MÉG EGY KATONÁS TÖRTÉNET

Úgy látszik, mindig kikívánkozik belőlem a téma, mint tehénből a kisborjú. Még a zászlóalj törzsnél voltam a hírműhely kefélő gépe. Ez sajnos a szexualitás azon része volt, amikor azt mondták - Maga most ráb...ott! Az élvezet akkor következett mikor már abbahagytuk. Már a linóleum kefélését. Mert nőt ebben az időben csak a WC falára rajzolva, vagy a kerítésnél láttunk. Ott is azért, mert arra árt egy  dinka cigány lány a helyi telepről és öt forintért, kérés nélkül is fellibbentette tarka szoknyáját a csúnyájáról.
Haza nem engedtek bennünket, mert hát akkor mi lesz a harckészültséggel, meg aztán mit szól ehhez a NATO is. Még megtámadnák a laktanyát vagy a mi a fenét! Ebben az időszakban egy másik meghatározó élményem is volt!
 Valaki mégiscsak hazajutott, aztán vagy otthonról, vagy a vasút melletti bozótosból a környéken kóborló lányoktól összeszedett valami lapos tetűt.
Nosza, ugrott az egészségügyi szolgálat-nem is tudtam van női szakasz is- aztán sorakozó a KISZ teremben - Gatyát le! Ott álltunk és ágaskodtunk és vörösödtünk, a három illatozó nő előtt, ők pedig mosolyogtak, mint Mona Lisa a Louvre-ban. Aztán előkaptak egy-egy vastag pumpát a tasakból, amivel valami chemotox illatú porral előröl, hátulról jól megszórtak. Nem számított kinek volt laposa -a megelőzés a fontos! Olyan por-felhőt csináltak, alig láttuk a Lenin képét a főfalon. Ebben az elegyben gyalogsági rohamot indíthattak volna, minden feltűnés nélkül.
Már vagy három hónapja képeztek ki bennünket, mikor jött a politikai tiszt Gojzer elvtárs és kérdezte, hogy érezzük magunkat. Csak hümmögtünk és morogtunk.
 - Na elvtársak! Na !- noszogatott.
- Hát mondjanak már valamit. ! Fészkelődünk, de senki nem akar megszólalni. .Azt már megtanultuk- itt szép lehetsz,de okos nem.! Az alezredes rám néz.
- Na, Váczikám!?
Hogy honnan ismert, nem tudom , de ha már így megszólított felálltam.
- Mit látott utoljára a tv.-ben?
Mi a fenét láthattam? Semmit.. Miután bevonultunk, nekünk nem lehetett nézni.
- Jelentem az Angyalt!
- Az Angyalt? De az már jó három hónapja volt...azóta, nem néztek tv.-t?
- Nem...
- Azt a gojzer varrású hétszentségét!  ..bukott ki belőle a döbbenet.
-.Ide nekem a szpk-t Ez a századparancsnok Pedáns Gazsi volt, ki állt és fenyegetően meregette a szemét a szakaszparancsnokra és ö pedig a szobaparancsnokra...szóval lefelé folyt a büdös egészen a mi nyakunkba. Este aztán összetereltek bennünket a folyosón, már lefekvés előtt voltunk-szép türkizkék pizsamánkba.
- Elsőidőszak sorakozó! - volt az invitálás..
- Jobbra át !
- Na most elvtársak...mindenki megfogja az előtte álló gatyakorcát ...jobbkézzel!! Aztán lépés indulj. Célpont a KISZ terem!
Mentünk, mint az óvodások, meg már nem akartunk szólalni, mert akkor egy hónapig megint, nem engedtek volna haza... Szóval totyogtunk be egymást követve a terembe, aminek a közepébe behúzták a tv-t .. ami természetesen, nem volt bekapcsolva!
- Na, látták a tv-t elvtársak!?
- Láttuk, láttuk!-mormogtunk..
- Na akkor pofa be, megint három hónapig!
- Értve van?!
- Értve volt....
-

A NAGY HAVAK IDEJÉN

Ez egy kicsit hosszúra sikeredett...

Egyszer még a nagy havak idején, amikor még a kutya is farral visszafelé közlekedett mikor havat látott, elmentünk Fiadra antennát szerelni. Nos Fiad nem a térkép széle ,de jól beköltözött a somogyi dombság belsejébe, történetesen Igal mellé. Hogy ő vágyott-e ránk, nem tudom, de mi erősen akartunk odajutni, mert fizették az utat és a munkára is beígértek valamicskét, ami után a képzeletünkben ott gőzölgött Igal remek termálja. Ez volt, amit a munka után beterveztünk. Az Opelem remek állapotban volt, előző nap hoztam el a szerelőtől , a nap hét-ágra sütött és mi a decemberi ragyogásban, széles mosollyal koptattuk a gumikat Fiad felé... Olyan 110 kilométer lehetett Újvároshoz...dolgoztunk eleget az évben, azt a kis munkadíjat eldorbézoljuk majd-gondoltam....Aztán úgy Bonnya-puszta előtt, vagy kétszáz méterrel csattanás és ott álltunk az út közepén, leblokkolva... Miután az összes varázsszót megejtettük és nem fogott a vudu sem, elkezdtük tolni a verdát a bonnyai kocsma elé, csak úgy biztonsági okokból. No, az első húsz méter után, lecsapott ránk a somogyi rettenetes!...Olyan hóvihar kerekedett, amiről még öregapám is csak nagy társaságban, fél üveg szilvórium után mert volna elmesélni... Szemünk-szánk tele lett hóval, ami vízszintesen vágott az arcunkba . Bejutva a kocsma , vagy bolt elé, mindjárt melegedni akartunk, ami azért is aktuális volt, mert mi, edző-cipőben, pulóverben, egy kis mellénykében legénykedtünk . Telefonáltunk a megrendelőnknek, hogy baj van, mert az autó, nem akar a hegyre felmenni. A gazda asszonya - Isten éltesse sokáig, kenyéren és vízen- felháborodott! Mit képzelnek maguk! Én eljövök ide Újvárosból szilveszterezni és maguk elrontják az én szórakozásomat?! Na, most mi lesz! Egyszer csak megérkezett egy Latvija nevű mikrobusz és  pálinkaszagú sofőrje, aki gyorsan elővetette vontató kötelet, mert ő azért jött le Fiadról, hogy felhúzzon bennünket a hegyre és kapkodjunk , mert nem ér rá szarozni... Na, félig felolvadva beakasztottuk a kötelet, ami nem volt több három méternél és neki a hegynek!
A sofőr tényleg nem szarozott. Ment vagy hatvannal, én pedig, sűrű kereszteket vetve- pedig evangélikus vagyok- lógtam a köldök zsinóron, utána. A baj, az volt ebben - mivel a motor nem dolgozott, így nem volt a szervokormány és fék sem. Gyakorlatilag mint a karikás-ostor végén a sudár, csapódtam ide-oda.. Még jó, hogy felfelé mentünk, amúgy -én toltam volna farba Latvija kisasszonyt....Vagy két kilométer után megállt a vontatóm és harsányan kiparancsolt mindenkit a kocsiból.
-Gyerünk mentsük ki a doktor asszonykáját! A hölgy, két méteres árok mélyéből kandikált ki Trabantostól. Lovagias fickók lévén, ugrottunk az árokba ,menteni a menthetőt.. Én titokban reménykedtem, nem megy tovább ez az ámokfutás, a Latvija után... Most sem értem hogyan , de kitoltuk hölgyet és Trabantját az árokból.
A söfőr  erre a sikerre vérszemet kapva, tépett a lassan negyven centis hóban - maga után vonszolva engem- és meg sem állt az első kocsmáig. ..Ott aztán közölte,.. az istennek sem megy tovább, ha nem ihat egy pálinkát.. Nála ez nem féldecit, hanem egy decit jelentett.. Kikerekedett szemekkel néztem rá...Próbáltam rábeszélni, igyon inkább utána, miután felvitt a hegyre, de mondta,
-Ez az autó, már nem megy tovább, kenés nélkül!...
Hát kentünk, ..én nem mertem még málna szörpöt sem inni, mert ha súlyos lesz a csattanás, legalább nem fulladok meg...Felturbózta magát a söfőr - aki az Önkormányzat Latviájának volt a vezetője - és felhúzott minket a vasútig. Onnan aztán, egy lépést sem volt hajlandó továbbmenni, ott hagyott bennünket a síneken. Csak álltunk és néztünk ki a fejünkből- kezünkben a lecsatolt vontatókötéllel, a Kaposvár felé tartó síneken. A hóviharból egy traktor döcögött elő és érdeklődött melyik vonatra várunk..
-A mi vonatunk már elment - legyintettem, aztán rövid helyzetértékelés után, ráakaszkodtunk a kötéllel a traktorra. Vagy öt kilométer után, megérkeztünk a házhoz, ahova igyekeztünk. Áttörve a hó falat, szétázva, nekiálltunk dolgozni ..Egy óra alatt megcsináltunk mindent és kaptunk egy teát. Hogyan tovább?! . Érdeklődöm a ház asszonyától ..
.- Aludhatnánk itt esetleg?
-Merthogy az autó harcképtelen...
- Na, ne!- hitetlenkedett,
- Szó sem lehet erről! ..
- Hol aludnának? Velünk,... egy házban?
- Nem, nem! - erősködtünk....-
- A nyári konyha is jó lesz...
-Tetszik látni, semmi száraz és semmi téli ruhánk nincs!...- .fogtuk könyörgőre...
- Kérem, ez nem megy! - állt a sarkára..
- Oldják meg, ahogy tudják! -döntött és mi elképedtünk..
Közben megérkezett a részeg sofőr is- két társával - pénzt szimatolva. Megtudta, hogy a traktoros embernek megköszöntük az életmentést- egy ötszázassal.
- Nekem is fizessenek! - erősködött
A házi asszony replikázott ..
- Megérdemli a Józsi, mert lement magukért...
Igaz ó küldte, igaz meghivatta magát pálinkára , igaz otthagyott bennünket a síneken, ..,de az asszony nyomta a sódert..
- Nem égethetnek le, a falu előtt!
Aztán, csak fizettünk neki , mert hiányzott vagy két feles az alkohol mérgezéséhez, meg aztán hátha menni is akar még a kocsival, aztán nehogy megfázzon útközben..
Elővettük a bicskát és csendes megadás közepette levagdostuk a vízcsöveket az autóról, mert a Mester elfelejtette a javításkor -decemberben - fagyállóval feltölteni a hűtőt...
Úgy, ahogy voltunk, pulóverben , edzőcipőben tökvizesen eljutottunk a kocsmáig. Ott már hírünket vették, mert a belépéskor vagy négyen is poharakat nyomtak a kezünkbe..Vezetés az elkövetkezendő hónapokban nem lesz- gondoltam és elfogadtam a baráti jobból felest.
- Aztán, mivel akartok hazamenni?- érdeklődött egy bozontos fiú.
- Majd csak elmondjátok mivel lehet -évelődtem
- Innen aztán se előre se hátra, ..ha csak!! - csillantotta meg a reményt.
- Én, le nem viszlek benneteket, a vasútig....!
- Aztán mivel - néztem a sarokban melegedő szánkóra..
- Ezzel -e ! - mutatott ki az ablakon a VW forma autójára. Azért csak forma, mert már annyi horpadás volt rajta ,hogy úgy nézett ki mint egy pakisztáni Peugeot a karacsi délutáni forgalomban..
- Na, jöttök már!? -szólt a tettek embere..
Hát, a kocsma sincs örökké nyitva, lehet éjjel nem is fűtik,' megasztán', annyi pénz a világon nincs, aki ennyi, hóviharban meg szomjult ember torkát, nedvesen tudná tartani!
Beültünk a bátor ember autójában és az, vagy ötvennel bevetette magát a hórengetegbe..
Szorongattam a biztonsági övet, mert ha az előbbi részegnek nem is sikerült, ez biztosan beborít minket az árokba!
Sokáig nem kellett várni, mert a hegyről lefelé, a vasút utáni lejtőn, az árokban landotunk. Barátunk vigyorogva mászott ki!
- Nem számit b...tok meg, rallys vagyok! Tolás. pörgetés totális kipörgés.. még szerencse az autó orra a lejtőnek nézett ..Végül vagy negyed órai tologatás után, kifordítottuk az árokból és legurultunk a vasútig. Ott, hálás kézszorongatás és hátbaveregetés után, búcsúztunk. Ő pedig, fordult vissza rally-zni. Utólag is remélem sikeresen felért, mert bár, fagyhalálról a környéken, abban az időben, nem értesültem- de igen aggódtam miatta! Ez a típusú elmúlás, viszont minket eléggé kerülgetett ..Ráfagyott a pulóverre, a cipőre a hó,....én aki még életemben, még sapkát sem hordtam, úgy néztem ki mint a Mikulás.....
A vasútállomáson nagy volt a csend ..ki volt írva rendesen-jegyváltás csak vonatindulás előtt fél órával...de , hogy mikor indul vonat, arról nem volt értesítés
A váróteremben a kályha teletömve újságpapírral, tűzre várt, de csöve a pipáláshoz nem volt. Valaki hazavitte, csak úgy megóvásból...nehogy még ellopják a "vasutyiból" !
Elvánszorogtunk a messzi kocsmáig-inkább ott fagyjunk meg, mint a váróteremben! Vagy két órát töltöttünk a mámoros atyafiak között, mire beállított egy vasutas
- Jön egy vonat, hamarosan.!
De, hogy honnan - hová?. Senki nem tudta.. Már eléggé beesteledett mire- egy hókotró mozdony után - bejött a várva várt vonat! Felszálltunk és elindultunk hazafelé. .Vagyis, azt hittük hazafelé,. de a mozdonyvezető, nem tudta merre van a haza és elvitt miket - Kaposvárra--
. Mindegy, jó meleg volt a vonaton. Aztán a kaposvári vasút állomás restijében, két barnabőrü szex-ipari szakmunkás lány érdeklődött anyagi állapotunk iránt és befektetési ajánlatokat tett.
Érdeklődés híján, főfelügyelőjük, egy szintén nem ma lebarnult, arany kutyaláncos trubadúr, tett is némi célzást az elvesztegetett időre és a kimaradt pénzére, emlegetve a fogászának címét. Szerencsére befutott egy vonat- valahonnan a semmiből -és elvegyülhettünk a tömegben. Ez végre Pest felé ment. Elterültünk a műbőr ülésen - bár fapadossal , elmentünk volna Dániáig is - csak meleg legyen. A vonat aztán még néhány helyen megállt, valahol mozdonyt is cseréltek .El is sütöttük a viccet !
- Aztán mire cserélik a mozdonyt ?!
- Mire, mire -szólt be egy borízű hang!
- Hát pálinkára!- röffentette, aztán egy jó magyaros cifrázattal fejelte meg, a népség iránt érzett megvetését. Jó három órát töltöttünk a meghitt melegben, aztán fék és kiszállás!
Pusztaszabolcs híres vasúti csomópont a Dunaújvárostól- Paksig tartó szárnyvonalon középen. Feltétlenül át kell szállni , akár Pécsről, akár Kaposvárról akár Pestről jön a vonat. A közvetlen csatlakozás Pestről, csak sátoros ünnepeken, vagy vasutas napon lehetett. Mindez, utolsó vasutazásom alatt történt, ha tévedek, megkövetem a vasutas társadalmat, már a jó viszony miatt is-...mert volt némi közünk egymáshoz. - de ez már egy másik történet. Szóval, már jó benne jártunk az éjszakában, mert a helybéli diszkó már javában ontotta magából a füstöt. Kint hideg volt, bent meleg, büdös és füst. Három lány táncolt egymással cigarettával a kezükben. A sarokban két fiú rágózott unottan, szintén cigaretta a kézben. A zene jó hangos volt, így elvoltunk. Aztán mint a mérgezett egér, a discós - a lemezek közé csapott és valami írdatlan dübörgéssel elindította az éjszakai műszakot és ehhez még, füstokádó gépét is bekapcsolta. Most már, végképp nem lehetett látni semmit. Megértem a tűzoltókat! Némi tapogatózás után a WC-.ben kötöttünk ki, relaxálva ,hol is jöttünk be...a discóba. Hírnök jő, itt a vonat!
Felkapaszkodtunk a trénre és már csak arra emlékszem, Pisti barátom és hű fegyverhordozóm ráz...
- Itthon vagyunk ugorjunk le, mert ha a vonat bevisz az állomásra és akkor hat kilométert gyalogolhatunk vissza!
Ö a lassító szakasztól mintegy 200 méterre lakott, így nem volt más választás, ugrás a sötétbe..!
Azt tudtam, a menetiránnyal megegyezően kell leugorni-mondtam régi vasutas emlékeim vannak- de azt nem láttam a sötétben, álmosan, mennyivel megyünk és hol...
Nos ez egy viadukt fölött volt és csak a Jóisten tudja, miért nem az alatta lévő hatos főútra, hanem utána vagy tíz méterre tett le. Óriási hó porzás, levegő alig és talajt fogtam az árokban. Kimásztam, elindultam és elértem a peremét a vasúti hídnak, mikor hallom...
- Csússz le ott a vízvezető pálya...és már csúsztam is...Már a zúdulás vége felé jártam, mikor kiabál....
- Ott egy vízakna lesz! Vigyázz!
Átszáguldtam felette ..-le seggel a főútra,....aztán a kétszáz méter után-a Pék-lakban- egy-egy liter bor után, mély alvás reggelig. Gyönyörű reggel volt ..sütött a nap ezerrel, a fák mintha menyegzőre készültek volna , talpig fehérbe öltözve ragyogtak. Kiadós reggeli után, .haza...busszal..
Az autót, vagy két hét után tudtuk kiszabadítani a fogságából ..Még jó, hogy rendes falu volt és nem szedték szét ...A gazdasszony már Újvárosban, mi pedig tréleren araszoltunk hazáig. A Mester elnézést kért -a ki nem cserélt vezérmű-szíjért. Én pedig megfogadtam, egy lépést sem teszek többé, meleg felszerelés és legalább egy fél liter-elsősegélyt nyújtó - pálinka nélkül...

