2013. december 5., csütörtök

Csak egy kicsit dumálgattam a Mikulással..

Dec 05.
Este a Mikulás dug!...
Na nem kell egyből a szexre gondolni! /különösen egy pocakos fehér szakállúnál/
Csak a cipőket csizmákat szereti.. / bár ettől még lehet fétisiszta /

Hogy honnan van pénze az Öregnek, adózott-e és milyen jogon vesztegeti meg a szülők gyerekeit?...Nem tudom!.....Lehet maradt neki rezsicsökkentés után egy kis plusz pénz?!
Akkor nagy királyság van nála az biztos!
Na, itt van előttem a právdá.. azaz az igazat mondó újság! a P  Market!
Okos megoldás -ajánlja a Mikulás és nyomja a gombot..Hátha nyer !- vagy esetleg nyerünk!
- Drága apó!... mi az elkopott brénert nyomogatsz itt, mikor neked jelenésed lenne és tömni a sok elkérgesedett cipőt, levált talpú bakancsot.-.legalább a nép és ez a sok kiéhezett gyerek lásson egy kis szeretetet, a kissé avas szaloncukorban../mert a mai hírek szerint a Mikulás előkészítőben, ilyen  cukrot és lejárt csokit is dugtak az öreg zsákjába !/Na mit dugott még !
Knorr leves kocka !Eu.
2 darab vásárlása esetén 199 Ft.. ez joóó! a leveskockát szeretem mert kicsi és ha egyszer az asszony itt hagy, csak be nyúlok a fiókba és tará-tará ! Van levesem, olyan amit csak Maggi néni tud főzni, na de a Knorr ..bizony!.... az király én mondom ! !
Lehet addigra lejár a szavatossága, de  mit lehet tudni ..tartsuk szárazon a puskaport és a leveskockánkat !
Mikulás pakol! Az én kosaramba !
699 Ft /400 gramm -  Nutella !
 Édes istenem a régi szép időket juttatja eszembe , mikor Jugoszláviába mentünk
encsem -bencsemért és ott, ilyen festékes vödörszerű  háromkilós adagot adtak..nyolcszáz-ezer dinárért./akkor kb 500 Ft volt / aztán, a Napoleon konyak -vinjak / mellé bepakoltuk a hatot és széles mosollyal szerettek bennünket a vámosok, látva csupa édesszájú ember jár itt át  a határon..és nem akarnak területet visszafoglalni - csak hozzák a pénzt,..csak hozzák a pénzt!
Tálcás tojás ! 779 Ft/ tálca
Bakker Miki !
Uram ne kisérts! Mind szép egyforma színű és méretű s-s ! Nincs kicsi, nagy..mind egyforma... egy tojóból egyféle, száz tojóból egyféle. Ha félre tojsz, félre raknak !
Már a tyúkoknak is sorba kell tojni a tálcát? Merre változik ez a világ?.. Régen úgy volt,  egy görbe tojás, egy kerek..Most meg csak kerek és azt is a tálcába, mert ha nagyobb, vagy kisebb,  kimaradsz és lecserélnek tojókám!..Ki  a fene gondolt volna erre évekkel ezelőtt!  Na ja,..ez az ortodox.Kell ez nekünk? .Be kell állni a magyar sorba  az Eu meg sz..ja össze magát, ha a tyúkjai nem akarnak tálcára tojni! A miénk oda toj, ahova akar ! Mi öntudatos Euro-scepcitisták vagyunk..vagy nem?
Miklós, azért vigyázz ! Van a bukszába még, vagy én viszem el a balhét?
P-..virágméz!Kínai?  Nem tudom..... vettem a szomszéd méhésztől egy kilót két rugóért, olyan sűrű volt, a bajuszom összeragadt -Akác méz , és csak két nap után lettem nett, pedig az asszony is nyalta a szám szélét !
Na, de itt 900 deka 1200 !
 Verseny van!
Megnyertek és megfőztek..Dől a lé a kasszába!
.Valami még csörög a zsebemben, mert közben beszálltam és is kicsit a Mikulás projectbe - no azt elviszem a Maárhoffer kocsmába és beváltom sörre, ami tiszta magyar, mert a Braunion gyártja ..na ja !
 - Mikulás, ha elfáradsz , ugorj be meló után, jó vagy nálam egy Unicumra és egy sörre!
 - Na persze, ha teletömted a csizmákat, szakadt cipőket !
Az enyémet nyugodtan kihagyhatod !
Majd leisszuk valahogy, ha marad a te zsebedben is valami !....

2013. november 30., szombat

HIBA BEJELENTÉS


Ma rossz napom van !
Zsörtölődő emberekkel beszélek, ez nem jó..Mindenki ideges, mindenki azonnal akar mindent és alig várja ,hogy beszólhasson valamit.
Nekem az a dolgom hogy segítsek, általában sikerül is ,de ma kétszer is "emberemre "akadtam...
Idős hölgy telefonon-talán- rossz a berendezése- mondom -  legalább a kiszállást ki kellene fizetni. Persze ,mondja jöjjenek. Milyen a típusa a cuccnak? -nem tudja .. Hogy néz ki?-nem tudja . Majd jön a fia ! -mondja . és valóban - fiú felhív.
- Honnan a fsz...omból tudjam ezt én!
 Na - mondom - zárjuk rövidre, már meg kerestem a készülék tipusát, ha nem kell kimenni és behozza a rossz készüléket, nem kell fizetni, ingyen kicserélem , hogy ne kerüljön pénzbe a mamának!
- Mi a picsát akarsz te? .. a zöregasszony mennyen el hozzátok? ...  és a többi...
- És maga nem tudná?
Kicsit meginogtam , hogy hirtelen ne zúditsam-e rá a napi sz..rt ami ért ma, de próbálok ember maradni,-
- Hisz önnek ez egyszerűbb és olcsóbb!...
- Ba..d meg -! mondja és levágja  a távrecsegő kagylóját..
Kissé felmegy bennem a pumpa és kimegyek levegőzni, aztán magyarázom a többieknek, mi  akasztott ki.
Ha már meg kaptuk a címet kollégám kimegy - alig hetven kilométer oda és vissza.. Kicseréli a készüléket,az előfizető, egy összeomló házban élő öreg asszony / később kiderül , majd egyidős vagyok vele/ együtt él a haldokló, másik fiával -  esélye az életre semmi !
A szerelő összepakol és eljön és nem kér semmit.....pedig csak az üzem anyagon bukott három ezret - a munka díjról nem beszélve!
Ránézek, mikor meséli a sztorit.
- Na, te ugyan olyan hülye vagy mint én -mondom és megveregetem a vállát!

Persze, azért büszke vagyok rád  Pék Pisti!

2013. november 18., hétfő



 Ma van egy éve hogy legkisebb lányom, Váczi Emilia Anna ma sem tisztázott körülmények között elhunyt... Mindenkinek köszönöm aki kiment a temetőbe és virágjaival,kis szobraival igyekezett fájdalmunkat enyhíteni. Köszönöm nektek!
...Az Isten áldjon meg benneteket!

2013. október 31., csütörtök

..Mindenszentekkor

Délután elrendeztük a temetői teendőket, leraktuk a virágokat, amit szeretteinknek szántunk, bár ezzel keveset tudunk már a lelkünkön könnyíteni. Álltunk ott árván- kinek ki hiányzott.....Tele volt a temető ..
..A telesírt zsebkendőket eldobáltuk... nehéz nap volt, mint mindegyik, ami a temetőben történik.
.. este sordinóban borozunk Tomival és hallgatjuk a jobbnál, jobb zenéket.
Csendben vagyunk, csak mutogatunk... ezt hallgasd meg öcsém, mire elröhögi magát. A Platters nevű énekegyüttes adja elő a "Smoke gets in your eyes" című örök standardot.  Szívem szakad meg, mikor hangosan felvisít és röhög... Na ja, én 64 ...ő 27  ezek a generációs problémák!
Még jó, hogy a balatonboglári vöröset egyformán szeretjük..
Így Mindenszentek-kor mit is tehetnénk..békeidőben!
Isten nyugosztaljon mindenkit, akit szerettünk...sírni később fogunk.. megtesszük...csak egyedül, magunkban..
És így van ez jól..

