Dömsöd, Dömsöd..

Pénteken rabul ejtettek!
Telefon szól- Rossz a műholdvevőm, csinálja meg legyen szíves! Tök normális invitálás semmi erőszakoskodás.
Biztatom az embert hozza be a boltba, kap helyette ingyen másikat..
-Nem -  mondja vigyem én ki...
- A kiszállást fizetni kell ember, az pedig oda vissza nyolcvan kilométer..nem lesz olcsó!
- A pénz nem számít!..h
Ha nem, hát nem ..fizessen ha én vagyok a zsánere..és látni akar! Mondja hol lakik...Valahol Dömsöd mélyén..Magyarázza, de abból semmit nem értek, kinek a boltjánál kell arra kanyarodni a hol a nagy fa van?...Ennyi erővel Nepálba is elindulhatnék...meglátom azt a nagy hegyet, oszt annyi!.. ott vagyok! GPS "bekapcs" és máris Dömsödön vagyok..Bár megtréfál, mert a harmadik kör után rájöttem vissza akar vinni az újvárosi kórházhoz, ahonnan indultam. Beütöm ismét a frankót, a tizedik kanyargós utca után látom - Váczi utca!..Na, ez rossz nem lehet mondom, bár nem hittem hogy rólam itt utcát neveznek el!.
 Elején csinos házak, aztán kisebbek és igazi cigánysor!...
Ajjaj! borul el arcom az elmémmel együtt, itt aztán nem lesz kiszállás kifizetés!..Megállok a kis ház előtt egy kisebb cigány ember jön ki és már hangosan mondja, mit fog velem csinálni, ha átb..szom.!.Kíváncsian várom! -mondom és mellé állok. Kissé megtört a tekintete -a vállamig alig ért- azt hittem tőlem rettent meg,de nem... olyan csont részeg volt, ha megkérdeztem volna hogy hívják,..hát kitérő válasz adott volna..Rövid verbális kézitusa után, aprócska felesége is színre lépett és melegen invitált a házikóba...Mondom ..
- Fordulok vissza, ha nem fizetnek!...a közelmúlt tapasztalatai szerint..ez igen valószínű...
Asszonyka nyugtat, megkapom a magamét..Na, ettől tartok én is..mondom, de azért bátran begörnyedek a kis ház alacsony ajtaján. Emberünk utánam ! Asszonyka erélyes... Kinn maradsz! - löki mellbe emberét és ránk zárja ajtót... Fogságba estem ! - rohan végig az agyamon..én rutinos tárgyaló vagyok a cigányokkal, de szabadtéren..de itt a kaptárban?!. Na, ez nem jön be!..nyugtat az asszony.... Tiszta, rendes kis szoba..alászuszogok az íróasztalnak, ahol a számítógép üzemel és bekötöm a készüléket...Persze, akinek fizetni kéne az nincs itt!-morgok magamban..Ilyenkor mindig mindenki eltűnik.. Fizetek én!- mondja asszonyka és tényleg penget is...Ha nem is keresek a bóton, de legalább nem vesztettem rajta...Kifelé menet, az ajtó nem nyílik! Ember meg veri kintről... mi a pi.. át csinálunk ott bent mi ketten...százötven centis Otelló!
Nehezen szabadulok... a kis cigány ember még emberkedik..- gondolom revansot akar a kizárásért, és bőszen szét akarja roppantani a kezem.. Rossz napja van...nem éri át a tenyerem..Szorítok rajta egyet - érezze az erő velem van!...becsapódok a kocsiba és szétfröcskölöm a sarat az utcában..

Asszonyom meséli..a kis Rómeó csábítgatta ki a kocsiból, miközben mi bent dugtuk a vezetékeket...
Mit hagytál ki!-vigyorgok, miközben látom az ember a kerítés nélküli kapufélfába kapaszkodva egyensúlyoz az árok és az udvar sara között..

MA MEGFOGTATOK...