MAKARENKO

Anton Szemjonovics Makarenko,
a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni évek igen fontos személyisége volt. ,,Az új ember kovácsa".
Tulajdonképpen egy szimpatikus ember volt,
Igazságos, az elbitangolt gyerekeket összeszedte, tisztán tartotta, enni -inni adott nekik Nem ütötte vágta őket- kivéve, azt egy az emlékezetes makarenkoi pofont. Csak a meggyőzés eszközét használta nevelés terén. Rendben is lett volna a dolog, ha a híre megmaradt volna a Szovjetunió határán belül. De kiszivárgott onnan és elfújta a szél ,,Igor és társaival" egészen Sztálinvárosig, ott aztán megmaradt a névváltoztatás után Dunaújvárosban is. ( úgy látszik, ez helyesírási hibajavító megmakacsolta magát, mert akárhogy írom a Sztálinvárost, mindig aláhúzza pirossal. Hogy miért? ....nem is tudom!
Szóval Leninnel nem, de Makarenko- val találkoztam. Nem személyesen, mert addigra a már a Boldog Pedagógia Vadászmezőkön szervezte a Gorkij telepet, de az iskolában igen, ahol szemben volt a sorakozásnál a szobra. A középiskola első napjai végső csapást mért az én liberális kis világomra. Mindjárt azzal kezdődött sapkát kellett hordani. Életemben nemigen volt sapka a fejemen, nem szerettem, el is hagytam, így hát Édesanyám lemondott az új vásárlásáról elfogadva a hóbortomat. Na de itt kötelező volt!
Céklaszínű bársony ,,Lenin fiúk sapkája" volt, valami bravúros kalocsai hímzéssel a tetején zsinórban írva SZKI, vagyis szakközép-iskola. Mi voltunk azt hiszem az első évfolyam, akit kísérletképpen elindítottak. Négy nap iskola, két nap munka. Szóval találkoztam Makarenkoval és ez meghatározta életemet négy éven keresztül. Reggel fél hétre kellett menni iskolába ,ami három kilométerre volt, hétkor kezdődött a tanítás. Már felkelni is elég rázós volt, fél hatkor, de a reggeli parancs-hirdetés volt a legszörnyűbb!
Minden osztály felsorakozott, az ügyeletes tiszt, akarom mondani tanuló jelentett az igazgatónak a létszámról,  ők aztán, köszöntötték a diákságot, majd parancshirdetés következett. Itt elmondták mit csináltunk rosszul, vagy jól , kit marasztaltak el igazgatói megrovással etc. Mindezt egyen köpenyben és hófehér balett cipőben kellett ,,vigyázzban állva" meghallgatni. Akinek nem volt hófehérre ,,Szilviázva" a balettkája, azt hazaküldték cipőt festeni, A festés pedig fogkefével történt...Közben kialakult, a sajátos kapitalista morálunk , mert az ügyesebbje befektetett a Szilvia bizniszbe és ezzel cserekereskedelembe kényszerítette a trehányabb osztálytársait. Később kiváltottuk magunkat-mivel én is a trehányabbak közé tartoztam- vizes krétával, ami legalább annyira mutatós volt mint a fehérítő folyadék, hátránya viszont nagy volt, mert ha sokáig tartott a parancs-hirdetés a kréta megszáradt és az elvonulásnál komoly fehér felhőt kavart a sötétkék nadrágok között, amit kötelező volt hordani.
A kollektív nevelés abban is állt, hogy minden negyedévben iskolagyűlés volt a Vasmű kultúrtermében, ahol a szokásos kinyilatkoztatások után besötétítettek és felváltva, vagy az Új ember kovácsa, vagy az Igor és társai című szovjet filmeket vetítették. Szegényes matematikai képességeimmel is felfogtam, ez a két film vezet a nézettségi listámon, mert évente kétszer -kétszer, négy év alatt az ...szóval, nyolcszor. láttam őket. Többet, mint a barátom 8mm-es pornófilmjét,-amit Ausztriából csempésztek be- pedig azt, abban az időben rojtosra néztünk..