2013. október 14., hétfő

Cimbora

A cimbora igen híres ember a városban. Kiváló dobos volt,aztán titokban harmonikázott, állítólag a vibrafonnal is megpróbálkozott.Világot járt ember , sok szép történettel. Néha bejött hozzám és élénken magyarázta, hogy idősebb korára bepótolta amit abban az időben nem olvasott el, amikor szerette volna. Nem is volt baj addig amíg elő nem hozta, hogy ő az ősmagyarság kutatását böngészi, de nagyon komolyan és ne vigyorogjak, mert nem értek hozzá!
Bár szeretem a történelmet és olvastam egy-két könyvet az életben, mégis meglepődtem mikor nekem szegezte a kérdést tudtad-e, hogy Jézus magyar volt?
Megállta számban a falat! Na aztán erre hogy jöttél rá? Elmagyarázta, hogy eredetileg a sumereknek a magyarok a leszármazottai és a szűz Mária is az volt -ezért a védőszentünk -  és ezért vagyunk Mária országa !
Ja és ebből kijön, hogy Jézus magyar gyerek! 
-Ejha !- hitetlenkedtem 
-Aztán miért nem figyel ránk jobban Mária , mert ha jól emlékszem állandóan nagy szarban vagyunk ?!/ a fociról most nem is tennék említést/ Dühösen reagált a csipkelődésemre. Hogy mit képzelek én és hogy komoly tudósok tanulmányit kétségbe vonom!  
- És az eddigi elmélet? Merthogy eddig finn-ugorok voltunk !? -adtam továbbra is az eretneket.
Az szar!- vágja hozzám -ezt  csak a piszkos kommunisták találták ki! ...és ha te is azt vallod,  te is egy piszkos kommunista vagy !
Elröhögtem magam..Én meg a kommunisták?!
Aztán elviharzott ,otthagyva engem a sumerekkel, Jézussal - Mária országában.
Vagy hat hónap után feleségem elment turkálni - mert mit csináljon egy néhai vállalkozó asszony -túr..A mai gazdasági helyzetben mi maradt nekünk a baromfipárizsi, a kisfröccs meg szórakozásnak a túrka.../sic!/
Asszonyom látva az ismerőst és mellélépve köszönti. Aki egymás mellett turkál megteheti, hogy néha társadalmi életet is él! Mivel a cimbora arca sem rebbent,  ismét rá köszönt, hiszen sokszor találkoztak nálam.
Reakció semmi.. talán időskori hallássérülés.. lehet jobb nem hozni kellemetlen helyzetbe- gondolta és hagyta a dolgot.  Egyszer csak mikor senki nem nézett oda, a cimbora oda suttogja ..Nekem nem kell ám köszönni!
Hallja nem kell köszönni!
Asszonyomban bujkált a kacagás..csak megcsóválta a fejét és turkált tovább.
Ezek szerint, őt is besorozta a pártba...

Hát ne öregedjünk meg!

Hát ne öregedjünk meg...!
Az az mégis csak.. legyünk szép, hófehér hajjal, tiszta tudattal elfáradó öregek..aztán had jöjjön a Nirvána a Paradicsom, a Mennyek országa, kinek-kinek ízlése szerint!
Sajnos részese voltam néhány-számomra igen kedves ember leépülésének. Kegyetlen dolog, amikor egykori barátot kukázni látok, öreg tanárom felismerhetetlenségig alul öltözve, hatalmas szakállal, megtört tekintettel ácsorog órákon keresztül egy kirakat előtt. Arról nem beszélve, hogy egykor gyönyörű éles eszű anyám  a élete végén, alig ismert meg.
Szomorú dolgok ezek és elgondolkodtató...... miből lettünk és mivé leszünk.....
Ma bejött a kis kuckómba egy régi ismerősöm . Régen ismerem vagy húsz éve még a tv-jét javítgattam. Jó kedélyű emberek voltak, Matyi bácsi és Joli néni. Ha felmentem hozzájuk, az öreg remek adomáit hallgattam a javítás befejezése,után jókat derülve az ízes szövegén, történetein.
Aztán teltek az évek, Matyi bácsi felkéredzkedett arra a kocsira ami Szent Mihály lova húzott, aztán a temetőig meg sem állt.
Joli néni rendesen elsiratta, meggyászolta ahogy illik és csendesen majszolta az özvegyek keserű kenyerét.
Régen még el el jött, hogy élezzem meg az ollóját, szögecseljek ezt meg azt..de az utóbbi időben nem láttam. Ma valami neszezést hallottam, hát ott áll előttem Joli néni és egy szakadt, levált talpú papucsot hoz,hogy ragasszam meg neki. Már nyúlok a technokol után,amivel a plakátokat ragasztom, de a tubus üres...meg azután, nem is lehet így egy levált talpat megragasztani.
Mondom neki,-
- Joli néni én nem vagyok suszter, én ezt jól megcsinálni nem tudnám ehhez szakember kell!
- Nem?- néz rám csalódottan- pedig azt hittem maga mindenhez ért. Mer' tudja,egyből magára gondoltam!..
-Sajnos, arról az óráról hiányoztam mikor a cipőtalpalásról volt szó.-viccelődöm hogy oldjam a szomorúságát.
-A piacon majd megcsinálják magának a suszterek.
-Ott igen?-néz rám hálásan - köszönöm!   és eltotyog..
Kissé furán hangzanak a lépései.. látom nagyon kacsázva megy és a cipője nem csoszog, hanem kopog.
A lábán két stoplis focicsuka volt.......
Már bánom, hogy nem volt ragasztóm...

2013. szeptember 28., szombat

Kórházi jelentés 3

Nagyvizit !
 Mindenki itt van aki számít, rendesen megnézik a kórlapot,.. a nővérek sürögnek, a kis orvosok jelentenek az adjunktusnak, mi szorongunk, mit hoz a mai nap. Egyenlőre reggelit Nincs ebben hiba  semmi. Érdekes.. otthon egy falásra befalnám ezt a kenyér adagot, itt még estére is marad.! EKG.mondja a nővérke és  átirányít a kórház másik szárnyára. Mennék is, de mivel az utcáról hoztak be, csak rövid alsóban tudom ezt megtenni. Sebaj had élvezze mindenki a szabadságomat. Még jó hogy slicc nincs rajta! Akkor bajban lennék. EKG fektetés, elektródák..úgy érzem magam mintha egy aksi lennék és éppen feltöltenének. Aztán tolnak  is le egy kamerát a ...fene tudja mimen, de úgy érzem ott menten megpusztulok. Kiabálnak ne nyeljek, de ezt már kontrollálni nem tudom és csak harcolok a levegőért, az életemért. Aztán kihúzzák és  markomba nyomnak egy marék papírvattát, hogy törölgessem le magam.Nem könnyű az életem, de nagyon szar..mi a francot keresek én itt? Mondja a főfontos orvos szív átütés kellene. Belemegyek? Választásom? Persze..vagy , vagy .. akkor legyen! Harmadszori invitálásra is megjelentem, aztán intenzív..gatya le,pizsi fel!
Vagyis az is le..három hetvenes mami és egy öreg cigány Ercsiből a statisztéria. Kissé hideg van..de nővérke mondja  büdös van, szellőztet, kifagyunk. Amúgy kedves lány,  jó egy órát elbeszélgetünk, miután rá vagyunk bízva. Reggel vizit, kaja nuku. Bejön a beavatkozást eszközlő főorvos és még egy rakás orvostanhallgató...De népszerű lettem!
- Jó napot ! mondja  Szevasz La.../miután jól ismerem/...aztán mélybe zuhanás..... Miután ébredtem látom senki.. Kérdezem a mamikat ...
-Na, hol a csapat?!
-Már régen elmentek-mondja a közlékenyebb.
- Kétszer is sokkoltatták..nehezen ment ! Azt, azért nem tudta, hogy a szív megállítás, vagy az élesztéskor. Mindegy ! Fő hogy élek!
A kábelek bekötve  az intenzíves nővér a pult mögött ..el vagyunk... Éjszaka  odajön és  megtörölget, leül az ágy szélére, jól elbeszélgetünk.. .Kedves lány..udvarolnék, de mire.. itt és így?..Azt mondják a mamik voltam odaát..  na ne!..én nem láttam semmit... sem alagutat, sem fényességet.
Másnap az öreg cigányt a családja hazaviszi..oda  a napi 15 látogató.
Pár nap és mehetek haza. Távozáskor lányos zavaromban megkérdezem a dokimat, mivel tartozom . Rám néz elutasítón...kényelmetlenül érzem magam..Köszönöm, mormolom.
Udvariatlan lehettem!
Ma már tudom....

2013. szeptember 16., hétfő

HULLÁMOK TETEJÉN, BAJÁIG

Gyönyörű  Gemenc...de egyszer csak haza kell menni!
Az utolsó szakaszon, mielőtt elindultunk volna a csónakkal Bajáig,csendes permet ébresztett a kihunyt tűz mellett. Didergősen keresgéltük a reggeli fogmosásra félretett pálinkát, de az éjszakai világváltás jó meghúzatta velünk az üveget, így gyorsan kellett reagálni, hogy nehogy valamelyik lánynak jusson és megártson  a  maradék pálinka.
Így  felfrissülve, egy gyors mosakodás- mint a macska csak valamivel több vízzel ! -csakúgy futtában toltunk egy-két falatot az orrunk alá és bepakoltunk a magára hagyatott lélekvesztőbe. Keményen pumpáltunk, hogy Bajáig már ne kelljen partra szállni. Erős csapásokkal húztunk a  fősodor felé, hogy gyorsabban haladjunk. Elkaptuk a sebességet, ami jó esetben 5-6 kilométeres lehetett óránként.  Volt időnk nézelődni. Közben a szél feltámadt és erősen tolta a hullámokat délről a folyással szemben-legtöbbször be  a csónakba !. Ez már nem a csendes csorgás volt, hanem a kapaszkodós billegős hullám tarajokon való, hegyre fel - völgybe le játék.  A két lány, láttam erősebben markolta oldalt a köteleket, még szerencse volt, hogy a kaja nagy részét már elpusztítottuk, így volt helyük a sátoron ülve a csónak aljában. Kezdtünk kifelé evezni a közepéről, de a hullámok csak csapkodtak befelé és szemünk szánk tele volt már vízzel!A káoszt csak fokozta, hogy a Hernád vontató hajónak éppen arra akadt dolga és délről a folyással szemben akkora hullámokat vert, hogy gyerekkorunkban visítottunk volna a gyönyörűségtől a kisapostagi rakodónál ! De hát ez most nem a nagy lubickolások, hanem a borulás elkerülésének az ideje volt. A lányok sikítoztak, mi káromkodtunk és bőszen eveztünk kifelé. Valahogy part közelébe vergődtünk, de ez már nem a fás bokros romantikus Gemenc volt, hanem egy magasabb löszfalas part, ahova felmászni így esőben nem volt ajánlatos. Aztán az eső lassan elállt, a szél is visszafogta a fújhatnékját és a nap félretolva a felhőt, elkezdte felszárítani hátunkról a vizet . Így gőzölögve hajóztunk le Bajáig. A jobb parton volt egy védett öböl, ahol csónakok garmada volt kikötve,  oda beeveztünk. Többen hitetlenkedve rázták a fejüket mi a francon ülünk mi?  Szépen nézhettünk ki! Szétázva, csatakosan...Találtunk egy büfét ahol leöblítettük az ijedséget a torkunkról egy kis tüzes vízzel, ettünk valami meleget és kieresztettük a csónak lelkét. Surrogva szólt a vastag torok ahogy távozott belőle a lég...de ez már megnyugtató volt.... ezt már a szárazföldön tette és nem a Duna közepén!
Esteledett, mikor Totó megérkezett a mikrobusszal és betömve a gumicsónakot hazafelé poroszkáltunk a Barkasszal.
 Megcsináltuk ! Lecsorogtunk .....Bajáig ..