Ma megfogtatok...
Nem tudom mit ér nekem ez a bloggolás..lehet csak annyit, hogy az Adóhatóság árgus szemekkel ellenőrzi minden mondatomat és készül lecsapni rám, mert elmesélem az élményeimet, és valami fojtogató erotikus élményre várva, levadássza a ki nem adott emlékeirataimat..?
A ló f...t!
Sajnos semmi olyat nem tudok írni, ami titkos háremek mélyén, megalkuvásos alapon bekövetkezett hancurkák eltitkolására bírtam volna az ellenem eljárókat..
Sajnos sem pénzem, sem gyomrom erre..
Maradok a balek ketegóriában ..
Most, hogy a mérgem kiadtam, és beszélőviszonyba keveredek magammal, iszom egy pohár bort a mezőfalvi karcosból, és felteszem a kérdést ami engem roppantul izgat..
Ki és mi végett olvassa el a bloggomat, újra és újra...
Nézem a listám...ezen a bloggon 4700-an voltak kíváncsiak mi van velem..cca ..fél év alatt. A másik bloggomon, ami egy éve sincs hogy megindult..18 945 kattintás volt, ami engem is meglep...pedig azt a bejegyzést, csak úgy az enyészetnek hagytam meg..had rágódjon az is valamin, mielőtt engem is bedarál.....Köszönöm hogy olvassátok a mindennapi küszködésem, ..emlékezéseimet, mert hogy erről szól a dolog! A mese..az unokáknak a lányaimnak és azoknak a barátaimnak szól, akik ismernek vagy nem egészen,..mert ezeken az írásokon meglepődnek - mit is akarok én és hogy is van ez?....
Na, most ezek után nézem az olvasók listáját...Monten View- California, Sidney-Ausztrália, Oradea -Nagyvárad, Sibiu-Nagyszeben -Románia.. Nyitra-Pozsony- Szlovákia..Montreál-New York, Brussel, Antwerpen, Stockholm és a sok hazai érdeklődő ..Budapest, Szeged, Dunaújváros, Paks, Szekszárd/ úgy látszik tudják, oda járok borért a Ribling Ferihez/ és számos megtisztelő, aki kíváncsi mit firkálok nap mint nap, Bocs a kimaradottaknak, de már mondtam öregszem és hülyülök..azaz feledékennyé válok!,
Köszönöm még egyszer, hogy velem vagytok és naponta kíváncsiak vagytok, hogy boldogul- vagy botladozik az ember ebben a Rengetegben...

Úgy vagyok mint Ábel, aki nem találja a helyét a nagy Amerikában, nem tudja, hogy mihez fogjon. Az embereknek azt a kérdést teszi fel, hogy mi célra vagyunk a világon. Utoljára egy négertől kérdezi meg, aki csak ennyit válaszol Ábelnek: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Hát?!....Én is szeretnék...
..
Na, ez túl líraira sikerült!...de hát szombat este van és ma nem háborúzom..


ui.
Akinek van kedve, nyugodtan nyíljon meg....nem sértődöm meg..ígérem!

AZ ESŐ

Az eső csak esik. Hónapok óta várunk rá,.most esik. Kitartóan dobol az ablakon.. Mintha az afrikai dobosok vernék a tamtamot, ismeretlen üzeneteket küldve a vadonba... Olyan eső ez, mint Ázsiába a monszun. .Párás, meleg, fojtó.. Ilyenkor a fűkunyhóban lenne jó egy kis ferdeszeművel hancúrozni, miközben be-be csapna az frissítő eső. Még a levegőben is van valami fülledt erotika. Talán a virágok lélegeztek fel és ők adják ezt a sűrű gomolygó bódító illatot, de ez itt nem a malájok földje.. Esik kitartóan már napok óta. Lemossa a gyereknapi aszfalt firkákat, a padra rajzolt "Takarodj" szöveget, az autók tetejéről a galambok pecsétjét,... szóval mindent.. A természet kiradírozza, amit nem tart jónak. Kalapos ember húzza arcába a karimát ..rágyújt a füstöt beveri a kalap alá a szél. Krákog, köhécsel, morog,de az esőt ez nem érdekli, csak veri a hátát rendesen. A park nyújtózik és szinte óráról órára jönnek ki az új fűszálak a földből. Hallgatom a fű növését.. A meg-meglóduló szél, az utolsó érett epreket rángatja le a termetes fáról. Toccsannak egyet, aztán az utat mosó víz belehömpölygeti őket a csatornába...Ebből már nem lesz pálinka!...Pedig tavaly a szomszéd ponyvát terített a fa alá és az abból készült nedűből kortyoltunk a neve napján!...De hol van már a tavalyi hó?!..Pláne a pálinka!..Összefut a nyál a számban, szinte érzem az érett eper illatát!..Egy korty milyen jól esne most- vagy kettő....de csak eső lóbálja magát, neki-neki indulva pásztázza végig a várost. Takarít szemetet, levegőt,agyat...Termetes tócsákat hagy maga után az úton.. Nagyokat lépkedek, de ez kikerülhetetlen... bele a nagy tócsába.. és húszcentis víz csapódik be a cipőmbe..
Úgy látszik, rám is rám fér a megtisztulás ...

MA, ISMÉT TELE LETTEM!.