NAGYVÁRAD-FÉLIX FÜRDŐ

Hazafelé,
a szamosújvári kaland után, kitört szélvédővel száguldoztunk keresztül Románián.. Soha, senki nem akart benyúlni, elvenni valamit a kocsiból, bár sokszor volt más dolgunk, mint a kocsi őrzése és felkészültünk, ezt nem ússzuk meg és csak az ülések maradnak a kocsiban. Persze ez nem gátolt meg bennünket, hogy eljussunk Félix fürdőre, ami Nagyvárad környékének igen kedvelt fürdőhelye volt. Talán olyan,mint Hévíz itthon. Kellemes környezet, nagy fákkal parkokkal.Igazán elbűvölő hely! Kiadós lubickolás után, ami a lépcsőzetesen, a hegyoldalban elhelyezkedő medencékben zajlott, szokásos "mics" evés után, alapos sörözésbe fogtunk. Kellemes, hideg sört találtunk egy pavilonban. Ez eddig nem volt jellemző ebben az országban. Ebédelni, a jó nevű nevű és szép Belveder szálloda éttermében mentünk. Csorba volt az első fogás. Jó ízű leves volt, rendesen telerakták minden zöldséggel.. Az étterem dugig volt, szépen díszített vendégeivel csillárjaival felöltöztetve ragyogott. Sertés sültet ettünk, ami finom lett volna, ha - az amúgy, szemrevaló pincér lány - nem önti le- minden tiltakozásom ellenére - valami sárgás mártással. Kétségbeesetten húzgáltam a tányérom, ő azonban rendíthetetlenül öntött! Egy kukkot nem értett magyarul, én sem sokat beszéltem románul. Főleg azt nem, ..Kösz!..Vigye a francba a szószát!..Ezért ő csak öntötte rá a világ legellenszenvesebb folyadékát. Magamba roskadtam!...Pecekig vergődtem!.. Aztán a harmadik asztalnál ülő hölgy szíve megesett rajtam.
- Ez mindenkinek jár - mosolygott. Én nem annyira.Bár jó esett hogy magyarul beszélt..
Valahogy levakargattam szegény kis sültemről a maltert és magamévá tettem.
Fura volt! Szinte a határra épült fürdőben, étteremben, ahol ezernyi magyar járt,az alkalmazottak közül, alig beszélt valaki magyarul!
Este a tarlón sátoroztunk, vagy háromszázan. . Mi lecsót főztünk. Ott barátkoztunk össze a marosvásárhelyi magyarokkal, akik hordozható faszénsütőjükkel homályba döntötték a lecsónkat. Ilyenkor az augusztusi ünnepen feljöttek Félixig, hogy találkozzanak az anyaországi rokonaikkal, ismerőseikkel. Miután feloldódtak és nem gondolták már , hogy provokátorok vagyunk, váltottuk a világot-reggelig.
Beszélgettünk hogy élnek és miért nem lehet náluk húst kapni-a boltokban. Mesélték, akkora az adósság kiváltó állami láz, hogy mindent visznek külföldre, ami eladható. Húst úgy vesznek, kimennek a piacra és a pult alól kapják az árusoktól-néha újságpapírban..... Elmondták, nincs televíziójuk, mert csak román adás van, az a heti két óra magyar nyelvű propaganda. Az meg nem érdekli őket.
Magyar rádiót pedig úgy hallgatnak, hogy vasárnap hajnalban, felmennek a hegyekbe piknikezni és ott reggelig még fogható a Kossuth rádió../Ezt én és is tapasztaltam, hogy ilyenkor a legjobb a terjedés,mert pár évre rá Athén alatt hallgattam a rendszer váltás híreit és napfelkeltéig fogható volt./ Hajnalig beszélgettünk a tanárral és feleségével, miközben két kis lánya jó ízűen kortyolgatta a Coca colát, amit vittünk magunkkal és véletlenül megmaradt.
A Crisul- Körös áruházban bevásárolva az autó előtt, jóképű magyarul beszélő fiú állt aki kileste, egy darab még maradt farmerünket a hátsó ablakban. Nem akartam már eladni, de annyira győzködött, rábólintottam. Megegyeztünk az árban és ö elszaladt haza pénzért. Gyorsan visszaért, elővette a brifkóját és leszámolta a nyolcszáz lejt. A többit a levéltárca alá tette.
Közben néztem, mit csinál...
-Vigyázz !
-Ott a rendőr! -ijesztett..
Körbe néztem - talán igaza lehet! Gyorsan kicseréltük az értékeinket, és eltűntünk a tetthelyről. Elköltöm ezt is! - gondoltam és bevetettem magam az áruház forgatagába. Ugyan minek vigyek haza Újvárosba lejt!... Álljak ki a piacra és kiabáljak
-Lejt vegyenek, emberek!
Kinéztem magamnak ,egy remek judo szerelést ,ami roppant jó lehetett volna "otthonkának"...
Ebben fogadni a csajokat?! Ez igen! Csettintettem magamban!..
Aztán a pénztárnál előhúztam a frissen szerzett pénzt!.... A pénztáros ijedten nézte, mikor kibontotta a köteget. Egy száz lejesbe tekerve..csupa méretre vágott újságpapír volt!
Visítottam a röhögéstől! Gáncsba állt a lábam, hogy felrúgom a palit, ha el akart volna rohanni a pénzzel - abban a pillanatban!
Mikor rendőrt emlegetett, körbe néztem, akkor megfordította a levéltárcát, ahol a megmaradt száz lejes alatt, már az újságpapír volt! ...
Én pedig,.. ezt húztam ki a tárca tetejéről...!!
1981 AUGUSZTUS.23-26

KOTORÁSZTAM...

Kotorásztam a kedvenceim között és a kezembe kerűlt ismét egy Buda Ferenc vers..
.Milyen jó lehet a mai gimiseknek, akik biztosan a legszebb verseit is tanulhatják.!.
Nehéz a versekkel bánni..Soha nem szerettem, kicsit idegesítő volt, megtanulni és elemezni, míg nem a Móriczban Papp tanár úr el nem kezdett  emberi hangon beszélni a versekről -az  irodalomról.
Csodálatos tanár volt....
Aztán, közép-iskolában Czeller Károly tanár úr volt, aki nyitogatta a szemünket..Mindig előttem van...Kissé bicegős, vörös rövid hajú emberke volt, de fölöttünk repkedett, mikor beszélt az irodalomról ! A csupa szív embert eltanácsolta valami hivatalosság és mi magunkra maradtunk...
Így magamnak kell megtalálnom, azt ami értékes..és velem egy sínen fut...Jobban mondva felkéredzkedhetek arra a vonatra, amelyik megítélésem szerint, jó irányba fut. Ez a vers a szépségében fogott meg..Akinek ajánlottam, kissé félre értett. Nem róla és rólam szólt, csak szép....utólag is elnézést, ha megbántottam....


Buda Ferenc
Szürkeszemű


Szürkeszemű, szelíd este
ereszkedik a szivemre.
Szürkeszemű, szelíd éjjel
elmegyek nincsen-reménnyel.

Elmegyek, hisz úgyse bánod,
úgyse voltam, csak barátod,
úgyse voltam semmi, semmi.
S egyszer úgyis el kell menni.
Szerettelek és szeretlek -
akarom, hát elfeledlek.
Eltemetlek, de megtartlak
régi szépnek, drága dalnak.

Ami jó volt, nagyon jó volt,
de sziveden fehér hó volt,
fehér hóba beleestem,
nem tudtam, hogy feneketlen,
nem tudtam, hogy ilyen forró
a fehér hó, a fehér hó ...

ZALAKAROS

Zalakaros egy varázslatos hely...
A semmiből, a csóriságból egyszer csak kibukkan,egy modern szállodákkal megtűzdelt ékszerdoboz a zalai dombok ölén. Kaptunk a gyerekeinktől egy hétvégi "eltávot" ahogy a katonaságnál mondták/ Zalakarosba a Napsugár Hotelbe. Remek időben mentünk ,szinte tavasz volt, az út tökéletes- bár a két emelet közötti liftmegálló, megnehezítette a közlekedésemet - szinte sínen voltam . A konyha és a személyzet elvarázsolt. Ritka egy olyan hely ,ahol ennyire törődnek a vendégekkel. Remek vacsora végén, fantasztikus bort ittunk, amit nem ismertem. Három kilométerre Zalakarostól Nagyradából származott és Cesar pincészet címkével forgalmazták. Egy Császár nevű magyar emberé, aki svédországi érdekeltségei után hazatérve, chilei borásszal megerősítve készíti ezt a mennyei italt. Az értesülésem első kézből, a masszőr hölgytől származik, akivel jól elbeszélgettünk a vörösbor jótékony,antioxidáns hatásáról! Régi, szenvedélyes bor kedvelő vagyok és kevés az a vörös, amitől én tudok dobni egy hátast.Ez az volt! Merlot és tán két éves volt, de megfogott...vörösben ennyire, még nem gyűrt senki maga alá. Pedig pár randim volt már!.Valami szenzációs ez az íz! A legjobb villányi, szekszárdi borok testvére. Rövid túránkon négy randevúm volt vele és szerelembe estem iránta.. Csak itt és csak akkor volt hajlandó velem magát megosztani,...de keresem a lehetőséget ! O' Neill's selection No 3. Szeretem!!!....Aki hallja, adja át!....

MÁR ELŐRE IS BOCSÁNAT !

Tíz perce kaptam, egy kedves barátnőmtől így meg kell hogy osszam!
Szétröhögtem az agyam! Lehet nem jutok fel vele a Parnasszusra?


Visszafelé leélni az életet... ezt szeretném...
Halva kezdem és rögtön kikelek a koporsóból.

Öregként felébredve nap mint nap egyre jobban érzem magam!

Miután túl egészséges lettem, kirúgnak az öregek otthonából, majd évekig élek gondtalan nyugdíjasként és bekaszálom a kijáró öregségi biztosításokat.

Ezután, amikor dolgozni kezdek, az első napon arany karórát kapok a főnökömtől!

Negyven-egynéhány évet dolgozom, mialatt egyre fiatalabb leszek, míg végül kiskorú lévén abba kell hagynom a munkát.

Jönnek a gimnáziumi évek: pia, bulik...

Ahogy fiatalodom, úgy válok egyre gyerekesebbé - jön az általános iskola, óvoda... azaz egyre játékosabb idők, végtelen játék, semmi felelősség!

Pár év múlva kisbaba leszek és mindenki kezét-lábát töri, hogy mosolyogjak rájuk!

Az utolsó 9 hónapomat békés lebegéssel töltöm egy termálfürdő-szerű helyen, ahol mindent megkapok, ami csak kell: központi fűtés, on-line szobaszervíz...stb.

Végül befejezem egy jó orgazmusként."

FELEDÉKENYSÉG

-Hát ez az!
Tegnap reggel elindultam dolgozni. Már elmentem vagy két kilométert, mikor feleségem utánam szólt otthon fejtettem a virágokat, amit kötött és várják a piacon. Ok. vissza Mezőfalvára,..onnan Dunaújvárosba....Leültem a boltban szól a telefonom. _
- Akkor este próba ugye- kérdezi a dobosok gyöngye aki a dübörgésért felel a zenekarban. _
-Persze -  mondom - kész vagyok.!..Azaz rájöttem a basszus gitár otthon maradt.! Agylob ! Szerencsére a szomszéd faluban volt egy munka, így nem okozott gondot a hangszer elhozatala. Az csak a próbán derült ki, hogy amikor hétvégén disznót vágtunk, a disznó cipelése miatt a mikrofon is kikerült a túlélő csomagommal, húrokkal együtt a kocsiból. - / Azért túlélő csomag, mert kés, öngyújtó, WC papír, egy májkrém konzerv, egy gyerek popsi kenőcs és egy halottak napi mécses is van benne - a sok kábel és szájharmonika mellett! Mindig az, ami a kocsiban áruszállítás közben elgurult, az ott kötött ki. / Na, elszaladtunk egy kollégához -adj egy mikrofont, légyszíves! Megkaptuk... Közben unokámat is elvittem a próbára -dobolgat - hátha elles valamit. Munkatársam kérdezem- Nem akarsz hazamenni busszal? Nem, ő megvár..
Próbáltunk egy jót. Bevásárolok, unokát hazaviszem , megtankolok irány haza! Otthon a boltba bepakolok. Jön a lányom.
-Egyedül voltál ma?
- Nem Tomival!
- És hol a Tomi?
- Mit tudom én, nem vagyok az őrzője !
Akkor esett le szegény gyereknek mondtam 2 óra múlva visszamegyek érte... ennek négy órája! ..Ott hagytam Dunaújvárosban... Uram isten!...
Autóba vissza ..szegény szétfagyva, éhesen, pénz nélkül ott várt...Kínomban röhögtem és esedeztem nézze el nekem..
Mit ne mondjak, nem voltam a barátja...Hazáig feszült a homloka és a halántéka...
Én meg, úgy döntöttem berendelek egy levél Cavingtont...ha nem felejtem el, míg az orvosig elérek.

Katona lettem, hej!...az eszmélések!

