ERDÉLYI KÓBORLÁSOK

Erdélyi kóborlások.. Talán ez a megfelelő szó erre....

Messze nem jutottam, de amíg elértem, az emlékezetes maradt.
Régen, még az ánti világban, mikor a kurta farkú malac túrt és Causescu volt a király, puszta kalandvágyból eljutottam Erdélybe...
Nem tudtam, mire vállalkozom - ez még ketteske idejében volt. Magyarázatképpen - értékelve, házasságban töltött éveimet, volt egyeske, ketteske és Erzsi.
Barátom,Ákos - aki megrögzött agglegény /most már, első válása után/ - szólt
-.Nem jönnétek ki velem Erdélybe?
- Minek? - kérdeztem, kissé értetlenül ..
- Van egy kis pénzem kint , el kellene költeni...
- Ja !..vagy, úgy!.. és pakoltam..
Vittem ketteskét is -akkor még Gizus volt a neve és belevaló csaj volt.
Beültünk Ákos Skoda MB 1000-s autójában és irány a román határ.....
Ott kicsit problémáztak , minek viszünk ki, ennyi paradicsomot és paprikát, de a túrás ellenére nem találták meg, az alján azt AMO szappanokat.
Ez a kozmetolóliai remekmű - eper , citrom és más illatokban leledzett, segítve a csempészés sikerét.
Átjutottunk - az urológia vizsgálatot megúszva- irány Nagyvárad....!
Mellette a kis faluban lakott Géza barátunk, aki a maga csendességében vendégelt meg minket apa, anya, és a festő állvány mellett...Akkor hallottunk először,az árucsere fogalomról..Ez nem a történelem előtti fogalomról szól, amikor a tűz pattintó eszközt cserélték - mamut farokra Ez más volt..Romániai valóság! Géza bátyó, a papa , fotográfus és festő, a kicsiny pénzét a családba fektette.Nem ivott,nem kártyázott. Mikor boltba ment és elővette a borotva pengőre való, kis alumínium lejét, boldogan leszurkolta a boltos kezébe, bőrlehúzó kinai termékért!.. A boltos, összevonta a szemöldökét..
-Bátyó. csak akkor van penge, ha hozol csirkét, vagy tojást!.
Nekünk, nincs baromfink -hőkölt az öreg.
- Akko nem lesz beretva! - summázott a boltos.
Nos, szegénynek, el kellett menni a szomszédokhoz, hogy a kifizetett penge mellé a járulékos tojásokat begyűjtve; végre letéphesse magáról a szőrt ...
Borzalom! Mi, akik a legvidámabb barakkban, lengyel és NDK turnék csemegéit élveztük és számunkra gúzs volt; hogy Hollandiába nem mehettünk évente, döbbenten hallgattuk a begyűjtés, nálunk ismeretlen módszereit - mind ezt 1980-ban.Elhagyva Diószeget, Szatmárba jutottunk. ahol csodálhattuk a hatalmas templomot -
Isten bocsájtsa meg nekem ! -református-vagy katolikus- nem emlékszem--de mindegy is - ami a Fő teret uralta, rajta a feliratok mind magyarul...
Nem szeretnék nacionalista lenni ilyenkor,..amikor már utálom ezt a szót ! De, ekkor megszólalt bennem a magyar..
Ehhez, azt kell hozzá tennem, gyerekkoromban Szilágyi Irma tanítónénim azt mondta: -Gyerekek, hogy milyenek az igazi magyarok? Olyan ,mint a Váczi Laci apukája --alacsony tömzsi és horgas orra van..
Nosza, rohanok haza, mellem dagad a büszkeségtől és áradozom, milyen jó nekem -apám egy igazi magyar...sőt, ilyen az igazi magyar! Velem madarat, mit madarat - oroszlánt lehetettet volna fogatni.! Lackóm-sajnálkozik apám-én tót vagyok,... iskolás koromig, nem is tudtam magyarul......
Na ,ennyit a származásrólApám, félig tót, félig magyar, anyám Rafaisz, állitólag görög,,de tót is és lengyel is, Madács ,Buránszky; ja és Benedekti a nagymama.. Ő pedig az álmos könyvek szerint olasz vérrel rendelkezik...no, most akkor én ;.igazi magyar vagyok. ...nem igaz?!.. Mit tesz a Pr!....Ha Kádár Jani bácsi egyszer mondta volna ..gyerekek, verik a magyart, úsgyi neki.! Háát.. mentünk volna istennek is neki, ha kell !