Ma agyilag felverték bennem a fehérjét!..Alapvetően nyugi vagyok, de utálom a papagáj kommandót és azt ha valaki, aki meggondolás nélkül nyomja a süketet, azért mert kedvenc újságja ezt diktálja neki. Az ütő megállt bennem ,mikor kinyilatkozza az ügyeletes szó hordó, hogy mindenkit arra köteleznek, aki régi szóval munkanélküli segélyre szorul - és élni szeretne vele- hogy legyen akár tanár , akár mérnök , át kell alakulnia kubikosnak A debreceni stadiont, vagy a Tisza partjának feltöltését kell támogatnia a testi erejével.. Magyarul, lapátolj barom, ha nincs jó barátod, aki állást ad, vagy jó támogatód aki elintézi, hogy jó helyre kerülj! Ha már az állásod elvesztetted- pénzed egy szál sem - valami össznemzeti átalakulás következtében, hagyd magad mögött az önbecsülésedet is..! Ha pedig messze van a lakásod, ott fogsz a barakkban-bocsánat konténerben tengődni egész hét végéig? Mindez a minimál bér feléért, napi négy órában? Mi ez az agyament project?..Hogy dühös vagyok és nem kicsit az annak az oka, az előbb kedvenc barátom osztotta az észt a fészen, hogy milyen jó lesz ez így!
-Anyád!..- mondom magamban,- Mit szólt volna ahhoz, ha harminc .negyven éves becsületes munka után, esetleg malteros lánynak állítják be, a nagy ország újraszervezésének jegyében,mert az elvesztett munkája után már pénzt már nem kap és akkor dögöljön meg a Tisza gátján, vagy a debreceni lapályon alapozás közben...
Egyszer ezt már Dicső Vezérünk az igen csak nem tisztelt Rákosi elvtárs már eljátszatta velünk...lásd Sztalinváros!..Milyen munka az, ahol éhbérért dolgoztatnak embereket és rendőrök vigyáznak rá, hogy aztán minden rendben menjen?!.. A lányom elvégzett három évet a főiskolán ...média és művelődés szervezői szakon...Elég baj az nekem - de főleg neki- hogy nem fejezte be és nem szerzett diplomát, bár azzal is most ugyanitt tartana...Nagy lehetőség, időnként a helyi önkormányzatnál adódik valami kis meló - hol a könyvtárban,hol az irodában. Első nap iroda- szerződés szerint-segít a közmunkában a papírok között eligazodni. Aztán súgott valaki - valakinek és már is mehetett gazolni a településen élő kisebbség közé. Ott aztán, mint nem közéjük valót, azonnal betámadták a "közalkalmazottak" és rohanhatott sírva vissza az önkormányzathoz. A reakció az volt, nem válogathat... mindent el kell végezni azért a huszonnyolcezer jó magyar forintokért. Hazament, de két nap múlva hírnök jő! Amennyiben nem jelentkezik be az önkormányzatnál és nem veszi fel a munkát, rendőrileg elő lesz állíttatva!
Bravó!
Annak idején, Bölcs Vezérünk ezt kitalálta már és akkor KMK-nak hívták!....Közveszélyes munkakerülés.ennek a rövidítése..
Hát itt tartunk.. ha nem mész gazolni,majd elvisz a rendőr bácsi..
Tudom, tudom.. rossz helyre születtem és rosszkor...
Na de ennyire?!...

AZ ÖREG CSONTOS TORNYA..