Dög meleg volt hetvenbe július elsején, mikor bevonultattak!
 Nem nagyon akaródzott bevonulni, de a utólag igazoltak.. a "Haza nem lehet ellenzékben"! Bár akkor még ezt nem tudtam, de éreztem némi késztetést , hogy hős legyek !
Ott aztán megtanítottak, hogy kell békaügetésben közlekedni az alakuló téren, meg "vigyázzt verni" a főnökök előtt!
 Nem voltam csúcs formában , úgyhogy, be is ájultam az első sorba.- többiek közé, az augusztusi negyven fok árnyékában. Elgondolhatott erről a főfontos, mert ha a parádén -az eskűtételen-is beájulok, ez mélyen rossz fény vet ,a Magyar Néphadsereg harckészültségére!!
Ki is állítottak a sorból, az eskün. Pedig akkora, nem is volt olyan meleg, ..de hátha.!. Anyám, sírva is fakadt - a civil vegyüléskor.elmondta- .azt hitte, tán le is lőnek, mert laktanya falának támasztottak!! Megvigasztaltam, ilyen könnyen, nem mondanak le rólam ... Közben elmajszoltam a sült csirkéjét és a literes Kövidinkát, amit frissítőnek hozott nekem......
Bekerültem a zászlóalj törzsbe, ami akkor az elitnek számított. Én, a hírműhely üdvöskéjeként a két latornak, Schwarcz és Wittib tizedeseknek lettem -J.Hasek után szabadon- puccerje. Én, annyit keféltem, mint életemben soha!...Nos, ez nem a szexuális forradalom volt, ez a legrohadtabb, legutálatosabb meló, amit addig elvégeztem,és .. ez a való világ volt.!. Két lábamon mint a síelőknek, egy- egy padlókefe..és miután lemostam a század folyosóját, abban a gyönyörben részesültem, hogy Ernőke és barátja után szambázhattam, a hírműhelynek nevezett műintézmény padlóján.. Miután elmúlt az este 11 óra és lefeküdtem, mert más szórakozást akkortájt nem tudtam realizálni - arra ébredtem- négykor, Schwarcz tizedes rángatja a fülemet, hogy ismét csikkes a műhely.!..Hogy miért nem tudott aludni Ernőke , vagy szerelmes volt Wittib tizedesbe, nem tudom, de hajnalig ott cigarettáztak. Félve a hadnagytól, hogy mit szól a reggeli kupitól, ismét rám gondoltak, ismét kefélhessek..Hogy anyjukat hova kívántam és kivel, azt már annyi idő után nem ecsetelném!
Eltelt pár hét és keresték ki tud zenélni  fiúk !
Megtaláltak és kivezényeltek zenélni viszont nappal ott dekkoltam a századnál!
 Ez lett a végzete a két rabszolgatartómnak, bár mert azonnal deportáltak a pincébe, akkumulátor töltőnek.
Eljött a szabadság ideje !
Akku töltő lettem!
Nem én töltöttem, a lúgos akkukat, de én lettem a kápójuk. Este levonultam tölteni-a felmosás elől!
- Mostam én már eleget, mosson most már más is! Szóval érzékeny búcsút vettem a fókától és bevetettem magam a harckészültségbe!
Beállítottam a töltőket, aztán a nagy asztalon reggelig húztam a lóbőrt.
Később eszembe jutott, nincs meg kellő feszültség, mert a hálózat, nappal le van terhelve - - a szomszéd esztergályos miatt - így az akkumulátor sem töltődik rendesen...Hát akkor, mi lesz a harckészültséggel!
- Ajaj!- mondta a főfontos .
-.Akkor éjjel tölt katona. b...sza meg!
- Na ,de az alvás! -.szás.. elvtárs!
- Azzal mi lesz!
- Alszik nappal -b.. sza meg!
Így aztán aludtam nappal is , éjjel is..!
Már, eléggé elvoltam az alagsorban, mentesülve - a Schwarcz féle akcióktól - mikor eszembe jutott a fürdés!...
A törzsben csak akkor lehetett fürödni , ha az öregek már megtették ezt, az egyetlen alumínium lavórban , miután mi felmostunk benne. Akkor jöhettünk a vízzel a kályhára pakolva.mi is,..és megmosva ..a megmosandókat!
Itt viszont, kályha, hatalmas műanyag kád -szigorúan akku mosásra- és kocsimosó kefe.. Na ezek aztán soha nem kerültek be a harckészültségbe! Ez szigorúan az én lelkem és testem felfrissítésére  szolgált !Ez volt maga a paradicsom! Vizet melegítettem, tele a kád.-.olyan gyerek fürdető - én meg, pucéran beleülve, hátamat a kocsimosóval kényeztetve _mint Hawaii-n - élveztem a habokat!..
Ahhoz képest - félévente egyszer volt lehetőség fürödni - hivatalosan - én voltam Harum el Rashid az álruhás herceg... / remélem jól írom a nevét!/
Anyám húga-Ilonka- második anyám volt.!
.Szó szerint is , mert mikor voltam már vagy két éves és unokahúgomnak mutatta a cicit, felkéredzkedtem hozzá.. én is egy kis anyatejre.!.Meg is kaptam, úgyhogy - igazán a második anyám volt..Sajnos tejtestvérem, hat évesen felment az angyalok közé!
Ilonka néném csupa-szív, gyönyörű asszony volt , kissé japános ferde szemeivel , huncut mosolyával, nekem Édesanyám mellett, anyám volt..
Gondoskodott rólam katonaság alatt is..Hatalmas disznótoros csomagot hozott tőle postás- Tőle.. Ennyit megenni nem is lehetett volna, bár spájzoltam a befagyott két ablak között, de praktikusan a barátaimat megvendégeltem. Belépő volt, mert kenyeret és sört, és az aperót valakinek biztosítani kellett!..
Hoztak is rendesen a disznótoros hírére a srácok...és hajnalig eleszegettünk, dicsérve böllért és nénémet.
. Valakinek szemet szúrt királyságom és felhelyeztek a felsőbb szintre - a második századhoz. Ez nem felfelé bukás volt, inkább száműzetés a a paradicsomomból!
Ott Soós százados, a vezér,rákérdezett -
- Maga a Váczi..?.
- Igen!
_ Na jó.!. Akkor tíz nap konyha munka!B ....sza meg!
Nagyon rossz hírem kelthették! ..........vagy ismerték milyen remekül sütöm a disznótorost, tepsis burgonyával, savanyú dinnyével?.
Tán egyszer felszáll a köd...!!

LAZULVA

Miután, túl sokat emlékeztem, szerepeltem ,
számomra a legszebb verset teszem ide ..a legnagyobb tisztelettel Buda Ferencnek és Clarissnak aki megismertette ezt velem ....

Buda Ferenc

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szivemben,
S elsimulsz a tenyeremben,
S elsimulsz az arcom bőrén,
Mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
Nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
S öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
Ne fuss el, nagyon szeretlek!

SZÓVAL, ATHÉN...

-Az este megírtam a balkáni kaland folytatását. Aztán sikerült egy rossz mozdulattal eltüntetnem...
Hát az el nem csókok a legédesebbek és a horogról leesett hal, a legnagyobb fogás az ember életében..
Így jártam ezzel én is...

Miután a migráció kezdett megoldhatatlan nehézségekbe ütközni...Sátorban, két gyerekkel munka nélkül karácsony szent havában ? Az álmos könyvek szerint ez nem jelent sok, jót!
A sógor, bölcs belátással úgy döntött, hazaküldi velem a családot, ő pedig kivándorol, megcsinálja a szerencséjét - megfőzi az igazi körösi halászlét Krokodil Dundy -nek és azután családot egyesít....Ez, egy kicsit áthúzta az én számításaimat, mert hazafelé meg akartam nézni az Olympost az istenekkel és a Meteorákat a papokkal szállító kosaraikkal...No, majd legközelebb - biztatgattam magam .
Volt még egy pár nap, hogy elmerüljünk a haza indulás előtt Athén forgatagában.
Irány az Akropolisz.. Jorgos barátommal-aki nagy huncut -leültünk és némi kajánsággal hallgattuk mennyi marhaságot hordanak össze honfitársaink. Akropolisz csodálatos. Maga a hegy, amin van az is döbbenetes,..egy márvány tömb, a város közepén, rajta az ókori fellegvár oszlopaival, múzeumával.. Bár beállványozták- mióta csak látom képeken - én dolgozni, felújítani még nem láttam senkit. Biztosan akkor dolgoznak mikor nincsenek turisták. ......
A görögök mindig betartják a meleg miatti kettős életet. Reggel hétkor munka, tizenegykor haza alvás, este hétre vissza tizenegyig aztán reggelig buli a tavernákban.
Megnéztük a színházat a fellegvár tövében az olimpiai stadiont, felmentünk a Plakára,
Ez egy bazársor a hegyen ahol aranytól, kis Akropoliszig, ókori mintás pohár alátéttől az oszlopot formázó ouzos üvegig, mindent meg lehet kapni. Itt remek, féláras arany üzletet kötöttünk a görög ékszerésszel bár - miután barátságosan szorongattuk egymás kezét a jól sikerült üzlet után - nem hiszem, hogy a karát nem feleződött meg. (!!) Az utca végén, hosszú hajú, virágmintás ruhás, hippy lányok csináltak drótból ékszereket és bájosan mosolyogva kínálgatták portékájukat, tologatva kis adomány - váró tányérjaikat. .. kimerülten kávéztunk az Omónia téren és megbeszélve a napot, visszamentünk a tenger partra és eltettük magunkat holnapra. A hajnali indulás előtt, Jorgostól vettünk érzékeny búcsút -úgy láttam, kissé homályosan látott.
Nem volt egyedül...
Hazaindulás előtt, a sógor is pakolt...Meggondolta magát és ő is jött velünk!..Ausztráliának annyi.
Soha meg nem tudjuk, milyen a kenguru farok leves..
Végig Görögországon, Jugoszlávián keresztül szinte egyfolytában vezettem. A hegyek között hideg volt és ködös esős idő volt Éjjel ráálltam egy teherautó lámpájára és ameddig ment másra sem figyeltem. Kétezer km némi pihenőkkel. Már az utolsó 50 kilométert alva tettem meg, nem tudom mi történt csak arra kértem a mögöttem ülőt ha elaludnék, ütögesse a fejem...Ha megállok és alszom - két napot aludtam volna egyfolytában,.. Ez itthon be is következett, csak nem az árokban, hanem az ágyamban. Sógor még sokáig őrizgette a Seiko óráját és bőrdzsekijét amit a tengeri útra vett. A ház ára elment, évekig albérletben húzták meg magukat, de az emlékek megmaradtak...
No, igen!..Meg a kislány, aki ezután itthon megszületett!..Görögországban fogant és a Afrodité nevet kapta ... Szép is!

MÁS....

Este hazaérkeztem és egy hírt meghallva, eszembe jutott, milyen esendőek vagyunk és milyen bizonytalan ez az egész világ..
Bevillant, egy kedvenc versem Buda Ferenctől
Szivesen megosztom azzal, aki még nem ismerte, /bár ezt kétlem!/


Buda Ferenc



Isten szalmaszálán


Gömbölyű szivárvány
egykoron valék -
Isten szalmaszálán
rezgő buborék.

Majd a földre hulltam
fénylő mag gyanánt,
látni úgy tanultam
tőled, földanyánk.

Mégis: egyre marnak
ordas kételyek:
ápol s eltakar? vagy
élve eltemet?

Tán ha egyszer
- nemsokára? -
én következem,
elmúlásom ára majd a
folytatás leszen.

Gömbre írt szivárvány -
egykor az valék:
Isten szalmaszálán
szappanbuborék.

BALKÁNI KALAND

Pristina -Koszovó fővárosa és a hegyek

Kis szünetet tartok a katonasággal, nehogy túlzásokba essek és kiadjam a sereget az éppen most nem tudom melyik ellenségnek..