Többször voltam még a haverokkal csorogni, de Bajáig csak ez egyszer...aztán pár év múlva kenuval is lementünk..na, az volt még egy szép mulatság-nyolcan egy portyakenuban..!
De ezt majd máskor..


2013. szeptember 6., péntek

MÁR MEGINT EZEK A ROMÁNOK !

Ma megint elvertek bennünket!
 Nem kicsit,  nagyon ahogy a szomszéd gyerek mondaná !
A mai meccsen elgondolkodtam..miért is van bennem ez a nagy nemzetinyerniakarás?Ez most absolute nem a szokásos cinizmusom, "úgysemsikerűlbasszamegségem" 
Hanem tényleg a szívem minden melegével, erejével ordítoznám , hogy góóóóól! és hajrá magyarok, hajrá mi! Mert aztán legalább fociban kéne valami igazi jó produktum, aztán tennék én a dzsidípire nagy halmot. De, hát ez a kurva foci sem hozza nekem azt amit szeretnék! Csak egy kicsi két órás mámort, egy kis  kielégülést / már így nyögdijasan mást nem remélhetek/ de a foci ellen be vagyunk oltva..bocs talán nem a foci ellen, de ilyen beszari módon ha én ifi koromban így teszek ..Szép emlékű Fejes Laci bácsi úgy rúgott volna ki a Kohász ifiből, hogy anyám a büdös zoknik között sem talált volna meg!..Pedig nagy tehetség voltam az első csapat bosszantásában!
Edzőmeccsen szegény, azóta az örök focipályára távozott  Ligeti Bélát vertem át kétségbeesésemben és ezzel kettő nullra vezetett az ifi a nagy csapat ellen. Az átverés  nem a csíny része volt, mert ő közel a nyolcvan kilójával tornyosult előttem, az én ötven kilómmal szemben. Talán az életemet mentettem, mert tudtam harmadszorra nem jön be a csel amit kétségbeesésemben kétszer megtettem.Tudta ezt Béla is mert mielőtt labdát kaptam volna nemes egyszerűséggel kirúgott a pályáról a salakon túlra. Ez még akkoriban egy első osztályú játékosban nem okozott katarzist. Én meg örülhettem, hogy barátságos meccsen nem a gerincem tört hat méteres repülés után..
Hiába, a nagy élményeket meg kell élni!  Vagy túlélni!......amit most is próbálok, mert megint reménykedek, de cserbenhagynak, és szívok, mint a torkos borz! Pedig az asszonyomat elküldtem időben aludni, a kutyát megetettem, unokával lepacsíztam, a fröccsöket kitöltöttem és mégis minden hiába!
Itten kérem vernek minket..de nagyon! 
Ilyen jó magyarossággal  ki tudom jelenteni.. ezt elkúrtuk...nem kicsit...
A román csendőrök meg vígan kardlapozzák az elkeseredett  elszabadult indulatokat..
2013.09.06
A reményvesztés napja.

2013. augusztus 20., kedd

A nagyember

Abban az időben amikor még naiv emberke voltam és úgy éreztem a becsületes munkámat megfizetik és megélek belőle elkerültem Kecskemétre. .
Pár héttel előtte megjelent nálam egy igen szimpatikus fiatalember és megkérdezte elmennék-e egy utcát végigkábelezve antennát szerelni egy kedves barátjának, aki nagy ember.igen nagy ember! Ismertem  a fiatalembert aki a munkát hozta, a tanácsnál volt a műszaki osztályon valami építési előadó, vagy engedélyeztető, úgyhogy hittem benne mint a bibliában.
 Csábító dolog volt így utólag bevallom és alá is szaladtam.. Már pedig az ember már alig várja hogy elcsábuljon- még ha csak munkáról van is szó! Szóval ilyenkor az ember autóba pattan és irány Kecskemét!  Vittem magammal  Pistit , akivel együtt húztuk a kábelt és az igát
. A Rigó utca szépen rendezett, a belvárosban a természet  egy kis szigete. Földszintes házak között  méretes, talán patrícius háznak mondható épületen kint a  tábla "Murányi" kft. Érdekes egy cégtábla...ovális és a közepén egy Dávid csillag..Ilyen tábla abban az átkosban csak az állami cégeknek volt engedélyezve..így a csillaggal kombinálva azonban eléggé bizarr volt! Csengetés után egy ringó csipejű, festett fekete hölgy enged be a kapun.
 Az első meghökkenés az udvaron kis talapzatra állított Horthy  bronz mellszobor!
 Dávid csillag-Horthy szoborral-remek cuvée !
Bevezetődtünk a szentélybe, ahol régi faragott bútorok között egy ötvenes csontos arcú, ősz hajú ember fekszik a heverőn, feje egy nő ölében, a másik nő pedig  pedikűrősi műveleteket végez a "nagyember" lábán. Valami igen nagy bütyök vagy repedés lehetett a sarkán, mert az idő alatt amíg a tárgyalás folyt, egyfolytában reszelte,, ollózta azokat a részeket amivel, a Mester a földet érinthette. Bibliai kép!
Az ember ez idő alatt feküdt végig a dikón és ez a harmadik nő -az "öles" a halántékát masszírozta. Üljetek le! -kelt fel félálmából -ujjával mutatva a tárgyalni jövőknek kikészített pamlagot.
 Mondjátok ! - szólt ránk unottan.
-Mit  mondjunk  !  -összenéztünk! Ilyenkor az ember a jobbik felét mutatja.. felkel, kezet fog, elmondja mit akar, megmutatja hol, megegyezünk stb...De itt semmi..
Nagyember szeme sem rebben, lehunyt pillái  tán oda vannak ragasztva és ezt fixáltatja és csak a szája sarkából szól oda a festett feketének -Magdika mutasd meg nekik!... és Magdika megmutatja, no nem azt amit szívesen megnéznénk rajta, hanem kivisz a utcára és a körülöttünk lévő három házat. Végigjárva a terepet, elmondja, mit szeretne a Jóska !
Csak így - a Jóska !
Hatalmas házak rengeteg kábel, központot is kéne, no.. de nagy az igény... parabolával, reciverekkel ...esetleg, még azt is ..ha lenne rá igény...- ecseteljük az ápoltnak mikor a bejárásról visszaérünk. Emberünk végre féloldalra fordul, felkönyököl és megkérdi
- Aztán, az mennyi lesz !
- Hát jó ötszázezer mondom bátortalanul. Nagyember rám néz.
 -Ötszáz, egymillió mit számít... van itt pénz dögivel !  - ezzel visszahanyatlik a női ölbe és talán el is alszik.
Na ha van, hát az jó, mert mi dolgozni szeretnénk és akkor keresünk is. Vissza Újvárosban és harmadnapján a hétnek megjelenünk a nagyembernél.
Szerszámok, kábelek, szerelvények, sistereg a munka a kezünk alatt. Már a második háznál tartunk, ami belül egy hatalmas kert  gyönyörű oszlopok. A ház mint egy főúri kastély- felújítás alatt. Látszik jó mesterek végzik itt a dolgukat. Érdeklődöm Magdikánál..
- Hát a mesterek hol vannak? -  mutatok a padlólerakás félállapotára.
- Nem tudom, már régen voltak itt, tán már nem is élnek-nyugtat le.
- Mert?
- Mert..
Nem nyugtatott meg.
Megcsináltuk a munkát, nagyember jött.... magyarázzuk neki- mit, hogyan! Nem nagyon érdekli. Vele volt valami partnere annak mondja- Egy milla lesz, de nem számít !
- Gyertek be az irodába...Mennyi?
 Mondom az árat, kevesebb, mint ahogy terveztük. Pisti egyfolytában gyanakodott és több cuccot nem építettünk be, amire nem volt akkor szükség.
-Az építkezés miatt, aztán majd ha bent laknak, majd akkor.... - magyarázom, remélve, hogy  nagyember megveregeti a vállamat.
Nem veregeti. Fenn ül egy trónszékszerű alkalmatosságon, egy dobogóra szerelt íróasztal mellett lábai az asztalon, mint Jocky Ewing-nak. Előtte egy smaragdzöld színű ásvány, bele egy arany Dávid csillag vésve. Mi pedig három szinttel lejjebb, a süppedős szófán, ahonnan felpattanni csak erőlködve lehetne. A nagyember onnan tekint le ránk, mint isten a felhők fölül, ha kíváncsi mi történik az ő országában. Ez aztán ki volt ez gondolva! .Tiszta pszichológia ! A nyomás fentről! Süppedés alul!
- Magdika! Mennyi a készpénz most itthon?-látva, hogy szorongatom a számlát.
Mindenes Magdika megmondja.
-Úgy százezer !
- Na itt van ez, aztán gyertek holnap után és megkapjátok a többit. Közben. csakúgy mellékesen elmeséli, most engedték ki a börtönből-valami gazdasági ügyek miatt volt bent vagy két és fél évet- és ott többet tanult az ügyvédektől, mintha a jogot elvégezte volna!
Mi pedig csak ülünk a pamlagon és valami rossz érzetünk kezd lenni.
Eljött a holnapután és mi ott szorongunk a pamlagon megint és várjuk , hogy a pénz megérkezzen. Az jön!
Nagyember ad még hetvenet és a lelkünkre köti...
- Aztán gyertek ám a többiért is három nap múlva, akkorra eladjuk az autókat és lesz pénz !...és ez még lejátszódik négyszer..Soha nem mondta hogy nem ad többet! Én meg már le is áfáztam az összes után, anyaggal, munkadíjjal.
De nem adtam fel ! Megszoktak ott bennünket.
Már mire mentünk a kávénk ki volt készítve, már odatartozunk a házhoz, a bejövő ügyvédet mi igazítottuk útba és láttuk, ahogy félszegen félfenékkel érintve a süppedőst, alázatosan hajlong ültében nagyember íróasztala alatt.
Később, már el sem mentem..csak telefonon értekeztem a titkárnővel, akivel majdnem baráti kapcsolatba kerültem.


