KALAMBAKOS-KSIROKAMBOS - JORGE BÁTYÓ

Még egyszer Görögországról.
Miután a nagy kaland megtörtént, a következő évben a családdal is elmentem Voloszba, Athénbe .
A rendszerváltás megtörtént, mindannyian bizakodtunk - fiatalság , bolondság- szóval naivak voltunk !
Alekos barátunk a régi bohókás ember, fügét szedtünk vele fáról, fa alól, A Pelion hegység oldalán a kolostorból, mint a Müezzinek- ortodox papok hirdették az igét - hangszórókon keresztül. Szóval teljes volt a filing.
Alekosnál laktunk, háza a tenger fölött és mellett harminc-negyven méterre ragyogó kilátással. A terasz,kiváló hely volt, ouzót és jegeskávét inni, miközben a halász hajók és kompok tüntek el a látóhatár alatt. Alekos megtanított, hogy kell az ouzót inni és kotlettet csinálni. Görög módra halat sütni és kalamarit fogni a tengerben. Ezt a tintahalfogást, egyszer még elmesélem,. meg azt is, hogy a második nap, hogyan sikerült majdnem vízbe fulladnom, a csodás Tsagarada tengeröblében.
Szóval, sok minden van még bennem, de nem szeretném, ha már én is unnám magam!
Athénben,Jorgos megkért, nézzem már meg, mi van az apjával..Aggódott is érte, meg aztán az öreg is vágyna egy kis beszélgetésre, egy kis magyar szóra. Elmentünk az öreg Jorgost meglátogatni. Kalambakos, Ksirokambos ez a cím,-rágta a fülünket-ne felejtsétek!
Egy nagy felhőszakadásba kerültünk, ami olyan ritka Görögországban, mint a néger zöldséges nálunk. A Zsiguli beázott.. valami repedés lehetett a gyújtás elosztón...szóval, mikor már folyt be a víz a kocsiba ő is feladta..lehet nem tudott úszni.?.
Kalambakos a város a Meteorák alatt van, onnan már láthatóak a sziklára épített kolostorok, amelyek az török világ alatt sem hódoltak be a turbánosoknak.
A városba érve kerestük az utcát, Ksirokambos,de senki nem értett bennünket, pedig addigra már azt is tudtam "parakaló ena pszomi / kérek egy kenyeret/, vagy azt kali széra, kali nihta, jamas, jassos- tehát jó estét, jó éjszakát, egészségedre, szevasz... Szóval vágtam a görögöt, de ezek az emberek nem akartak olyat mondani amit megértettem. Az angollal sem boldogultam, pedig feszített tempóban készültem, a nagyobbik lányom pedig, angol tagozatos volt.
Csak görögül nyomták,és azt is olyan pergő nyelven, hogy csak a mondat végén a felkiáltó jelet észleltem.
Aztán, valami felderengett... Ez nem egy utca, hanem valamelyik kerület....
Persze a kerület sem jött be, mert már kint voltunk a városból, és az ügyeletes útmutogató, mindig csak feljebb mutogatott.. már azt hittem az öreg meghalt.és az égben van...
Az út, a szerpentinen felfelé vezetett. Végre megtalálni véltem, amit kerestem. Szép hegyi fogadó, akár alpesi is lehetett volna, bentről zene szólt, kint terepjárók. Belibegtem és harsány " kali merával " jeleztem a barátságomat. A levegő megfagyott, a vendégház közepén, egy félig levetkőztetett hölgy, visítva rántotta magára leengedett blúzát, ellökve magától táncosát, miközben vagy négy katona tiszt ugrott fel az asztaltól fenyegetően. Kiderült, valami katonai támaszpont tiszti klubja? vendégháza? vagy kupija volt. Ezt már soha nem tudom meg! Mint a varsói szerződés leszerelt törzsőrmesterének, nagyon nem tetszett, ez a nyilvánvaló erkölcstelenség!!! sic!