Voltam párszor külföldön. 
Első nyugati utam mindjárt - délre vitt.
89-ben Sógorom és sógornőm megjelent nálunk a nyaralóban - ahol éppen zabot helyeztünk. Mit csináljon az ember nyárvíz idején?!
Szóval egy"Gyula taxi" érkezik és látom két gyerek meg a szülők nagy bőröndökkel jönnek.
Némi értetlenkedés után közlik, mennek Németországba kitelepülni / emigrálni!/és engem szemeltek ki a sofőrnek, de addig is itt laknak majd nálunk.

 Nyeltem egyet azért is, mert az én autóm Zsigulim, már tizenkettedik évét taposta, ami gyereknek számított, az előző nagykorúságát megért Wartburgom után, de egy debreceni út már komoly megrázkódtatást okozott volna neki. Először,a nagy kalandot az rettentette el, a rádióban közölték NSZK-ból mindenkit haza küldenek, akinek nincs menekült státusza, mert itt nálunk kitört az abszolút demokrácia és így itt minden OK. Sógorom, nem esett pánikba, kész terve volt! Akkor irány Ausztrália! Oda pedig -hajóra- Görögországon kell felszállni!

Nem lévén más lehetőség - itt ugye, ekkor még nem mondhatta az ember tele van a t...e mindennel - irány Görögország !
 A Zsigát megfúrattuk,vettünk nyolc doboz kék spray-t és enyhe nyári szélben lefújtuk,hogy szépen nézzen ki, ha átmegyünk a határon. Érdekes színt sikerült kikeverni, a szálló homokkal vegyítve!
. A Milka tehén megirigyelte volna a foltjait, ha nem lett volna  kék !Mert mit is kezdhetne az ember egy kék tehénnel, mikor a lilához van szoktatva! A határon kérdezték is  az elbűvölt határőrök,hogy sikerült ezt így összehozni? Persze mi  szemérmesen hallgattunk, Tudták volna mi munkánkba került ez!
Miután a frissen megfúrt motorú kék foltos Zsigánk- vagy hatvannal száguldva - úgy bejáratosan- Belgrádba érkezett, már rutinos utazók voltunk. Itt  már kezdtük érezni,hogy a Balkánon vagyunk!
Az, hogy kétszer levettek a szerb rendőrök az itt természetesnek tűnt... 
Persze nem fogadtak el márkát, előbb bankot kellett keresni,átváltani dinárrá! Az lebukás lett volna,, ha megtalálják náluk a valutát. Mindez Újvidéken, mikor még GPS is csak a NASA laborjában lehetett! Kemény dolog volt.
Szóval Belgrád...Camping..
50 márkáért gyönyörű faházat kaptunk, ahol tiszta ágyneműbe bújhattunk. Lefekvés előtt, elmentem tusolni. Itt ért az első meglepetés!
Hallottam már orosz wc-ről a taposósról , de itt Magyarországtól  alig száz kilométerre, erre nem számítottam! 
Zárt helység, két fém lábnyomattal....
Szemügyre véve a dolgokat, tettem egy próbát. Nem vagyok valami jó guggolásban- arról az óráról hiányoztam - így kissé bizonytalanul billegtem a lyuk felett..Próbáltam előröl , hátulról, támasztékot kerestem ami nemigen volt.végül is megadtam magam.... Lehunyt szemmel gondolkodtam a lét-nem lét viszonyán, mikor lépéseket hallottam! Megragadtam a kilincset, nehogy rám törjenek aztán látva kiszolgáltatott helyzetemet. mit tudom én!.... 
Abban a pillanatban,az  a kezemben maradt.. én pedig, mint mikor a villamos fékez- kezemben a kapaszkodásra szánt kilinccsel - kétségbe esetten keresve az egyensúlyt, kalimpáltam a levegőben, nehogy a hátrahagyott emlékeimmel találkozzam ismét! 
Keserves pillanatok voltak ezek! Életem nagy történései végig szaladtak az agyamon..kész végem! Hanyatt  esem!
 Végül a jó isten megsegített,bár remegő lábakat hagyott rám,,,,
 Az már csak hab volt a tortán, hogy én tudatlanul, meglátva a mellettem lévő kosárban lévő papírokat elkezdtem válogatni Nem pont olvasásra gondoltam.
Először nem értettem a lefelé fordított papírok miért csokisak mind..
Ki az a hülye aki "guggolás" közben csokit eszik?! ....
Aztán leesett!!.

Rájöttem, ha az autópályán megyek - száz és ötven márkák voltak a szakaszjegyek- soha  nem érünk le Athénbe, ha nem vállalunk munkát...
 Remek ötletem támadt, így lekanyarodtunk Belgrádnál, Cacak felé, szóval a Dinári hegyekbe és Koszovóba, ahol aztán kitört a háború .
..
Persze, nem akkor és nem miattam,,,

ÚTON -balkáni kaland 2

-Elindulva Belgrádból fenn hegyek között lestük a magas bérceket és borzadoztunk a mélybe zuhant autóroncsokon. Krajlevo bent Boszniában, Koszovszka Mitrovice .Koszovóban.. Őrület, ott jártunk ahol később iszonyatos harcok voltak. Emlékszem tán Novi Pazaron volt Milosevics nagygyűlése és ott hirdette meg Nagy Szerbiát! A legszebb üdülő-helyeket a hihetetlen nyomorúságos koszovói viskóig, mindent láttunk. Szamár háton közlekedtek, fél- fenékkel, egyik oldalon a két lábukat lógatva, a másikon pedig, felkötve a tüzelő. Ha asszony volt velük azt felültették a jószágra és maguk egy bottal nógatták helyes irányba a fülest. Kőből rakott házaikon sokszor a tető is kőből volt. Pristiába érkezve a minaretek fogadtak Itt már érződött az iszlám befolyás. A pristinai albánok,fejükön a kis fehér fez-zel, csendes füstöléssel töltötték idejüket, . Ültek a járda szélen, bámultak maguk elé és szívták a cigit. Egy posta előtt álltunk meg, ahonnan telefonnal szerettük volna tudatni a világgal merre járunk, de ez csak félig sikerült! Küldtünk néhány képes lapot. Itt még kaját venni sem volt érdemes,az ellátás nagyon gyenge volt. A következő állomás Skopje volt Macedónia fővárosa.. Tán,tíz évvel az előtte volt a nagy földrengés, ahol szinte minden ház megsemmisült. Újjá kellett építeni mindent . Mementónak, ott maradt a stadion szétszakadt lelátója, kiálló kar vastagságú vasakkal, igazolva ,ember tervez .....A szép új nemzetközi campingben lakókocsiba kaptunk szállást. Az első utunk természetesen az ominózus vizes -- block volt. Kilincs rendben, papír a zsebben, .. mi baj érhet engem .örültem a luxusnak amit a taposós WC biztosított. Boldog mosollyal húztam a Niagara víz-tartály zsinórját,. Amikor, éreztem a talpak tartalma a bokáig elönt...Nem tudtam, sírjak nevessek?
Alapos zuhany után, ágyba vetve magam, megszólalt a skopje-i rádió tánczenekara, aki a campingben terjesztette a macedón kultúrát, hajnalig szolgáltatva a zenét, váltott énekesekkel és kétszáz watt basszussal...... Innen már csak pár lépés a határ!

SZÓVAL..

-Ezzel a katonasággal úgy vagyok, mint Agárdi bácsi Kisapostagon, aki 2 napig volt katona, de három hónapig tudott mesélni róla!
Szóval bevonultam.
Az első sorakozón mindjárt sikerült egy barátot szereznem...
Mi maga civilben? - szólt hozzám, valami bicska-nyitogató nyájassággal egy kisember, aki alig látszott ki a csizmából.
- Tv műszerész mondtam, most már minden-mindegy alapon. Emberem arca elkékült és eltorzult...
-  Akkor maga, itten rába...tt !! Nem tudom, miért váltott ekkora érzelmi vihart ki nála az én műszerészségem, de hogy amit mondott, azt be is tartotta, arra tanúim is vannak!
A mellettem álló srác sem járt jobban az üzemmérnöki végzettségével, úgyhogy mi ketten azonnal fókára voltunk vezényelve. Ez annyit jelentett az ötven méteres folyosót, guggolva kellett felmosni.
Ennél rosszabb csak a sakkozás volt, ami abból állt a folyosó két végét egyszerre kellett felmosni, úgy, hogy az egyik felén a fekete, a másikon a fehér kőlapot kellett vízzel ellátni. Persze azzal nehezítve, hogy a víz nem csöpöghetett le útközben, mert az akkor valami zavart okozott volna, a Varsói szerződés hadseregének harckészültségében!. Mi sem természetesebb, mindezt futva kellett csinálni!
Nyáron vonultam be. Ekkor még lehetett a pléhvályúnál a mosdóban mosakodni. Később aztán kiderült ez egy szezon jellegű szolgáltatás volt.Télen egyszerűen -a betört ablak miatt -rendesen befagyott és a letördelt jég csapok után sem adott vizet. Fürdés nem volt,, mert meleg víz sem és zuhanyozó sem. Tán egyszer állt az első épület elé egy teherautó, ahonnan meleg vizet lehetett vételezni,de mire beszappanoztuk magunkat jött a kis ember aki ordított....
- Mennyen má' katona! ..Vízköves mán a háta!! Úgy ahogy voltunk, pucéran kihajtottak a folyosóra ahol gyors tempóban dörgöltük le a szappanos koszt magunkról.
Bár első látogatásakor édesanyám elhozta szeretetét, a rántott csirkével és az üveg borral, úgy elment mellettem, hogy meg sem ismert. Persze otthon, lobogó hajjal közlekedtem, ami kis híján vállamig ért. Az utolsó civil napomon Clariss barátnőm apja, aki hivatásos Figaro volt megkopasztott, de ez itt kevés volt! A helyőrségi kőbaltás /fodrász /, soron kívüli parancsra, azonnal felstuccolt. Elöl spitz hátul stutz!..Ezt soha nem értettem, de belém verték! Bosnyák csirkék hordanak ilyen frizurát, amit  a fejemre szerkesztettek . Egy 46-os surranót kaptam 42-es lábamra, fejemre olyan pici sapkát, ami egy három éves gyereknek is kicsi lett volna és olyan posztó köpenyt, ami olyan volt mint egy miniszoknya. A szíjat a hátul a dragony felett kellett hordani, ami után külsőmben kezdtem, egy éhező afrikai terhes nőre hasonlítani, aki már túlhordta a gyerekét egy hónappal. Ilyen gyönyörűséges külsővel vártam a látogatókat, főleg Klárit, mert vele  aztán lett értelme a látogatásnak ! De hát a szerelem sem homályosíthatta el a szerelésem groteszk hatását!
Anyám nem csoda hogy sírva fakadt, mikor szóltak neki, hogy én vagyok aki az előbb ellibbent mellette  és én vagyok akire a laktanya kutyája rámordult, mert ennyi csontot ő sem látott egyben. Csak nehezen tudtam lebeszélni arról, hogy mint ahogy a szülői értekezleten szokta, rendet ne vágjon a Hadtápos tisztek között az elhanyagoltságom miatt!... Aztán beletanultunk a katonásdiba, mint kismacska a nyávogásba..

KI MIT TUD?