- Mondja már meg -kínlódtam ellehetetlenülve-mit tegyek?
- Veressem meg?- mondtam ki a szót, amit magam sem gondoltam komolyan.
 Ijedt hang érkezett a telefonból
- Úristen!- eszébe ne jusson ilyet gondolni sem!-suttogta.
 Aztán valami Marinkó nevű embert emlegetett aki talán nagyember barátai közé tartozott és abban az időben hírhedett be.
Akkor esett le ! Erre értette Magdika, tán a kőművesek már nem is élnek !
Kérdezem az ügyvédet, akinél válni szoktam, hogy mit tehetek hivatalosan?
- Semmit...maga lenne a százhetven-nyolcadik a perlők között..kettőben én is benne vagyok, tudom. Azok pedig nem ekkora összegek- utalt az én háromszázezremre. Érti?
- Értettem. Megértettem!
Még egyszer elmentem az oroszlánbarlangba. Kedvesen fogadott, kitartás mondta, megrázogatta a kezemet és hátba veregetve utamra engedett.
Kint a folyosón, egy nagy képen a református egyház köszönő levele volt bekeretezve, ahol köszönetüket fejezik ki a nyújtott támogatásért nagyembernek,  a másik képen Shevarnadze-vel, Grúzia eső emberével parolázik a "Jóska".
- Szegény Grúzia!- gondoltam magamban, miközben távoztomban barackot  nyomtam a kertben Horthy Miklós  fejére.
Többet be sem engedtek...



2013. augusztus 8., csütörtök

MESE ARRÓL, HOGY NEM LETTEM ÉN KISAPOSTAGI LAKOS...


- Te kisapostagi vagy nem, Lackó? -  tenyerel le az asztalra Gyurka.

- Na erről mesélhetnék! - somolygok fel a bajszom alól a kérdezőre és kérek egy korsó sört a pincértől.

Erre bizony szükségem lesz, mert az ember a nagy mesélésbe kimelegedik és hát a torka is ugye...akkor már inkább előzzük meg a kiszáradást!
Abban az időben amikor még az ember tele van ötlettel, tervekkel, erővel akkor kezdtem én is a házépítésen gondolkodni. No gondolkodhattam én, mert pénzem egy szál sem volt. Aztán valami csekélyke kis csurranás volt a pénz zsákjának egy foltja alól, mert vagy harmincezer jó forintokat sikerült találni valami adás-vételen így a telekre való már meg lett.
 Nosza neki a határnak ! Kérdezgettünk fűt-fát ki adna el valamiféle telkecskét, hogy a kacsalábat lerakhassuk a leendő ház alá. Egyszer csak fülbe súgnak a kedvenc falumban ahol gyerekeskedtem,  árulják a pap kertjét! Na csapódás fel a nyeregbe és gurulok le a jó tót atyafiak közé Kisapostagra!
Meg lesz az !-gondoltam belül mosolyogva - hiszen ott még a vén eperfa is rokon! Örömmel is fogadtak a presbiterek és mindjárt apám után le is Imréztek.
Bánom is én, hívjatok akár Sanyinak is csak nekem adjátok el a telket! -járkált bennem a nagy megindulás.
-No öcsém csapj a tenyerünkbe ! -szólt a legöregebb presbiter, mert az evangélikusoknál a világi dolgokat a presbitereket a falu tekintélyesei intézték. Ez a tekintély nem a pocakon múlott, mert akkor négy -öt ismerősöm onnan, nyugodtan bővíthette volna a választmányt. Ez, olyan falu esze tekintély volt.
Megszereztem hát amire vágytam !
A falu legszebb helyén a Surányi hegyen, csodás panorámával Apostagtól- Dunaföldvárig tartó széles kilátással, enyém lett a kert! Na és alattunk pár száz méterre hömpölyög a Duna! Isten ezt csak jókedvében csinálhatta így! Mindjárt vágtam is egy jó nagy lyukat a lécium bokrokon, hogy szalonnázás közben is gyönyörködhessem a panorámában. Az első nap csak azzal telt megszámoltam a birtokon a fákat . Négy szilva fa, négy meggyfa- királyi birtok !

Volt a kert felében egy kis hely ahol  hagymát,paradicsomot és krumplit lehetett termelni a bográcsba. Mert az első dolgok közé tartozott a bogrács felállítása-mit lehet tudni ! Kutyát hamar szereztem, mert ugye a birodalmat védeni kell valakinek, mikor én a munka frontján harcolok ! Szóval jól indult az életem! Más már nem is hiányzott volna csak a víz!.
Egy régi kút ásítozott a kertben- szomjan - ami mint kiderült, vagy harminc méter mély volt.
Fúratni kéne tovább, Ami nem is lett volna az olyan nagy probléma  a mai technika világában, de semmi vizet nem adott. Sem könyörgésre, sem nógatásra, sem szidásra vizet ,az nem akart fakasztani magából. Pedig régen ez volt a pap kertje,valami protekciót csak kaphattam volna  a nagy  "vízrendezőtől"!
Már vagy két éve húzogattam a számat a vizesvödör helyett, mikor megjelent a fő presbiter szépen kinyalva csakúgy istentisztelet után, parasztosan, nyakkendő nélküli fehér ingben, állig begombolkozva. Láttam nagyon hivatalosra vette a figurát.
- No öcsém, aztán hogy  boldogulsz?- nézett végig a királyságomon.
- Jól bátyám!-elégítettem ki a kíváncsiságát.
- Aztán van-e vized?
- Még nincs, de lesz!
- Aztán honnan?
- Hát a kútból!
- Abban van?
- Még nincs, de lesz!-bátorítottam magam is .
- Na, de a papnak lesz-e?
- Mi dolgom nekem a pappal? Hát eladta a kertet a kúttal !
- No, de nincs vize!
- Aztán, hogy akarja hogy legyen?
- Adj neki !
- És ha nem lesz?
- Akkor add neki a kutat, majd az ásat még lejjebb!
- Az én telkemen ? Azt ugyan nem!-kötöttem az ebet a karóhoz.
- Akkor ásass neki te!
- Én? Nem ettem én meszet!
- De akkor a papnak nem lesz kútja!
- Eddig volt, de vize akkor sem volt!
És ez így eltartott még estélig, olyan hévvel, hogy még a meggyborból is elfelejtettem megkínálni-pedig az aztán leszerelhette volna a kötözködhetnékjét!
Miután még vagy két presbiteri küldöttséget fogadtam az elkövetkezett két hétben a meggyfák alatt, elgondolkodtam jó lesz-e az nekem, ha már az első két évben haragosokat szerzek magamnak az atyafiak közül. -  majd' mind a rokonom is  volt !
Így hát, összecsomagoltam a két kapát, a meggyboros flaskát, leráztam a szilvafákat, a kutyát a szomszéd kisgyereknek ajándékoztam-úgyis megsiratta, hogy mi lesz vele a Rexi nélkül - búcsút intve a Dunának, bedrótoztam a kerítést és ezzel befejeztem a házépítési álmaimat.
Hát így nem lettem én kisapostagi lakos!
No, aztán lett nekem házam, nem ott és nem pont olyan, de azért rendes kis lak ez is!
-

2013. június 27., csütörtök

Reggeli vigyorgás !

Hogy én is jól kezdjem a  ma reggelt, megnéztem kik olvasták az este és éjjel amit firkálgatok.Lassan kialakulnak azok a helyek, ahonnan mindig elolvassák mit ötöltem ki. A napi derűmet a széles vigyor jellemzi. Amerika mellett UK. és ausztriai olvasóim is vannak. Ma azonban a magyar és a német a legjobb!
Innen is üdvözlöm kis hazánk egyik legkedvesebb nevű település lakóit akik Bugyiban laknak, élnek és Bugyiban dolgoznak!  A szintén szívemnek kedves németországi Pettingről nem is beszélve! Tehát először Bugyi aztán a Petting ! Hölgyeim, Uraim a sorrend nem összekeverendő !
Hogy ezt Fürthben tesszük vagy Ajkán, az már csak technika kérdése !
:)

Ezek valóban az esti és reggeli olvasók tartózkodási helyei !
Kézcsók és köszönet !