A falu amiben laktunk kicsinyke, poros tót falu volt a Duna mellett.
 Egy útja volt ami köves, azon is vastagon állt a por, ami a mellette lévő löszfalból lepergett. Ebben játszottunk mozdonyost, felverve a port, a Dunáról hazafelé tartó mosott ruhát cipelő asszonyok nagy mérgére.
 A nyári esőben ez a por sárrá vált, télen görcsbe fagyott. Nekünk, mégis szép volt! A legszebb amit valaha is láttunk. Na sokat nem , de Baracsnál szebb volt! Az a szomszéd falu volt ahonnan anyám származott . Sok szép napot töltöttem ott is , de Kisapostagé volt a lelkem igazán...A kesernyés illatú óriás füzek alatti zátonyt elöntő Duna párája, a pázsitok selymessége, a harkályok kopácsolása, a nagy Duna halszaga, frissessége, amit semmi nem tudott felülmúlni. Sokszor csak azért mentünk ki a kikötőbe - ahol hajót nem igen láttunk még kikötni - hogy teleszívjuk a tüdőnket és álmodozzunk. Álmaink arról szóltak, mi lenne ha egyszer kikötne a hajó és mi mint matrózok leutaznánk vele a tengerre...és persze keményen dolgoznánk, mint ahogy illik, férfiasan! A messzi partokon pedig várnának a lányok, copfosok, szőkék, barnák,..minden kikötőben más! Aztán jönne a tenger, ahol marconán állnánk a kormánynál, dacolva a sós vízzel, amit a hullámok borítanának ránk . Annál keményebben fognánk a kormányt, minél nagyobb lenne az ítélet idő. Szóval ilyenek jártak az eszünkben - tizenöt évesen már igencsak férfinak érezve magunkat. Kiabáltunk hajóknak, románoknak, bolgároknak, akik verték  a hullámokat fürdéshez.
Szép napok voltak!.Egyszer még a cigit is megpróbáltuk amit Jurik Pisti haverom csórt ki a nevelő apja dóznijából..Valami iszonytató keserű,csípős és büdös volt ...Nem elég hogy Munkás cigi volt, hanem még nikotex is...ebben dupla volt a nikotin. Ennek az elszívására csak a valóban megrögzött dohányosok voltak képesek. Egy szippantás és mintha a ló rúgott volna mellbe! Később magyarázkodtunk otthon, hogy bementünk a kocsmába és ott lett dohány szagunk, mikor a málnát kértünk. A málna volt a kedvenc italunk.. abban az időben még nem volt palackos üdítő. Két deci szóda és egy három centes málnaszörp, egy hosszú nyelű kanállal összekeverve. Valami mennyei ital volt!
 Ott a kocsmában aztán érdekes emberek voltak. Megfáradt parasztok kalapban, úgy hetven felé, kérges kezükkel simogatták a poharat, svájci sapkás gyári munkások, akik a munka miatt naponta bezötykölődtek a ponyvás teherautóval a közeli Sztálinvárosba és hazafelé betérve a búfelejtőbe, leöblítették torkukról a port.
Nőt a kocsmában nem lehetett látni. Ha inni akart valamit, akkor az ember megvette neki, aztán kivitte a poharat az ajtó elé, igyon ott. Általában málnát,mert azt igen megszólták volna ha szeszes poharat látnak a kezében. - Az asszony ne igyon! A kocsma a férfiak mulatságára volt kitalálva. Szopogatták a savanyú fröccsüket és beszélgettek, üzleteltek. Malacot cseréltek szénára , kapanyelet görögdinnyére. Sör, csak a sátoros ünnepeken volt. Az főleg búcsú idejére esett, mert bár a búcsú kimondottan katolikus ünnep, az evangélikus tótok azért rendszeresen megtartották.
- Mi az hogy nekünk ne legyen búcsúnk! Nem vagyunk mi alábbvalók a Baracsiaknál!- ami köztudottan katolikus község volt...amúgy, a neve rendesen is Templomos volt, akkora templommal hogy csak a nyakunk gémberedett meg mikor a keresztet vizslattuk a tetején!
Kisapostagnak kicsiny temploma volt. Fehérre festett falaival, szentírásokkal felékesítve, igencsak szerethető, puritánságában is megkapó templomocska volt. Valamikor Dezséri László akkori evangélikus püspök szentelte fel. Aztán híres jegyzetíró lett a hatvanas évek Kossuth rádiójában. Szóval, ide jött össze a nép a vasárnapi istentiszteletre -már akinek engedte a munkája, mert a tanácselnök, az iskola igazgató és a rendőr nem mehetett be ilyen helyre, mert kirúgták volna a munkahelyéről..
Ide járt Csontos bácsi is, akinek tíz gyereke volt. Új gyerek már úgy hiányzott neki, mint ablakos tótnak a hanyatt esés! Nagyon le voltak már csórósodva, alig volt mit enni otthon, de a gyerek menetrend szerint érkezett. Már a községházán is megsajnálták az embert és kiutaltak valami pénzt neki, hogy ruházza fel a porontyokat. El is ment Fődvárra-ahogyan mifelénk Dunaföldvárt emlegetni szokás- hogy bevásároljon. Aztán haza érkezett üres kézzel....
- Na, nem vót ott abba a Fődvárba semmi érdemes darab?- tudakolták a szomszédok.
- Maj meglássátok-csippentett hamiskásan ki a kalap alól..
.És meglátták! Vagy harmadnapra megérkezett három munkás és egy vasszerkezetet állított fel Csontosék udvarában. A tetejére egy forgó lapát került, ami aztán vidáman nyikorogva mutatta a szélnek merre kell fújnia!.
Már elfutotta a méreg az elöljárót, aki szegről-végről rokona is volt az öregnek és rámordult.
- Mi az isten agarának kellett ez a szélkerék magának, ami hasznot sem hajt!
 Elgondolkodott az öreg, föltolta a feje búbjára a kalapot, végigmérte a szerkezetet és csippentve huncutul a szemével úgy alulról belenézett az elöljáró szemébe.
- Megáll az ott a hegyen!.
Erre nem tudott mit mondani a nagy ember, csak fejét csóválva bevonult a községházába.
Aztán még vagy negyven évig nyikorgott ott fenn a szerkezet. Még gyerekkoromban egyszer meg is próbáltam  a mászást rajta, de a  a suhogó mogyoróvessző megakadályozta a nagy kalandot.
Így Kisapostag egy leendő akrobatát, én pedig a mászhatnékomat vesztettem el Csontos bácsi tornyánál.

Hát, így mentek a dolgok annak idején..