Apám, mindig büszke volt rám !
No, nem azért mert elvtelenül elfogult volt velem, hanem azért mert 68-ben szerepeltünk a KI MIT TUD-on.
Akkoriban ez volt a mai Megasztár vagy mi a szösz .
Zenekarokat vetettek össze énekesekkel, tűz nyelőket -  humoristákkal, néptáncosokat - a hattyú halálát táncoló balerinával. és fütyöst - oboistával. Úgyhogy teljes volt a szocreál kultúrkör!
Mikor kicsi voltam, apám nagyon szerette volna, ha zenélek.
 Mikor megszülettem és ordítva követeltem a jussom a ciciből, apám felvette a hegedűjét és elkezdett játszani. Anyám szerint csak erre volt képes - mert fel nem vett - erre abbahagytam a bömbölést!
Apám szépen hegedült . Találtam olyan kottát, kottás kiadványt, ami 1947-ből származott és ott volt a zenéje nagybátyám szövegével. Valami "Díj-nyertes dalok" volt a címe.
Szóval, a zenét szinte a tejjel együtt szívtam magamba, bár állítólag a dolgok korai kezdése sosem vezetett jóra!
Már általános iskolás voltam és tangóharmonika volt a mindenem, de mivel akkoriban ez igencsak keresett hangszer volt- a csasztuskák miatt -minden valamire való harmonikás állandó üzemben dolgozott és valószínűleg,ezért nem ért rá a feltörekvő ifjúságot kioktatni harmonikából. Így némi huzavona után átirányítottak a cselló szakosztályhoz, mert ott kevés volt a jelentkező.
Én még örültem is hátha nyeregbe kerülök, mert nagyapámnak is volt lova, de nemigen engedett fel rá-csak sátoros ünnepekkor.
Aztán kiderült rossz lovat választottam, mert ez a ló nem az a ló.. na, ez volt a cselló! Aztán, hogy csellózni tanultam, a tanár néni többet járt a zeneiskola mellé mint én - persze engem sem dobott fel a vágy, hogy Pablo Casals legyek, de mégis az oktatási morál elveszett valahol!
 Szóval hegedű tanár bácsi gyakorta játszott duettet  gordonka tanár nénivel. Ami rossz fényt vetett rám az volt, mikor kiderült, hogy meglestem a gyakorlást, a kulcslyukon:
Még hetekig húztam volna az iskola-kerülést de egy atyai pofon megállított a szédelgésben. A kérdésre, Hol voltál Lacikám ? 
- Gyakorolni- volt a válasz -de az álnok cselló a három havi porral beárult.. Így tört meg a karrierem a komoly zenében..
Azután jött az"Ország-Világ"című újság, ahol a hátsó oldalon beszámolt a Beatles létezéséről és Harold McMillan- miniszterelnök feléjük irányuló, kitüntető figyelméről és máris gitárt ragadva zenekart alapítottunk
 Ez olyan 63-64-ben történt. Miután egész jó kis csapatot csináltunk-a természetes kiválasztódás után - eljutottunk a 67-es KI Mit TUD ra.


Simon Gabi az agy!
Több helyi és megyei versenyt nyerve , az országos döntőbe kerültük a Deltával. Nem azért lett Delta, mert már volt a Omega , hanem a név választáskor, Görbe 'Csupák' dobmester Bálint kezében ott volta Delta magazin és ez aztán mindent eldöntött.
Bevonultunk a Bolgár Kultúrotthonba, ahol megannyi jó zenekar, szuper cuccokkal felsorakozva várt az aulába, körben. Felhúzott szemöldökök és nyílt színű röhögés követte a bepakolásunkat.
 Szegény zenekar lévén, saját magunk fabrikálta hangfalaink voltak, amin elöl a kultúrház elnyűtt függönye adta a hangfal vásznat, de a legotrombább az ének cucc volt ami ember láthatott! Egy vetítésnél használatos erősítő adta az ének erősítést a Vidám Park /Orkán - szabad téri bádog borítású hangfalaival . Mikor bezörögtünk a trapéz dobozokkal,..hát a röhögés elementárissá fokozódott ...
Ott volt a Rangers is- későbbi Corvina , a két Soltész gyerekkel és több azóta halhatatlanná magasztosult rock veterán.
A gitárjaink viszont veszett jól szóltak...Boda Ákos gitáros a Yardbirds-t meghallva ,megcsinálta nekünk is ezeket az effekteket. Sírtak a gitárok! Mikor játszottunk , beájult mindenki, és ez nagyon tetszett a zsűrinek is .
 Bejutottunk az adásba a legjobb nyolc közé, ahol egy kissé egzaltált rendező ordította végig a próbákat-kergetve minket  az őrületbe. Pauló Lajos volt- isten nyugosztalja. Esténket, egy Római parti üdülőben töltöttük, csinos lányok társaságában --már akinek jutott és elég bátor is volt  a lányokkal való ágyban barátkozáshoz..!

Másnap próba, aztán a tv-s fellépés, ahol a jól sikerült szám után a zsűri, a konkurens Fantom nevű zenekart felkérte, egy mindent eldöntő szám eljátszására . Ők Theodorakisz, "Cimea dal" nevű mozgalmi nótáját játszották el síppal, dobbal, nádi hegedűvel és  hang technikussal,( az egész rendezvény technikusa - az ő gitárosuk volt) Az egésznek annyi köze volt egymáshoz, mint balkáni öszvérnek a bálnahalászathoz A zsűri bátran döntött, őket juttatta tovább!.
 Mi pedig, egy szép oklevél mellé, egy faragott bolgár fatálat és három készlet NDK elektromos fogkefét kaptunk ajándékba - öten...
Itthon a városban ezt nemzeti gyász nappá nyilvánították a haverok és rokonok, mi pedig megfogadtuk soha többé ilyen helyzetbe nem akarunk kerülni.
Vesszen el számunkra a dicsőség, a KI MIT TUD  és inkább soha ne lássuk meg Fidel Castrót sem a cukornádat !
 Apám viszont büszke volt., hogy szerepeltünk a tv-ben!...
Fűnek-fának elmesélte... .
Aztán, hogy öröme kiteljesedjen,az egyik elektromos fogkefét neki adtam...

Évekig azzal rázatta a fejét...!

KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ

Ex Vejem a Kabaré Színházban:) Ő a provokátor, piros ingben, és kalapban.

MAI KESERGÉS

Az Isten tudja, miért ver engem?
Miért küld rám ellenőrt, bankot, gengsztert?
Olyat tehettem, ami nagy vétek?
Paráználkodtam? Vagy túl jól éltem?

Mi ez a végtelen szigor, utálat
Hogy már képtelen vagyok tartani a számat
És csak mondom, mondom a magamét
Sértve mindenkit, szeretőt, barátot azért..

Mert elegem van a barmokból és magamból!
Mert nem találok kiutat ebből a szarból,
Mert dolgozom, mint az állat
De csak az átverés van és a bánat

Nem jókor születtem és nem jó a hely
Engem nem tanítottak meg arra, lopj el
Mindent, amit látsz
Nekem kezembe adták a Bibliát

Nekem azt mondta Apám, csalni szégyen
Én nem tudok változtatni ezen az egészen
Az adott szó nálam még számít...
Egyedül maradtam, akit mindenki kábít

Arra vágyom, legyen egy rejtett zug
Ahol aludhatnék egy jó hosszút
Egy jó hosszú álmot,
Itt hagyva nekik ezt a szar világot......

HENDRIX

Dolgozom, tehát ráérek.
Jimi Hendrix-t hallgatok..Az előbb sikerült Electric Lady Land-et abszolválni.Varázslatos zene.Tán 68-as a kiadás ...döbbenet mennyire új -még negyven év után is . Nem tudom hányadszor hallgatom ,de mindig feldob. Ereje van a zenéjének.
67-től Deltával a dunaújvárosi Bartókban nyomultunk hétről -hétre.Nagy kultúrház, most már inkább színház..Kikoptunk onnan mint résztvevők és mint közönség is.
Vagy 4-500 ember szorult az aulába ahol dübörögtünk, vasárnap délután négytől-nyolcig. A zene után aztán.mintegy levezetés képen a színháztermet kinyitották és filmeket vetítettek tíz-ig
 Remek ötlet volt ez Gerendás Banditól, aki népművelőként egyengette az utunkat. Ha nem lett volna a vetítés, tán hazáig énekeltek, kurjongattak volna a srácok. Így aztán a sötét teremben lecsendesedtek az indulatok és ahogy szokott lenni, itt volt hely az igazi megtalálásának is!.Sok nagy szerelem zajlott le ott  nézőtéri padok között!.
 Volt egy ragyogó gitárosunk hatvannyolcban- Simon Gabi
Ontotta magából a Hendrix nótákat,úgy mint azóta sem senki. Kivételes érzéke volt ehhez a zenéhez, persze Jeff Beck és Clapton sem okozott gondot neki.
69 lehetett? Vonattal mentünk Paksra zenélni, mert pénz, akkor még nem volt mikrobuszra.Vagy két-háromszáz szurkoló gyerek jött velünk a járaton..Azóta sem volt ilyen nagy forgalma a Magyar Állam-Vasutaknak paksi relációban. Ez sok fiú és lány mind mind virágmintás ingben,vagy trikóban -Hendrix és Cream arcképével díszítve feszített.Vitték a szerelést , hangfalakat, gitárokat a paksi állomásról a konzerv gyár étterméig. Szépen sorban, a hangszerekre vigyázva.
 Paks az utcára tódult!
 Ezek huligánok ? -érdeklődött egy fejkendős hetvenes .A sorból egy mély hang kontrázott... Nem mutter! -  - Ezek hippik!..
Gondolom, ez kielégítette az érdeklődését. A buli óriási volt!
A gitárok hasítottak, a harmonika visított,a dob és a basszus pedig szívet kiütve dübörgött! .
A tömeg a földet fekve ütötte a ritmust - You Really Got Me !- paksiak, dunaújvárosiak ,szekszárdiak.faddiak mámorosan.
...és megjött Ceka...
A frontember, akinek a hangja beterítette a termeket és megőrjítette a nőket...
Valami brigád összetartás miatti áztatáson vett részt Harkányban.
A nép kivonult és a vállán hozta be a láthatóan feltüzelt tenort.
Nem tétovázott- Land of the tousand dance !
Ha valaki nem őrült még meg akkor itt volt az ideje!
Azután I can't Get No Satisfaction.....
...és ez így dübörgött hajnalig..-kifáradásig..
Hazafelé a vonaton dúlt a szerelem!. A kalauz látva ,milyen nehezen találtatnak meg a zsebek, jegyek, legyintett és már Pakson befejezte a lyukasztást.
Hihetetlen hangulat volt!
Semmi erőszak,.semmi verekedés csak éltünk és szerettünk - érdek nélkül, kockázat nélkül.
Otthon a rendőrség, már várta a vonatot....
 Akinél személyi nem volt azt bevitték, hátha osztályellenség vagy mi a fene,ha már igazolványa nincs!
 .A hosszabb hajúakat megnyírták a trikókat elvették és másnap a trikó készítőket bevitté k kihallgatásra...
1969 Paks

ÁZOM

Ázom!...
Na, nem az utcán, ott ragyogó napsütés van /novemberi nyár/ ..hanem .a boltban.
Szép kövér cseppekben hull alá a víz a mennyezetről, csattanva csapódik a bolt kövezetén, az asztalon szökőkútszerűen permetezi a monitort. Úgy érzem magam mint Robinson mikor elérte az esős évszak és a pálmalevél tetőn át becsorgott a víz a nyakába...
Telefon...Érkezik "nagybajusz", a szövetkezeti meghízott és technikai felelős. Kezét szakértőn a vízesés alá helyezi vár és megmondja a frankót Ez meleg víz.!..
Nagy megállapítás -most már jobban érzem magam.. Régóta készülök egy melegvízes fürdőbe.. , Íme vágyam teljesült!
A felettünk lakó albérlő ...
- Nem én voltam -mondja már messziről,-én már egy hete nem fürödtem! Bár a múlt héten már egyszer eláztunk...a jóvoltából..A kórházból szaladt haza-műtétről- égett az arca, de jelentette nála minden rendben.. Itt meg, azért esik, esik szépen csendesen. A műtős segéddel megbeszéljük az éppen aktuális ér műtétet amin részt vett a csőtőrés előtt ....
Szürreális a kép..Itt áll zöld műtős-szerelésében, bokáig a vízben és aggódik...Mi is vele...Felrohant a lakásba, a tulaj "hótt csont" -ami azt jelenti nem másnapos, aznapos!...
.A vízcsapot biztosan nem ő nyitotta meg..láthatóan víziszonya van, kívül-belül..
 Az alagsori WC-ben a nagy esők év-szakában a víz 25 cm re emelkedett, mosva a csészét alulról.. Itt most felülről jön az áldás..
November rain..alla Gun's & Rose's.
Marika néni, különélő élet-társ /milyen morbid !/ érkezik rendbe tenni a dolgokat, vízcsőtörést  és kapcsolatát.. Hosszasan ecseteli a problémáit,emberével, biztosítóval, Feje fölött egy bátor pók himbálódzik új fonalán, lehet az özön víz elől menekül.. A ragyogó napsütés élesen vágódik be a nyitott ajtón. a permetező vízen megtörve, szivárványt rajzol...
A csőszerelők, délben érkeznek....
Van remény....