2013. június 24., hétfő

Köpünk az egészre...

Már biztosan nem kerülök a mennyországba!
Pénteken, egy régen látott barátnőm közölte, harminc évvel ezelőtt átvertem, mert vele is és új arámmal is szinkronban voltam annak idején! Na most, már mit is tegyek ehhez ! Lehet, de most már hogy a téma nemigen jönne össze köztünk, értelmetlenné vált hogy vitázzak vele! Már én sem vagyok egy matyó hímzés és ő sem, hogy az asztalára pakoljak, így értelmetlen a mi lett volna akkor és hateneménakkor!
Így maradunk egymástól távol és nézzük a tévét a szabad esténken.
Nézegetem a csatornákat, kapcsolgatok, szörfözök és élvezem, ha a számomra hülyékbe bele tudom fojtani a szót !
Aztán elfelejtkezem magamról és a kereskedelmi tévék gyöngyénél valamiért leragadok...Talán a híradó, vagy egyéb érdekfeszítő aktualitás köt le, de ott maradva,  élvezem a képernyőn a  szép karakteres hölgy megjelenését. Reklám! ..közben töltöm a poharamat jóféle vörössel, mert mit is csinálna az ember a jó vacsora után, de megakad a korty a torkomon !.. A reklámbeli szépasszony, némi nyálgyűjtés után jó nagyot köp a kertbe !! A szállás csak egy köpésre van! ....a reklám szövege szerint!
Kedveseim ! Én soha nem voltam semmi disznóság elrontója -sajnos Isten látja lelkemet !- de mindezt nem nyilvánosan csináltam !!!
Mesterek, ott a  reklám szakmában... Hát ennyire mélyre kell menni egy kis ötletért? A kínaiak képesek voltak az Olympia miatt betiltani a köpködést az utcán !
Itt, a mi kultúránkban sem divat ez, de ezzel reklámot csinálni és mindezt a főműsorban immáron rendszerességgel leadni,ez már parasztság!
Természetesen nem a földet művelő honfitársaimra gondolok, akiknél ez csak a trágyadobálás előtt a vasvillázást előzi meg!
 Na de ez más műfaj!
 Más műfaj?
Trágya -  trágya !

2013. június 12., szerda

SZATMÁRNÉMETI-TŐL - GUTIN HEGYÉIG


Hogy folytassam a kalandokat a gyönyörű Erdélyben, elmesélem a Nagybánya előtti történéseket!
Egy ízben, Erzsóval és az ő Kata barátnőjével mentünk szétnézni, világot látni.
A Simbrun megvendégeltem őket, elvarázsolódtak a környezettől és a habzóbortól, átkeltünk a mocsáron ... Negresti Oasban a nyári ruhákat akartuk eladni és bementünk kedvenc fodrászatunkba, ahol mindig szívesen fogadtak bennünket a nyugati divatra éhes nők. Hát, mi, nyugat voltunk- nekik....Éppen dinnyét ettek a vendégek, legalább is az ott hagyott négy -öt dinnye romot észlelve, ezt konstatáltuk. Leve, csendesen csordogált le az asztalról.. A dinnye, igen édes lehetett, mert, annyi légy lepte el, alig látszott ki a zöld héj. Az első rebbenésre szemünk-szánk tele lett velük!

Máramarossziget előtt, egy faluban készítették a csergét, a szép színes gyapjútakarót. Mindjárt üzletet kötöttünk a fürgébbik öregasszonnyal, aki a helyszínen szőtt az út mellett.. Szépen díszítette mintázta és kedvesen kínálta!. El is kelt a portéka -a Trapper farmer, a világmárka - jó fizető eszköz volt.- Ekkor megjelent a szomszéd asszony és kemény üzleti vitába keveredett a pillanatnyi tulajdonossal. Mivel a románom akkor sem volt az igazi -nem pont értettem, mi a vita tárgya. Arra rájöttem, az erősebb kutya b.......k, mert rövid kézitusa után, az új partner vágta a hóna alá a kék nadrágot.. Kitépte, szomszédasszonya kezéből a farmert, ránk dobta az ő csergéjét és diadalittasan elvonult. Elképedve néztünk ki a fejünkből!
Aknasuhatag  régi sóbánya és fürdő. A vendégek bemásznak a sűrű fekete iszapos vízbe, ami reumatikus betegségekre kiváló.. Bele is másztunk volna, ha a fürdőmester nem szól ránk! -Vigyázat , meleg víz amivel lemoshatják magukat, csak délután lesz! Na ez elriasztott!...

Mellesleg egyszer, Potyó barátom nője belemászván a vízbe, ugrott is ki belőle.! Valami erősen sós lehetett, vagy valami női problémája hajtotta, mert visítva rohant a vízből, úgy feketén, iszaposan csobbant- a bánya tóba. Egy remek hasassal indított .Szép 5.5 ugrás volt, lepontozva!. A baj csak annyi, nem tudott úszni. Mikor másodszor felbukkant csápolva, kezdtünk aggódni . Potyó ugrott
asszonya után../később töredelmesen bevallotta, akkor rontotta el az életét.!/ Kihúzta és kiöntötte belőle a vizet. ...
A sikeres mentés után,elmentünk az ijedtséget leöblíteni.
Na, de vissza a lányos expedícióhoz !
A kerthelyiségben sört kértünk. Én nem ihattam-vezettem, ezért el akartam vinni a sört. Nem adták oda, mert nem vittem csereüveget!!
Később, egy másik vendéglőben olyan zavaros és homályos sört szolgáltak fel, hogy visszaküldtem. A román pincér kinyitotta gyorsan az új üveget és már négy üveg nagybányai homályossal szemeztem. Inni, elmenni nem lehetett-csak fizetni! Mérgemben a kertbe locsoltam a nemkívánatos nedűt. Remélem a környezetvédők nem figyeltek!
 Nagybánya előtt, az erdőszélen faház épült.. Arányos , jól kigyúrt szőrös, szakállas ács ült a főgerenda tetején, faragva azt. Felordítva üdvözlöm ! /Mit csinál ilyenkor a marha turista, a lehető legtöbb nyelven próbálkozik, ami biztos, hogy nem jön be!/
 Vigyorogva benyomom a tutit!-
- Do you speak english?
- Yes I do! - jött a válasz.
Kiderült a román srác - angol tanár volt Nagybányán és a saját házát építgette, mikor ráért!.. Aranyos ember volt...!..
Én meg.. nem voltam büszke magamra.....
Felérve a Gutin hegyre ami Nagybánya fölött helyezkedik el, vagy 1500 méter magasan. A Mihai Viteazul fogadót látogattuk meg. Ez egy hágó pihenőjén található. Régen volt, de azt hiszem jól emlékszem, felérve az emeletre, királyi teríték és berendezés fogadott, mintegy öt percnyi fészkelődés, ücsörgés után, rájöttünk, nem nekünk terítettek, mert itt, élő ember nem fog megjelenni.Tán csak kísértet!
Lent a földszinten hangulatos bár volt, kint pedig, faszénen sütötték a micsit.
Birkából, disznóból, marhából gyúrt kis kolbászkák, amik megborsozva remek illattal, igazi turista csemegék. Papir tálcán a fogadó előtt a vas asztalkán, vas székeken ülve finom kenyérrel törölgettük a mustárba a forró csíkokat. A szomszédban a pincér, laza mozdulattal az otthagyott papír tálcákat és maradékot az asztal billentésével a földre csúsztatta... Közben megérkeztek a tyúkok, és hangos kotkodálással csipkedték a finom falatokat. .... Ha egy magyar Köjál-os járt volna erre, azonnal a kardjába dől.!!
Később, az asztal alatt, megjelentek malacok és élénk röfögés közben fellakmározták a maradék micsit ..

Az utólag érkező, rossz arcú méretes disznónak csak a sör maradt..... !

2013. június 9., vasárnap

JWB 836

Az Aldi melletti benzinkúttól kikanyarodva kicsi kocsimmal és a parkolóból kivág előttem egy autó, úgy öt méteren belül. Szerencsére lassan mentem és volt időm fékezni, mert ifjú barátom az  "elsőbbségadás kötelező" táblát figyelembe nem véve, csapódott  ki elém. Nem rázott meg a dolog, csak úgy lazán ösztönszerűen széttártam a tenyeremet, jelet adva értetlenségemnek-Ez mire volt most jó?!
A vezető erre olyan heves gesztikulálásba kezd, hogy pillanatok alatt megértettem. Bár lehet, nem is rám volt mérges, hogy ilyen indulattal reagált, de készült erre! Ugyanis tizedmásodperc alatt rázta az öklét és mutatta jó magasra a középső ujját, hogy mit gondol az én fejcsóválásomról.
Na már most édes kis barátom ! Hogy neveltetéseden hézagok mutatkoznak-az nem a te hibád. Tudod a géneket az ember úgy örökli. Hogy nem sikerült sem otthon,sem az iskolában  a nevelés, ez már az oktatás csődje ! Ja és anyádé és apádé ! De, hogy nincs irányjelző az autódon, ez már rajtad múlik és az is ha van, de nem használod! Arról nem beszélve talán el kellene gondolkodni azon, ugyan mi a fenének tették ki azt a csúcsával lefelé állított háromszögletű jelző táblát oda! Azt már csak remélnem lehet, nem igen hoz veled össze ismét a rossz sorsom, mert tudod öregszem és nem mindig lesz ilyen jók a reflexeim, aztán oda a fékút és a szép Skodád is!
Barátságtalan morgással ...aki utánad ment és látta, lányos zavarodban mikor beléptél a körforgalomba  - balra jeleztél...

