála előtt is emlegette, hogy ő március harmincegyedikén született és nem április elsején.
Mire jött a negyedik gyerek a papa már a kocsmába indult. Már útközben volt, szalajtottak utána.
-Megjött a negyedik lány! A kocsmaajtót se lépte át mire újból hírnök jött! u
- Pistám,még van egy fia is!
Na, több sem kellett neki, még a cigányt is odarendelte örömében, aki két napig húzta a nótáját. A hatodik gyerek aztán, aki már csak ráadásként is, szintén fiú lett.  Aztán már nagyanyám is megelégelte a kocsmázást és több gyereket nem szült neki.
-