BÉKÉBEN

Ma békében vagyok...Itt vannak kedvenc gyerekeim .
. Főzünk,..béke van.. Szeretem ezt a vasárnapi hangulatot.. Tegnap, kecske pörköltet főztem vörösborban -nagyon jó lett...!
Csak nem fogok mekegni tőle!?......Az még rendben is volna..,/ha benyomunk/.... de a fáról leenni a leveleket...az már nincs ínyemre! ..
A kecske egy varázslatos állat...elől bemegy a fű, hátul meg trágyázza a földet.. igazi fűnyíró.. Ja.!.Felmászik a fára és miután leette a fák leveleit, ágait , hajtásait , gyökereit, nekilát a kerítésnek..Mi a francot csíp ezen a rágcsáláson?! Mellesleg tejet is ad..Állítólag, ha megeszi a parlagfüvet és a tejét megisszuk ,dolgozhat a parlag fű, nekünk mit sem árthat!...Lehetne valami mást is etetni vele?
Mondjuk , behajtó cégek leveleit, fizetési felszólításokat, gáz számlát meg a frász tudja milyen kellemetlen dolgokat....És ez az állat milyen ragaszkodó!
Ákos barátom, aki villamos mérnök,többszörös nős és kecske szakértő  tulajdonos, egy őszinte pillanatában mondta: -
Tudod, régen volt ennyi szeretetben részem .Mikor elmegyek kikísérnek, ha hazajövök,ott állnak a kerítés mellett és várnak.. körbe vesznek.. Ennyi ragaszkodást a két feleségemtől, összesen nem kaptam...
Szóval béke van, sörözünk .. Ma nem váltjuk a világot ..ernyedten ülünk és várjuk a levest...
Valami újdonság lesz.... Asszonyom újít... nem tudom mi lesz, babbal kever valamit...energia étel... Szomszéd gyerekek jöttek a kertbe, leveleket szednek össze és közben rohangálnak,orditoznak.
Én meg befejezem, mert érdeklődnek kérdezgetnek,úgysem hagynak békén..
Oda a békém..
...... ........... ........... ........... ...........Annyira nem is baj..

PÁLINKÓLA

Panyolai pálinkázó papa /Szemléltető/

Tegnap zsebpénzt adtam kis segítőmnek!....
Nem annyira kicsi, inkább annyira fiatal .....Rendesen ki van gyúrva..igy mikor a bolt előtt bögyösködnek el a lányok , rendszeresen beforgatják a fejüket
. Először azt hittem az én szőrös pofámra buknak, de nem...
Szóval az ifjú csődör tegnap zsebpénzt kapott.
Nem sokat ,de azt a 4000 Ft-ot amit tegnap kerestünk elfeleztem. amúgy ösztönzésképpen. Gondoltam vesz magának valami kaját vagy elteszi -amit azután később, kölcsön kérhetek tőle... De nem! Befektette.!! Okosan, ügyesen, egy üveg pálinkába...!
Mert ugye, a pálinka nemzeti italunk és nálunk a nemzet az első! A második meg, az alkohol utálata.. Ahol érjük, ott pusztítjuk!! Át is szaladt vele tesztelésre, hogy iható-e a nedű!
 No mindjárt , egy -egy pohárkával megkóstoltunk egy kicsinykét / természetesen, csak az íze miatt/ és arra jutottunk remek kisüsti szilva ez...A szomszédom szilvafái idén is rendes termést hoztak,..csak az a sok macera ne lenne..összeszedés ,cefre készítés, kifőzetés ,palackozás.stb......Meglehetne oldani, ha egyből pálinka teremne a fán és aki arra jár, csurgatna magának egyet, állítom, a depressziója hanyatt-homlok menekülne tőle!
Mennyi gyógyszert lehetne megspórolni vele!! Lehet ez lenne az nép nemzeti egészségügyi reform? Hogy miért is nincs nekem helyem a kormányban!
Aha!..lehet Viktorunk is ilyenben utazik!? Nem kellene annyit gyógyszerre költeni.. csak bedobunk egy felest és mindjárt nem a "dzsidipin" jár az agyunk!
.Boldogság ragyogna minden igaz magyar orcáján!
Az izraeli- palesztin kérdést is meg tudnánk oldani.. Nem isztok?!-..azé' vagytok izgágák!.. Nyomás egy-egy felest a jó kisüsti szilvóriumból és mindjárt kiszívnák egymás nyakát - csak úgy szeretetből.!
Lehet az ENSZ-nek is spórolnánk !?
A sok béke misszió meg a járőrözés,meg a mega haderők fenntartása, atya világ!!! ... Mennyibe kerül!! Az összes katona kapna golyószóró helyett egy butykos pálinkát, aztán leülnének az afganisztán dombokra , füttyentenének egyet és a tálibok lelibegnének a hegyről pálinkázni.. Aztán ha igazmondóra itták magukat, ledobálják a turbánt a fejükről és eljárnák a csűrdöngölőt a NATO szép magyar huszárjaival!....." És eljöve a VILÁG-BÉKE" az egész Földön!
Mámorító perspektíva...!!
Minden rasszista és cigány és zsidó és arab, fekete és fehér ember kezébe Pálinkát!!
 Had tudja meg a világ milyen nagyszerű nép is a magyar! Pálinkája pedig egyszerűen csodálatos..nem csak Hungarikum, hanem Globalikum!
Éljenek a magyar szilvafák ! Éljenek a magyar pálinka főzők és éljenek a magyar kisüstök!!!....
Éljenek a.....szóval éljünk...!

Anno.2010.11.10.
 Az Úrnak abban az évében midőn Orbán Viktor kieresztette a palackból a kisüsti pálinka szellemét !

VÁGYAKOZÁS

Délután kaptam egy szép küldeményt, képeket egyik kedves barátnőmtől, akit igen megszerettem és tisztelek.
Nem találkoztunk még személyesen, bár többször megbeszéltük, ha Pesten lennék, keressem fel egy kávé erejéig, szívesen lát. A netről ismertük egymást és jókat leveleztünk. Egy főző rovatban találkoztunk,- hol máshol- közös barátnőnk honlapján. Esze, szelleme megfogott. Spanyol szinkron tolmács volt itthon és évekig élt, ha jól emlékszem Kolumbiába...Mindig nyaggattam meséljen Argentínáról, hiszen ott is járt és élt talán.. Mesélt...Pontosabban mesélgetett!
Fontos dolgokat nem közölt velem, inkább, csak csepegtette az infót.. Hátha elfogy, a téma mire odaérek. Szeretek jó benyomást kelteni magamról-ez a rohadt megfelelési kényszer!
Mai formámban azonban , inkább - kivárok!.Nem a külsőm miatt, mert az olyan az embernek, amit kitaláltak, vagy sikerült összehozni az ősöknek. Tehát, az nem aggaszt!.Bár az utóbbi időben húzom a lábam rendesen. .De a többi! Talán sziporkáznom kellene és szélesen mosolyogni ?- Itt vagyok, jöttem kávézni!
Most aztán jöhet Argentína?!
Felcsigázott teljesen!.A képekkel, azt a három éves meghívást csak felturbózta. Most már igenis ,meséljen nekem Argentínáról, Dél-Amerikáról mindent, mert én ott szeretnék lenni.. ha máshogy nem, hát így, képekkel, mesékkel, az Ő élményeivel, az Ő szemén keresztül.
Nem tudom mi bennem ez az őrület - tán Új-Zéland, ami megmozgatta még a fantáziámat ennyire, de vágyom Argentínára!
Dél-amerikai regények szereplői mondják áhítattal: Megyek Európába !.
 Jó-jó Európa is gyönyörű, de Argentína....Az érintetlen természet, végtelen pampák, régi épületek, mintha száz évet lépnénk vissza Európába.., Olvasom, a legtöbbet használt nyelv nem a spanyol, hanem az olasz!
A kivándorlók vitték magukkal anyanyelvüket és nem olvadtak be annyira, hogy sutba dobják. Büszke egy nép az olasz! Egy volt osztálytársam, aki három évvel az érettségi után tántorgott ki az NDK-ba és az ötévesen már törte a magyart.! Hm ...
Szóval vágyom, vágyakozom Argentínára!..... Talán egy kicsit a harmóniára, kicsit a ráérősségre a ,,manana"- ra a nyugalomra...Ott, biztosan nincs ekkora rohanás, tolongás, egymás taposása !
Lehet, rosszul képzelem el Argentínát?
Nagyon vágyom arra a kávéra!
 Közben kiderült Kolumbia...Ezzel azonban még nem tántorított el.....

LEFEKVÉS ELŐTTI LESKELŐDÉS

Na, ma aztán szétnéztem a piacon...!!
Este van, ráértem, így néztem, mibe is kaptam én ezzel a bloggolással..
Megmondom behidaltam!
Mi a penészt akarok én a kis jegyzeteimmel-különben is ki a franc kíváncsi az én dolgaimra -- mikor, van akinek a mai 28 bejegyzése mellett évi 2879 bejegyzése van...és még csak nov. 9 van!!!
Úristen!! Én is sokat tudok dumálni, de ennyit!! Ez a nő tele lehet élettel vagy gondolattal, vagy mit tudom én mivel - de ennyit közölni a világgal az MTI sem tudott a hatvanas években márpedig a TASSZ mellett, azért az sem volt kis pályás!!
Ezzel,jó éjt csibéim! Magamévá teszek egy nagy pohár bort és elgondolkodom az alkohol káros hatásairól...
/a jókat már ismerem!

INTERNET SZERELÉS

Nincs írás kényszerem, de most éppen ráérek...
Reggel nagy lendülettel, elmentünk egy internetet szerelni ...Már a bekezdés sem volt jó, mert a kutya elhúzta a kábelt.. bele a sárba........Szóval mikor megjött a gazda, olyan üvöltésbe kezdett, hogy a környékbeli fákon a levél hullást két héttel előrehozta. ...Hogy mit képzelünk mi, hogy ezt bevisszük a lakásába?!! Hát képzelő erőm az még van....Azután tudtunkra adta, hogy tele van a töke velünk, mert egy hónapja vár ránk. Valaki másra gondolhatott, mert én nem emlékszem mikor beszéltünk a randiról... Megvigasztaltam .Igaz a maga kutyája a neveletlen /a gazdáról nem beszélve/,de van másik kábel és természetesen, ezt meg hazavisszük anyámnak ruhát szárítani.../-Csóri már hét éve elment...-kegyes hazugság,de legalább gondoltam rá./..Végre megjuhászodott és némi pálinkákat ajánlott szeretete és barátsága jeléül.. Mivel szabadkoztunk..féltem, hogy a kutyát adja nekünk -lehet, csak egy harapás erejéig !Vagy munka társnak ? Hát kábelt húzni már tud!
Csínáltuk a melót, víz folyt a hátunkon, mire kiderült rossz a számítógépe..Na, még ez is, puff neki!! Asszonya megértő volt és egérutat adott a terasz felé...Hát csókot nem váltottunk a ház urával de biccentett ..menjünk nem fog hátba lőni...Még jó,hogy.a leszakadt Duna part-falat és házakat járőröző rendőrök arra jöttek!
Holnap fegyőröknek fogunk antennát szerelni...ha ezek is ilyen frusztráltak lesznek..jobb ha golyóálló mellényt veszünk fel...Hogyis van? ... Egyet a mellbe, egyet a fejbe?!.........