2013. május 14., kedd

GÖRÖGORSZÁG !.VOLOSZ!

Nyomulunk lefelé Görögországba !
Nekem talán az egyik leggyönyörűbb hely ahol jártam.
Megérkezve Szalonikibe az első döbbenet a forgalom volt.. Mindenki ment mint a mérgezett egér sávot váltott irány-jelzés nélkül,de balesetet nem láttam szerencsére. Azt hiszem a magyar rend őrei dobtak volna egy hátast, ha beállítják őket itt forgalmat irányítani. A másik az volt,hogy a lakóházak alatt épültek a benzinkutak...minden utcába legalább 2-3 benzinkútba botlottam..
Először láttam az Égei tengert, ami elképesztően kék volt. Mindjárt bele is merészkedtem térdig Az úton az autópályán mobil büfékben, mindenhol üdítők és frissítők garmada, jéghidegen kínálta magát a hűtő pultból.A lényeg, szerény árakon! Ha bele gondolok, Érd és Dunaújváros között egy benzinkút van és ott a sok kihasználatlan parkoló. Ha nem eszmélsz időben, a dög melegben Újvárosig nyelheted a száraz kortyokat, sehol egy büfé. Mentünk a görög utakon és amikor csak tehettük és meglehetett állni, ruhát le és fényes nappal meztelenül,neki a tengernek. Jó hogy senki nem nehezményezte, mert amúgy a görögök nem egy pucérkodó társulat. A tengerparton ha nőt toplessben, egy szál kis folttal takarva láttunk, az biztos hogy német, osztrák, vagy magyar volt - a görög srácok nagy-nagy örömére.A görög lányok, egységesen fekete, egy-részes fürdőruhába voltak.
Voloszig jutottunk el a harmadik nap,.lévén az autó frissen fúrt volt és merészség lett volna agyon hajtani./már rég megtörtént/. A nagy város márvány piacával cement gyárával nagy kikötőjével igazán lenyűgöző volt. A szomszéd kis halász falu kempingjében vertünk sátrat Kato Gatzeában. Jó magyar szokás szerint, elő a pálinkával mikor megérkeztünk. Sátorverés után a recepciós érdeklődve figyelte, milyen nyelven beszélünk és mindjárt barátunk is lett az első kortyok után-már amikor meg is tudott szólalni. Alekos, a jó hatvanas kopasz úriember, aki régen profi focistaként és állítólag Puskás ellen is játszott, remek fickó volt. Látszott hogy sport ember,mert egy deka felesleg nem volt rajta..Mindent megbeszéltünk egymással!.Ez olyan, nemzetközi, kézzel-lábbal történő eszmecserének indult, de hamarosan megtaláltuk a hangot és már a nők .hm....másságát firtattuk. Ő beszélt görögül ,németül és olaszul, én magyarul, gyakorlatlanul angolul, eszperantóul.és egy kicsit horvátul. A tenger eszméletlenül jó volt- a levegő pedig iszonyatosan meleg. Ilyenkor csak a buta turisták jönnek, szeptember október az igazi! Mondta is Alekos:
- Ti magyarok sokat isztok és nem ismeritek a nap erejét! A görögök nap-közben csak limonádét ittak, és jeges kávét.Mellettünk volt a kis üzem, ahol pár drahmáért frissen facsart narancsot és rostos limonádét vételezhettünk. A kemping tulajdonosa egy full gazdag görög volt., Mikor csepp tengeri csónakját vízre tette, a szállító kamion az egész utat elfoglalta. Az épületei rendesen fel voltak szerelve. Elöl a hűtők a vendégeknek-minden csapatnak egy-egy, A következő részen a boltja volt ahol ami szem -szájnak ingere azt ott -megkaphattunk, mellette az étterem, ahol az esti borozás s halak, biftekik fogyasztása folyt és tánc amit a görög pincér gitáron és buzukin kísért. Utána pedig már-már a tengerbe érve- a bár. Aki addig még nem rúgott be, vagy nem költött eleget, azt itt megtehette. Hajnalban- mikor már kinyitott a bolt akkor zárt a bár és kezdődhetett a keringő elölről. Alekos meghívott a nyaralójába, ahol a reggeli kötelező ouzó ivás után kérdezte:
- Mekkora házban laksz.?
- Kilencemeletesben-húztam ki magam, mintha az újvárosi panel valami fénylő kastély lenne!....
- És te?-méricskéltem
- Négy-válaszolta...-
- Az sem rossz! -hümmögtem, csak úgy dicséretképpen.. Aztán, elvitt magához a városi házába. Akkor döbbentem rá az a négy emelet, mind az övé...A földszinten egy fitnesz terem volt, a lift mellett-amerikai gépekkel.
- A rendőr fiamé - büszkélkedett ...
- Tudod, csak egy kis lakása van itt -a százötven négyzetméteres edző terem mellett.
- Ő Voloszban lakik.
- Jó ég.!..hüledeztem. Az emeleten barátom lakott az asszonyával, aki csak ritkán jött ki a nyaralóba.- nem zavarhatott csak úgy! A másodikon egy kick-box terem állt- a lányomé.mondta mert ő test-nevelő tanár és valamilyen bajnok... A harmadikat éppen építették.-.a harmadik fiának szánta - aki repülős volt a görög hadseregben..
- Úristen!- mondtam, mikor a még nem elkészült, negyedik szint felett, a kert végében lévő kis templomot észre vettem.
- A papok már itt is bent vannak?
-Nem - magyarázta - /a felesége valami papi tevékenységet folytatott- amit én nem értettem/
- Az asszonynak, annyira fáj a lába és hogy ne kelljen messze mennie, ezért építtettem neki ezt a kis templomot...-- csippentett a szemével!
Nagy kujon volt Alekos, tudott az asszonyok nyelvén beszélni...

2013. május 8., szerda

Kórházi jelentés 2.

Szép fehér szoba, a légkondit a szél adja , miközben csapkodja az ajtót.
Hajnalban a sok kijárkálás után,  mélybe zuhant álmaimmal birkózom  és  az élet valósággá válik ! A szép kék szemű fekete nővér áll az ágyam mellett! ..Gyönyörű a nő! Húzza le a nadrágom..és suttogja....- Most kap tőlem
valamit, ne mozogjon !...Imádom ha lerántják rólam a gatyát és szeretem az aktív nőket! De csalódásom az egekig ér  a fekete démon, egy tűt nyom a hasamba.
 Kéjgyilkos !
 Nő így még nem ébresztett ! Röviden tusakodom a felkeléssel, de az a rohadt papucs mindig az ágy másik oldalán van -hiába idomítom. Az általános szuszogásba csak a hajnali kacsák csörömpölése kelt zajt.
Fél hat. A takarítónő ügyesen szambázik az oxigén palackok között, csattog a felmosójával az ágy alatt -nincs mese, menekülni kell ! A folyosón már megindult a népvándorlás, Komoly erők küzdenek a hasmenéssel és az elsőségért a mellékhelységben. Szerencsém van, nem ettem két napja, csak a szurkolás marad.
Az éjjel új barátot hozott a posta..azaz a mentő. Kiderül ő is Laci és ő is tv műszerész..egy faluban lakunk és csak hírekből ismertük egymást. Ő a "mindent megesz Laci ", mivel cukra van,  cukra mellett óriási az étvágya, úgyhogy az ebédemet ,vagy a felét gyorsan magáévá teszi. Így a szobában kettő Laci horkol majd versenyt a három Józsi bácsival.
Vizit! ...
" Fehérköpeny" be ..
Hogy vannak , javulnak?
-Nem !.. és ebben maradunk ... Röntgen.. Protekcióm van Klári, a röntgenes - aki a bulira jár, ahol zenélünk- soron kívül átnézi a csontjaimat. Mondja megmaradok..
.A disznó nem annyira, mert telefon jön az öregnek- 8/4 Józsi bácsinak - hogy ritka örömben lesz része, májusban is tarthatnak disznótort.
Az öreg nem annyira van feldobódva- a disznót senki nem kérdezte. Mama kihangosítva értekezik a fejleményekről, mert a kisöreg abszolút hallású!
Abszolút nem hall semmit! Első kézből értesülünk a családi eseményekről. Délután , valamelyik vej eljön érte, hogy ott lehessen a szertartáson..Vej jön, 8/4 Józsi bácsi elköszön..
- Gyógyuljon meg Laci bácsi!-ordítja a fülembe...csak húsz évvel öregebb nálam...Meglapogatjuk egymást,  és bedőlök az ágyba.
.A vacsora nem késik ..morgok mert felkeltettek a májkonzerv miatt -elállhatott volna reggelig., de a szabály az szabály!  Még egy marok gyógyszer-úgy látszik a gyógyszeripar még nincs válságban - és elcsendesedem.
Álmomba futkározok a mezőn és a kis fekete kerget...utolér...és megkapom amire vágyom...
Ez hajnalban be is jön !
Jól hasba szúr megint!

