AZ ELSŐ LAKÁSOM.

Leszereltem a katonaságtól, és visszamentem a Vasgyárba műszerésznek. Szerettem ott lenni, csak fizetni nem akartak-nekem. Egyszer jön a főnököm, mert mindenkinek van, tán csak a jó istennek nincs, hacsak, azóta nem váltottak ott is rendszert. Szóval jön a főnök és kérdezi tőlem.
- Nem akarsz megnősülni?
- Miért, állod a lagzit? Kérdeztem kapásból vissza , mert hátha kapok valami jó ajánlatot!
- Azt nem, mosolygott, de maradt két lakás és egyet odaadnánk neked, ha nős lennél.
- Azon ne múljék!- ugrottam a sötét lyukba
- Éppen azon töröm a fejem.
- Na, akkor igyekezz, mert év végéig el kell osztani a lakásokat!
Ezek a lakások vállalati panelek voltak, szép nagy nappalival, padlószőnyeggel, jó meleg radiátorokkal, forró fürdővízzel, mindennel, ami egy családalapításhoz kell.
Gondolkodtam már a nősülésen, mert abban az időben, csak úgy együtt élni, igencsak lenézett dolog volt. A barátnőmmel Ercsiben, a katonaság alatt jöttem össze és halálra cikizték mert katonával járt, de kitartott. Hiába a személyes varázsom elbűvölte! Sic!
Miután megkaptam a végleges ,,eltávot" a bentlakásos laktanyából, haza érve látom, az összes barátom már valami fertőzésen esett át, mert mindenki oldalán egy feleség tolatott. Ezt szó szerint értem, mert vagy babakocsit tolt vagy éppen terhes volt az asszonyka. Mentem egyik helyről a másikra, sehol egy kocsmázásra hajlandó férfi. Ültem a bárban és kezdem unni magam. A parketten új fiúk ölelték az új lányokat, a zenekarban új trubadúrok nyomták az érzelmes számokat, nekem meg csak az üres konyakos pohár jutott. Nagyon elkezdett hiányozni az az ercsi lány! Mentem is másnap hozzá és az első ölelés után megkérdeztem.
- Ráérsz?
- Miért? - óvatoskodott.
- El kellene engem kísérni az anyakönyv vezetőhöz.
- Nősülsz? -nézett rám alulról.
- És kit veszel el?
- Téged! - zártam le a leánykérést.
Úgyhogy, meg volt az első lépés az önállósodás útján. Érdekes , milyen gyorsan terjed a hír! Felkísértem a munkahelyére Pestre, ott már tudták hogy én vagyok a vőlegény- három hónapja.
- Nocsak-toltam fel a szemöldökömet a fejem tetejére.
-Tegnapig még én sem tudtam!
Ettől még ment a dolog és rövid esküvői szertartás után, elmentünk a dologra tort ülni. Már csak így hívom magamba a sikertelen projektek előre megtartott ünneplését. Amúgy rendben volt minden- vagy másfél évig. A lakást viszont megkaptuk és olyan boldogságot ritkán látni mint amivel mi bírtunk akkor. Nem volt olyan sarka, amit meg ne tapogattunk volna. Ezzel viszont elköteleztem magam a cégnél tíz évre, de mit számított akkor a tíz év, mikor előttem állt, még vagy hatvan!
Ekkor vettem meg először a lakásomat....aztán még ezután kétszer.-ugyanezt....Hiába akkor még tellett!