SZOMBAT VAN..

Arra ébredtem ölnek valakit!...a Zone csatornán szerencsére!
.Erre ébredek éjjel és nappal. Kedvenc feleségem meghitt csatornája, amit lefekvéskor, éjjeli ébredéskor, felkelés előtt és alatt üzemeltet.
Nem várok csodát, de szeretném ha valami krach történne az amerikai tv piacon és elmosná ezt az elmehülyítő műsort. Már 451 felgöngyölített bűn esetet regisztrálok álmomban és 72-ben magam is részes vagyok....
Szörnyű ..és kezd bűntudatom lenni!!
A mai napom parasztizálással kezdődött. Tyúkot kell vásárolni mert az jó... Mentünk is a tyúk telepre ízibe és nagy karton dobozokban vagy harminc szárnyast pakoltunk fel a kocsira.. közben néhány szökevényt vissza kellett toloncolnom a zárkájába.
Télak volt a javából..úgy, röptében kaptam el a tojókat..Grosics, a fekete párduc behidalt volna..ha látja!.Hál' istennek nem otthon lesznek elszállásolva, hanem a szomszédban.. Kínjukba szegények az öt kilométer alatt kilencet tojtak- remélvén ezzel megússzák a mészárlást! De nem!..
Mert a tyúkhúsleves kiváló. - bár én ritkán élek vele.. Emily, a legkisebb lányom képes éjjel főzni magának húslevest, hogy reggel ha felkel legyen neki.. Lehet ezzel a leves evéssel kimeríti függőség fogalmát?
Most dolgozom...azaz dolgoznék, de a megbeszélt üzleti partnerem valami névnapi agyonivással van elfoglalva .Ígérte, próbál magából, embert faragni. Nehéz ügy lesz ...! A hangját hallva a telefonban, lehet heteket vesz igénybe..Már a bejelentkezés gondokat okozott!
Délután, öreg rock haverokkal támasztgatjuk fel a régi zenéket. Túl a hatodik x.-en, mikor már a nők után futni nem sikk, hanem mérhetetlen önhittség kérdése - maradunk a dobok és basszusok dübörgésénél.
Decemberre talán felléphetünk a csapattal, ha addigra ki nem rúgnak bennünket a próba helyről, mert minden politikai kurzusnál más az igazgató és akkor menni kell, mert az előző adta a lehetőséget. Eddig én voltam a szóvivő a nagyfőnöknél, most Gyika barátom a rettenetes dobos a soros, mert ő jobbikos vagy fideszes, vagy mindkettő, de hogy neki van esélye, az biztos!
Szóval, akartam én a rendszer váltást igencsak! ....de, Anyám én nem ilyen lovat akartam..!!!.
Már a rockban is jobb és baloldaliság van!
Nem lehetne, csak zenélni, gyerekek?!
Csak tépnénk a húrokat békésen és ordítanánk "Világbéke"!! Megyek feltámasztom magamat..kis barátom javaslatára "dobok egy kalashnikov-ot" sic!! / ..-...az oroszok már hűtő szekrényben vannak!/ Ajjaj!

MAGYARÁZOM -MAGAMNAK

2010-11-18 21:17:54, csütörtök

Talán, ezzel kellett volna kezdenem...
Nem vagyok egy tudálékos okos tojás,..nem is szeretnék az lenni.
Ami ilyenkor kikívánkozik belőlem, azt talán magamnak vagy annak mondom, aki ért vagy meg akar érteni. Nem vágyom semmi elismerésre vagy külön visszajelzésre, de aki akar, nyugodtan szóljon hozzá, ha valahol érinti a dolog..A meséim, arról szólnak, ami velem történt, és azoknak, akik ennek részesei voltak..
Hátha, így utólag, sok év után megtudják, mit gondoltam akkor , vagy ők is azt gondolták.-e amit én. Szóval, az idők engem is megkoptattak és már nem a szoknyák után, az emlékeim után futok...Voltam diák, munkás,rock zenész, bár zenész, lakodalmas nótáztató-kiváló zenészekkel- megszállott vállalkozó (de utálom ezt a szót!!)és közteher-viselő.
Sok jó barátom van, az élet minden területéről /remélem, ők is így érzik !/ Ellenségem, talán.. nincs... A bajom az,nem kevés, ami..kevés az nekem, ez az élet..Szerettem volna lenni, üzletember, motoros rocker, végig szántva Amerikát, Alaszkától a Chiléig és zenész mindhalálig. Valahogy próbáltam ezt megoldani egyszerre,bár voltak jó kísérleteim ....de voltak, amik hamvába dőltek
 Ez vagyok én, a nagy barna medve, immár szürkén, kissé kopottan és ha valamelyik gyerekem, vagy unokám, aki eddig nem tanúsított nagy érdeklődést arra ki is volt valójában a Fater, egyszer érdeklődik, tán kap egy kis ízelítőt.belőlem..(sic!)...
Na, ez kissé szomorúnak sikerült ,de nem annak szántam !
Ez aztán abszolút távol áll tőlem!
Vergődjenek majd ők - a nekrológgal !!

A PÁRKÁNYI SRÁC

Lengyelországba mentem a hetvenes évek végén. Ott lehetett egy kicsit megforgatni a pénzt. Vittünk dolgokat amit még a vámos elnézett, eladtuk kis forintjainkat, és ha volt pár márkánk a katowicei pályaudvaron királyok voltunk.
Felültünk hát a Báthory expresszre és irány a határ. Nem vettünk semmi italt, lesz úgyis a vonaton. Láttam van büfé kocsi. Már  az elég gyanús volt, hogy sorba kellett állni. Nem is kicsi volt a sor. Mire odaértem, elfogyott a sör. A vonat indulás után harminc perccel. Lelombozódva nyugtattam magam, legalább tea van! Vittem a két forró teát letettem a kis asztalkára, a vonat fékezett és az ölemben a forró víz!
- A fene egye meg –mérgelődtem – még ez sem jön össze. Közben átértünk a csehszlovák határon és lassan megtelt a kupé.
A feleségem mellé ült, egy nagydarab fiatalember, aki érdeklődve nézte vergődésemet. Nyár volt, szomjasak voltunk és inni a vasúti WC. csapjából, dőreség lett volna. Lelombozódásunkat fokozta a tehetetlenség, hiszen innen leszállni nem lehetett.
A beszélgetésbe egyszer csak bekapcsolódott a srác és ízes magyarsággal kérdezte, elfogadnánk-e tőle két sört. Mi az hogy, szaladt a szám a fülemig és hálásan néztem a megmentőnkre.
Két hurbanovoi régi nevén Ógyallai Aranyfácán sör volt. El kezdtünk sörözni és beszélgetni. Egyre jobban belemelegedtünk és a kupéból többen is beszálltak a végén már óriási derültség közepette jöttünk rá, az addig szlovákul társalgók mindegyike magyar...A fiú az Esztergommal szemben lévő Sturovoban lakott. Ha jól emlékszem apám Párkány-Nána néven emlegette, mikor mesélte, dicsőséges visszavonulását a Csallóközből a negyvennégyes vérzivatarban. Szóval Zoltán, mezőgazdasági főiskolába , vagy egyetemre járt és Poprád városába utazott, érdeklődve hallgatta, amit meséltem a tokaji borvidék titkairól . A tudás nyilván, nem az enyém volt hanem akkori apósomé, aki arról a vidékről származott és apja kádár mester volt Abaújszántón. Biztosan mondtam jót is, okosat is , meg nyilván hülyeségeket is -amire aztán később rájöttem-mikor beleástam magam a borcsinálás titkaiba, de kellemesen telt el az idő. Nézte az óráját, szedelőzködött , búcsúzott. Már csak ő volt a fülkében és sietve leszállt. Beszélgettünk milyen rendesek voltak ezek az útitársak, mikor nyílik  fülke ajtaja, megjelenik Zoltán barátunk feje és az induló vonat ajtaján begurított nyolc sört és még utánunk kiabálta:
-Bocs, csak ilyen gyenge minőségű volt! Sziasztok! –hallottuk még a kigördülés közben. Megvoltunk mentve Katowicéig!
A mai napig melengetem azt a gondolatot, ha eljutok Párkányra megkeresem, és elviszem neki az ígért szőlővesszőket. Ennek, immár több mint három évtizede, de a reményt nem adom fel!

Isten éltessen sokáig, Kádek Zoli !

TORDÁIG

Eljutottunk egyszer Tordára.. A két lány volt a társaság, akik nagyon élvezték, ezt a tekingetős, barátkozós turnét.
 Már Debrecen környékén vigyorogtunk, mert a mese jutott eszünkbe - Hencidáról. "Ott, aztán olyan mulatságok voltak, hogy Hencidától-Boncidáig folyt a bor..".
.A szokásos körök után, a Gutinról leereszkedve óriási, kidőlt ősfenyvesen keltünk át.. A harminc méteres óriások rádőltek az útra, gyökerestől kifordulva a hegy oldalából. Katonaság ment előttünk, kivágva a fákból az út feletti gerendákat, hogy a forgalom elindulhasson. Valami, igencsak nagy vihar lehetett, ha ezek a fenyők letérdeltek előtte! Mellé álltam a hatalmas gyökérnek és nem értem el harmadáig sem a kinyújtott kezemmel. Na, ezt jól elintézték..!
Kolozsvárra érkezve megnéztük Mátyást, meg van-e még..Ott volt, ahova állították, bár a környékén igencsak ásták. a gödröket..- csak bele ne lökjék - gondoltan magamba
Miután keresztül-kasul mentünk a városon- idegenvezető híján, elmentünk a festői Tordára. Már a hasadékhoz - mert igen kíváncsiak voltunk, mit csinált ott Szent László!
Egyszer anyámat is elvittem, már hetven felé járt, de megmászta velem a hasadékot..Nem szemből, hanem kímélő módon hátulról. A tetején egy kereszt van, ami alulról igencsak kicsinynek látszódik, fent azonban kiterjeszti szárnyát!.Két-két vasúti sín van összehegesztve és a betük rajta magyarul hirdetik a Rima-murányi vasgyárak dicsőségét.
Tordán,
Legurultunk a nagy katlanba -ahol lévén augusztus 23.-a, igen nagy ünnepet csaptak! Olyan volt mint a Vasas nap Újvárosban, csak itt nem gulyást főztek, hanem faszénen húst sütöttek és birkát húztak nyársra.
Kissé keleties volt a hangulat! Valami eszméletlen hangerővel nyomatták a népzenét. A táj gyönyörű volt, a hatalmas kettévált szikla árkában, hömpölygött a víz, és a hasadék oldalából, srácok próbálták- épségben maradva - vízbe vetni magukat. Tiszta Acapulco...
Egyedül a WC okozott problémát- úgy látszik már, ez marad a sarkalatos pontja a kalandoknak!
Vadonatúj, fenyőből ácsolt, remek kis ház, szinte kínálja magát a megpihenésre a hűs deszkákon....ajtaját kinyitva, látom egy ember, nem a tetején trónol, hanem a lyukba kapaszkodva, .a bejárat elé pakolja le a fáradt puliszkát..
Szamosújvárra tartva, új útépítés alatt álló úton araszolunk
Itt úgy csinálták az utat , követ szórtak, aztán, mikor az autók letaposták, meghengerelték, jött a kátrány!..-bitumen?. Szemben jött egy őrült autós, vágja szét a murvát maga alatt. Mintha a Forma 2.motorcsónakon ülne. Fröcsög a kő mint a víz! Villogok, ordítok, mutogatok, de csak jön és jön ezerrel! Óriási a robbanás ! A kitört szélvédő maradékát lerázva magamról,,gyengéd "kurva anyádat"- intettem utána......
TORDA 1986. AUGUSZTUS 23


2010-12-08 20:24:54
szerda