2013. május 4., szombat

Kórházi jelentés

Na, beborult az ég felettem !
Ücsörgök csendesen néhány barátommal kis odúmban és érzem fogy a levegő..
Próbálok nagyokat lélegezni,de az ájer csak nem akar letüdőződni.
Futtatom az asszonyomat, ugyan már keressen néhány pirulát, hátha  előszedi belőlem a léget, de a pirula sem segít. . Belém szorult az rendesen és az újat meg nem akarja beengedni. Rohan  asszonyom hívja a mentőt, pedig inkább oxigén kellene . Sziréna ,mentő, emberek,csődület . Mentő orvos és tanonca..két markos ember invitál, ugyan már szálljak be a mentőbe. Belém  karolnak, de el is engednek, mikor rájuk mordulok , hogy megharapom aki támogat!..Látták elszánt vagyok! Kórház, ügyelet, mit evett, mit nem vett be, aláírja-e hogy az lesz az amit mi akarunk, vagy mehet saját felelősségére...Gondolkodtam mi az én saját felelősségem önként halok ,vagy rásegítenek..(!) Persze a helyzet ennyire nem rossz..igyekeznek ,kikérdeznek ,vicsorogtatnak / na ez ment a legrosszabbul / Az idegorvosnak is van segédje és magyarázza mi lenne ha a szél megütött volna és hogy torzulna el daliás mosolyom /sic/ Nincs jó napja ..élek és vigyorgok..már amennyiben a tolókocsiban lehet. Vékonydonga jön és tolja velem a kocsit CT-re . lefelé még megy a szekér, de visszafelé mondom neki:
-Toljuk együtt bakker, mert sose érünk fel a lejtőn ! Tiltakozik és dolgozik a pénzéért rendesen..
Minden tiltakozásom ellenére feltolnak a Bel-re, ahol már négyen vannak kiterítve...
Ráismerek régi munkatársamra -bal 3- ! Én vagyok a bal-1 !
Bal 4-5-6 ...mind aranyos bácsika egy sorban, akiket valószínűleg rossz helyre toltak, mert a fülészeten  kellett volna parkolniuk -  tök süket mindegyik. Ez nem lenne baj, mert jól esne a csend, de egyikőjüknek nagy bánata van..nem jön ki az anyadisznó az ólból és bár ő megmondta mi a gyógyszer erre, de a veje nem akarja elfogadni-"mertezeknekhiábamondazemberbármitiscsakmennekasajátfejükutánbasszameg"-..mindez 120 dB-el,...és ez így megy alkonyatig..
Aztán gyógyszer, jó seggű ápolónők -akik közlik az altató, nem az együtt alvással értendő - pirulák,vízhajtó, ..és egész éjjel becsukott szemmel tapogatódzom a WC felé, hogy nehogy bent menjek ki..
folyt köv..

2013. április 18., csütörtök

Csak a csend...

Szomorú ez a mai nap..

Ma van öt hónapja hogy elveszítettem a lányomat és még mindig nem tudom hitelesen mi történt.Ott azon a hajnalon jelenlévők, mulasztók hallgatnak és úgy látom senkiben nem szólal meg a lelkiismeret, hogy elmondja  mi is történt...Nincs egyetlen bátor ember, aki azt mondja most már nem hallgatok tovább. Mindenki sunnyog és másra mutogat.. Egyszer azért eljön az idő, amikor számot kell ezzel adni gyerekek


Emily  1985-2012

2013. április 17., szerda

MAMIK...

A nap süt, kedvem derűs.
 Csinos kismamák tologatják az utcán a "béketankokat"- mint apám nevezte a gyerekkocsit hajdanán.

Szóval ideális az idő elmélázni a régi tavaszokon, mikor betotyog két idősebb úriasszony és ajánlatot kérnek. Nem kér az egyik és hallgat a másik, hanem egyszerre a kettő, teljes intenzitással és hangerővel.
Próbálom a bábeli hangzavarból kihámozni miért is jöttek,de eredménytelenül. A nyelvet törő, egy társkészüléket akar a meglévő műholdas előfizetéséhez, a másik a kábelét akarja, hogy ellenőrizzem. Csitítom őket, hátha értek is valamit a zsivajból, de reménytelen..
Tán egy évszázad óta  is tarthat az egymás lehurrogása vagy a cumit csórták el egymástól a gyerekágyban, vagy elszerették egymás udvarlóit, de mély a válság, az látszik!
Mire kiderül mit szeretne a külföldön élő, spannolódunk, mert az  előfizetőnek a saját nevét adta, így a gép nem engedelmeskedik az azonosításra. Röpke fertályóra és heuréka kiderül a magyarországi nevén van az előfizetés. Ismét vita, ismét hajbakapás..
.Angyali derűvel az arcomon szortírozom a hangokat és dolgozom miközben tart a kerepelés.  Félóra után elkészülve a szerződéssel és erőmmel, kezébe nyomom az illetékesnek a készüléket, vigye Isten hírével Görögbe, vagy Ciprusra nem bánom, csak legyen már béke az olajfák alatt, a folyosón már hatan várnak öklüket harapdálva ,hogy sorra kerüljenek.
 Édes mosoly és "mindenjótkívánokmagánakaranyosfiatalember" és a két mami kitotyog. Összenézünk és kérem a következőt. /miközben olyannak érzem magam , mint Bubó doktor a rendelésen../  Már éppen mondókájában  kezdene a sokat várakoztatott ember, mikor vissza jön az egyik mami és bejelenti neki pisilni kell !
Uram atyám ! Itt nincs WC mamikám!.. ahhoz le kellene menni az alagsorba!...Ő lemegy- vágja rá a szükségben szenvedő. Kulcs átadva , helyszín lerajzolva..-  mégsem mehetek vele, mikor hat ember vár az ügyére félórája ! Két perc, pihegve jő a toporgó, ő nem tud lejutni. !!
Mamikám, onnan nehéz is lenne!- tántorítom el a villanyszekrénytől, és vonszolom a liftig amivel leereszkedünk az alagsor homályába..
Látom a szemén kicsit megrebben - közel százkilencven vagyok vagy százharminc egynehány kilóval, mikor belépünk a sötétbe ! Kart a karban eljutunk a WC-ig és türelmesen hallgatom a víz csobogását. Már az csak utójáték, hogy a csap nem akar elzáródni... Bele karolok  ismét, lift fel, hálás búcsúzkodás és belevetem magam a füstfelhőbe, amit a másik mami addig unalmába a picinyke boltba belefújt. Immáron nyolcan krákogunk, prüszkölünk és reménykedünk sima lesz a útjuk hazafelé....

2013. március 30., szombat

A nyúl...

A nyúl, először álmomban  jelent meg...
Mégis csak húsvét felé járunk...miről álmodjon az ember fia, ha nem nyúlról!
Nem tudom az álmos könyvek szerint ez mit jelent. Első és eddig utolsó álmos könyvemet-Krúdy Gyula jegyezte - mivel gyorsan elajándékoztam keresztanyámnak, így nem tudok a soraiban megkapaszkodni.
A szomszédom bemosolygott rám és nekem szegezte a kérdést- van unokája ? Na, erre mit lehet mondani?  Boldog nagyapai vigyorral jeleztem- persze, persze !
 -Hány éves?- inkvizítorkodott.
Vallottam... tizenkilenc!.
-.Kisebb nincs?
-Dehogynem !- eszméltem, mert nyilván akivel dicsekszik a férfiember. az a legnagyobb, legerősebb ,  legokosabb és  fiú!
-Van egy kislány is, hétéves - tettem büszkén a lapra.
Na,  az jó! -mosolyodott el ..Akkor kap tőlem egy kis nyulat!
Tán nem figyeltem eléggé és  nem éreztem az elkövetkezendők súlyát.
Később lejött bátyánk és kérdé - Nem lenne jobb egy kicsit nagyobb.. mégis... a kicsit talán agyon szeretgetik a gyerekek. Legyen, bólintottam, mert ugye viszonylagos a kérdés... mihez képest.Nekem speciel, két bolha között teljesen mindegy melyik a nagyobb, aki csíp vagy aki nem.
Aztán becsapott a ménkű...megérkezett a nyúl gazdástól, egy nagy húsos ládában,  ráccsal a tetején, egy hatalmas szatyor szénával és egy marharépával felfegyverkezve !
Elhűltem...hol nem figyeltem eléggé! Ez a nyúl képes felforgatni a lakást, ez egy vadnyúl kinézetű robusztus elefánt!.Első hökkenésemet látva a gazda, megnyugtatott- Ha vége a húsvétnak és megunja az unoka, majd levágom magának és lesz belőle egy kis húsi.
 Jézus!- tört fel belőlem az ijedség ! És ezt a nyúl hallja ?!...
Rám tör éjjel, betömi a számat a füleivel és nekem annyi! Riadtan néztem körbe keresve a  szabaduló utat, de a nyúlász már árkon bokron túl volt. Itt maradtam a szürke fenevaddal. Kitettem a lépcsőházba, hátha valaki elviszi, de nem!
 Körbe rajongták a lakók jöttek a, Jaj de szép vagy!...
 Istenem, de aranyos és hogy mozgatja a füleit!-.ajnározások. Na, remélem a nyúlnak jólesnek ezek a gügyögések és elfelejti a jövőbéli fenyegetést !
Jaj megfázik miért nem viszi be?-trillázott egy kiszőkített bundás..Biztosan a bundája miatt lett ilyen nyúl toleráns ! Így próbál bűnbocsánatot kérni.
Behúzom a monstrumot és ülünk ketten csendesen . Gyanakodva lessük egymást... a nyúl a ládából kifelé, én a rácson befelé.
In side, looking out -énekelhetné a régi Burdon nótát a szőrös. El vagyunk...Aztán jönnek hozzám, intézzük az ügyeket és el is feledkezem a sapkának valóról.
Csak  a csendesen, mindent ellepő szénaszag és a belőlük gyártott bogyók gurulása térít észhez-ezzel bevásároltam !