Gyorsan menekülőre fogtam a dolgot és a kék felhő /Zsiga autónk/ már a hegy tetején járt.  Azért kék felhő, mert az előző Wartburgunk neve " zöld szörnyeteg" volt,  mert minden zökkenőnél szétesett a sebváltó rudazata és akkor se előre, se hátra! Ó Budafok macskaköves fő utcáján talán ott az emlék táblám " Itt szerelte legtöbbet autóját V. Laca, népszerű műszerész és gitárpengető!"
Aztán, felértünk egy hatalmas hegy ...majdnem tetejére, amikor feltűnt ékes cirill betűkkel Ksirokambos!
Az ég áldja meg Jorgoszt meg az útba igazítókat !! Hát ezért mutogattak az ég felé!?
Beérve a faluba, öreg görögöt fogtunk, aki egykedvűen battyogott az út mentén és pipáját szívta. Kérdezem  a keresett embert, nem érti... aztán bevillant! Jorgos Kondoiannis..Budapest! Az öreg elordította magát!
Ááá! Jorge!!! Feltépte az autó ajtaját, asszonyomat kirángatta a helyéről és helyet foglalt az anyós ülésen. Úgy ült ott, mint egy kapitány..Az is volt! Piszkos Fred - a kapitány ..személyesen! Szurtosan, bagósan, de szeretni valón!
Mutatta az utat kezével előre, előre. Egy hegyi ösvényre vezetett ..a kilátás gyönyörű- az út nem annyira, a kiálló sziklán, mindjárt megadta magát a kipufogó, így nagy hanggal behajtottunk Freddy bácsi tanyájára! Kihúzott bennünket az autóból és betuszkolt, a háza melletti mellék épületbe. Nálunk falun úgy hívják...nyári konyha!
Az előtérben, két fekete ruhás Biri néni tolta a kenyér tésztát a forró kemencébe..A lányok megrettenten nézték,ez a vasorrú bába háza? Jézus! Mindenkinek Agatha Cristie regénye jutott eszébe az eltűnt nőkről, kemencébe hányt gyerekekről, ám emberünk barátságosan  betuszkolt a belső szobába, ahol egy fiatal asszony feküdt az ágyon , kislányával. Valamit mondott nekik, azok leugrottak a heverőről és kiszaladtak.
Az öreg Freddy  elemében volt. Parancsok jobbra, balra és mindjárt hatalmas tál friss görög salátát tálaltak fel a nénék! Éhesek is voltunk, a tál is vonzó volt, tele fekete olajbogyóval, friss uborkával, feta sajttal..forró kenyérrel. Nem sokat kellett biztatni bennünket, befaltuk!....Erre elrohantak és hozták a második tálat!
Tiltakoztunk, de hiába!..A harmadik táltól Jorgosz bátyó érkezése mentett meg....Ugrottam  fel !
-Gyuri bácsi! Nem ismerhet minket, mi a fia barátai vagyunk és megkért ugorjunk fel Önhöz!...
Az öreg kimentett minket  a szorult helyzetünkből - a Freddy család azt hitte, valami rokonok vagyunk a távoli Budapestről és pihenni jöttünk ide. A görögök vendégszeretők...addig hozták volna az ételt, ameddig eszünk és nem hagyjuk ott a tányéron...Hát ők  már csak ilyenek!
Jorgosz bátyó házába mentünk. Takaros két szobás ház volt a macedón hegy vagy ezer méteres magasságában. Boldog volt, hogy magyarul beszélgethetett! Átadtuk az otthoni paprikamagokat, mert neki csak a magyar zöldpaprika az igazi !
Később elmesélte, hogy került egy hétre a rendőrségi fogdába.  Mákot vetett, mert szeretett volna a mákos tésztát enni , de valaki befújta, hogy ópiumot akar termelni...Ügyvéd hozta ki a sittről!
Milyen nagy is itt nálunk a szabadság, gyerekek!
Annyi mákot eszünk, amennyit akarunk! Már óvodás korunk óta...!
Ez ám a boldogság !
Búcsúzóul  két liter oúzót kaptunk a saját lepárlásából és lelkünkre kötötte, ha legközelebb erre járunk, olyan paradicsom magot  hozzunk, ami otthon terem.
Olyan jó édes és szaftos legyen!....
1990.szeptember 15