Telte múltak az idők a nyulat elvitte az unoka , új húsvétek jöttek, új szelek fújtak a pentelei síkságon, mikor újra felbukkant a nyúl kérdés. Ez olyan mint az ENSZ-ben a magyar kérdés, amit 56-ról nyolc-tíz évig húzogattak a közgyűlésen, mire csendesen kimúlt.
Teo unokám betöltve a tizennyolcat és  azonnal /mikor ha nem ebben az időben! / komoly kapcsolatba lépett imádottjával, aki egy csüngőfülű lábosba való nyúllal volt meghitt kapcsolatban. Ez némileg beárnyékolta a kettes fogalmát, de a nyúl diszkrét lévén, kevés szót ejtett a szabad szerelem ellen. Mármost az ara anyja nemigen lelkesedett a szárba szökkenő szerelem ilyetén való megnyilvánulásán / gyűrű ide vagy oda!/ gyors választás elé állította a leányzót aki erősen orientálódva az érzelem irányában, úgy "Pillangósan" télakolt otthonról! Na,  de nem egyedül,  hanem a csüngőfülü szuszogóval, kalitkával, szénával együtt!
Sok választásunk nem volt, mikor menedékjogot kért a nyúl és a két szerelmetes palánta...és a nyúl lőn, új otthonra lelt az előszobában, vagyis azon a részen, ahol üvegezve van a ház és vidáman szemlélheti a kutyák acsargását, a dupla védelmi kordonon belülről. Hogy ez mennyire nem zavarta a nagy fogút arra bizonyíték a zsáknyi alom amit alá és alóla bányászott ki a karbantartó személyzet, ami véletlenül sem a tulajdonosi körből állt. Magyarul, ez után tojtak a nyúlra! Én meg ülhettem a wc-n talpig széna és bogyószagban, ami  a természet lágy illatát idézte a kicsiny kis trónteremben.
Vagy hat hónap után a nyúl is érezhette itt valami nincs rendben, mert már nem igyekezett  kiszökni a ketrecből. Talán azért is, mert már elfogyott a lerágható sárgára festett hungarocell szigetelőanyag a falról, ami még elérhető magasságban volt a számára, de lehet a kis gazdája gügyögése hiányzott neki!
Közben a szerelem csapágyába is valami homok kerülhetett, mert csikorgóssá változott a harmónia és így veszélye került a nyúl haza találása, az otthon édes füvére. Végre aztán Teo unoka megkönyörült a ház falán vagy rajtunk és rövid tanakodás után, hátára vette a nyúl problémát. Valahogy éreztem eljött a szabadság órája, mert a hajnali kakasszóval a nyúlketrec is bekerült a kicsi kocsiba és az adonyi kompig száguldhattam vele. A biztonság kedvéért igyekeztem, nehogy véletlenül is lemaradjon a kompról!. A túloldalon már várták a szőröst és ha nem lett a Csepel sziget is a nyulak szigete, talán az érdi nyúlrezervátumban élheti ő is a boldog szerelmet, valami nagy bajuszú baknyúllal.

Áldásom rájuk!

2013. március 23., szombat

Besurranók..

Azt hiszem toleráns vagyok. Lehet mondani,a hátamon fát lehetne vágni. Na persze csak egy darabig, mert lehet azért néha vissza-vissza csapnék..
Kikukucskálok a bolt ajtaján, látom négy fekete ruhás nő tollászkodik a kaputelefonnál és élénken érdeklődik. A töpörödött ráncos mondja a magáét a mikrofonba. Egy csöcsös-bögyös meg igazgatja a haját, lesve magát az ajtó tükrében. Hideg van! Nem engedem be őket, valami azt sugallja nem melegedni akarnak. Aztán nyílik az ajtó, behömpölyög a Pandzsáb különítmény és felkaptat a lépcsőn! Hova -hova hölgyek ? - akasztom meg a népvándorlást. Valami nevet mondanak, aztán sutty, már a liftben nyomkodják a vezérlő gombot és emelkednek felfelé. Öt perc sem telik el,  sietősen avászkodnak lefelé a hosszú szoknyások A ráncos arcú fürgének a lába közé keveredett szoknya, majd elbuktatja a gazdáját,de nem sikerül neki- pedig nagyon igyekszik!
Még be sem csukódott az ajtó mögöttük, jön Béla bácsi botját lengetve és magából kikelve magyarázza, kirabolták. Nem zárta be az ajtót, elbóbiskolt. Besurrantak és a nyugdíja mellett  a nagy borítékban- az összes befizetett csekkjét is elvitték! Kisántikálok az anyagbeszerzők után, persze a nőszövetség már árkon-bokron túl van! Valahogy kezd viszketni a tenyerem. Egy-két hátbavágást azért, csak  ki kellene osztani-minden liberális toleranciám ellenére!
Bosszús vagyok magamra amiért nem állítottam meg őket, de hát ki tudja ki, kinek a rokona? A mai világban? Még a végén rasszistának kiáltanának ki !
Lehet, annyit azért megért volna az ügy !?

2013. március 15., péntek

Március idusa..

Március idusa !
Ülök a tv előtt, hallgatom az okosokat. Vitatkoznak a történészek  - tömegeket gyilkoltak-e 43-ban a magyar katonák, mielőtt dicsőségesen elvéreztünk a Donnál.  Persze mindenki egyetért, valami volt...de hogy mi és hol...ebben nincs egyetértés...
Kényelmetlen kérdések,nyögve-nyelős válaszok...
Melengetem a lábamat.
Ma hóhányó voltam... egész nap fújt a szél..Mit fújt! Orkánszerűen vágtatott végig az utcán, bár ott havat nem kellett hányni, mert a szomszéd kerítésére tolta fel az egészet. Úgy nézett ki, mintha hegyet akarna csinálni itt a falu legkisebb utcájában. Aztán, megunta az építkezést és a túlsó sarokba tette le a  a pakkot. Nekem maradt a hóhányásnak a terasz, a kert. Kedvenc két kutyám -élvezve a szabadságot-élénk harcba keveredett. Tépik egymást ..pozíció harc. Én a lapáttal oszlatom a  tömeget-kézzel már nem merem, a múltheti atrocitás óta. Egy ujjam bánta! Egy lapát hó a kertbe, egy lapáttal a kutyák közé. Eredményes az akció. Csend, béke...Vendégségbe mentünk volna, de az utak járhatatlanok. Mezőfalváról se ki, se be! A decemberi, elmaradt Ferenc napot szerettük volna megtartani, de azt hiszem, ebből anyák napján lesz csak valami. Lehet, akkor is behavazunk? Ez már a második kísérlet, mert két éve is egy  hóvihar döntötte romba a Ferenc napi ünnepséget és disznótort...
Szomszédom serényen dobálja a havat -fiatalember teheti. Irigykedve nézem, hogy  neki nem fáj a dereka
. A szél szembe fúj, a  lelket is  kifújja belőlem! Szemem televágja hódarával- én ellenállok...már pedig széllel szemben nem lehet..Azt sem!
 Kéne valami lélek és gyomormelengetőt magamba csepegtetnem. Átázott cipővel elcsámpázok a szemközti  bolthoz. A szél ki-ki löki a lábamat... még szerencse, nem dobom fel a talpam, mert az isten sem tudna felsegíteni. Az utca üres, a bolt előtt a bejáró jeges. Beszánkázom a bolt előterébe. A kulcs nálam-pálinka nincs. A polcon valami ott felejtett alföldi jellegű borhalom leledzik- remélhetőleg szőlőt is látott, bár az ára után ítélve... ! Találomra a savanyábbikat  választom - ebből egy üveggel is elég lesz. Hazaszambáznék, de a szél visszanyom! Kemény harcot vívunk egymással, ha nincs az üveg -tán egyensúly sincs ! A kerítésnél a szerszámok várnak.
Sutba a lapáttal ! Lapátoltam eleget lapátoljon más is - hogy idézzem a klasszikust és hanyag mozdulattal lököm fel a segítőimet.. Becsörtetek a konyhába, két kiló hó fagyott a hóhányó nadrágszáramra. Kellemesen ereszkedünk meg a nadrággal együtt. A radiátorhoz simulok, mint szépasszony a hős lovaghoz. Nagy ez a szerelem! Egyik kezem a radiátor bordái közt a másik a poháron. Őrzöm biztonságosan.
Ücsörögve a tv előtt,  szopogatom a savanyát és nézem az okosokat, akik  a tv-ben egymást szapulják.

Hajrá fiúk! Hajrá magyarok!

2013. március 15  Nemzeti Ünnep

2013. január 18., péntek

no comment

Nem tudom mit kellene tennem!. Romokban a családom. Próbálunk feléledni , túltenni magunkat a történteken..Nehéz ez.. várjuk a rendőrség véleményét..immáron két hónapja... Csak a csend és az őrlődés!
Ki mondja meg mit tehetnék , ki az aki tud egy tuti dolgot, hogy áttegyem magam egy  másik dimenzióba ahol értelmesen, érthetően valaki elmondja, hogy kell ezt elviselni, hogy kell lereagálni a történteket. Mi imádtuk ezt a lányt a hibáival a bajaival , bájaival együtt.. Belőlünk lett értékes kis ember...  Tele volt jóindulattal és szeretettel.
De nekünk már csak az jutott, hogy a sírról leszedjük azt a sok szép- mára már megfagyott- virágot ,koszorút, amit  - akik szerették és becsülték - letettek mikor búcsúztak tőle.
 Egy délutánba tellett...
Ami maradt, az a szépen csillogó réztáblás fejfa  -élt 27 évet..