2013. szeptember 16., hétfő

HULLÁMOK TETEJÉN, BAJÁIG

Gyönyörű  Gemenc...de egyszer csak haza kell menni!
Az utolsó szakaszon, mielőtt elindultunk volna a csónakkal Bajáig,csendes permet ébresztett a kihunyt tűz mellett. Didergősen keresgéltük a reggeli fogmosásra félretett pálinkát, de az éjszakai világváltás jó meghúzatta velünk az üveget, így gyorsan kellett reagálni, hogy nehogy valamelyik lánynak jusson és megártson  a  maradék pálinka.
Így  felfrissülve, egy gyors mosakodás- mint a macska csak valamivel több vízzel ! -csakúgy futtában toltunk egy-két falatot az orrunk alá és bepakoltunk a magára hagyatott lélekvesztőbe. Keményen pumpáltunk, hogy Bajáig már ne kelljen partra szállni. Erős csapásokkal húztunk a  fősodor felé, hogy gyorsabban haladjunk. Elkaptuk a sebességet, ami jó esetben 5-6 kilométeres lehetett óránként.  Volt időnk nézelődni. Közben a szél feltámadt és erősen tolta a hullámokat délről a folyással szemben-legtöbbször be  a csónakba !. Ez már nem a csendes csorgás volt, hanem a kapaszkodós billegős hullám tarajokon való, hegyre fel - völgybe le játék.  A két lány, láttam erősebben markolta oldalt a köteleket, még szerencse volt, hogy a kaja nagy részét már elpusztítottuk, így volt helyük a sátoron ülve a csónak aljában. Kezdtünk kifelé evezni a közepéről, de a hullámok csak csapkodtak befelé és szemünk szánk tele volt már vízzel!A káoszt csak fokozta, hogy a Hernád vontató hajónak éppen arra akadt dolga és délről a folyással szemben akkora hullámokat vert, hogy gyerekkorunkban visítottunk volna a gyönyörűségtől a kisapostagi rakodónál ! De hát ez most nem a nagy lubickolások, hanem a borulás elkerülésének az ideje volt. A lányok sikítoztak, mi káromkodtunk és bőszen eveztünk kifelé. Valahogy part közelébe vergődtünk, de ez már nem a fás bokros romantikus Gemenc volt, hanem egy magasabb löszfalas part, ahova felmászni így esőben nem volt ajánlatos. Aztán az eső lassan elállt, a szél is visszafogta a fújhatnékját és a nap félretolva a felhőt, elkezdte felszárítani hátunkról a vizet . Így gőzölögve hajóztunk le Bajáig. A jobb parton volt egy védett öböl, ahol csónakok garmada volt kikötve,  oda beeveztünk. Többen hitetlenkedve rázták a fejüket mi a francon ülünk mi?  Szépen nézhettünk ki! Szétázva, csatakosan...Találtunk egy büfét ahol leöblítettük az ijedséget a torkunkról egy kis tüzes vízzel, ettünk valami meleget és kieresztettük a csónak lelkét. Surrogva szólt a vastag torok ahogy távozott belőle a lég...de ez már megnyugtató volt.... ezt már a szárazföldön tette és nem a Duna közepén!
Esteledett, mikor Totó megérkezett a mikrobusszal és betömve a gumicsónakot hazafelé poroszkáltunk a Barkasszal.
 Megcsináltuk ! Lecsorogtunk .....Bajáig ..


Többször voltam még a haverokkal csorogni, de Bajáig csak ez egyszer...aztán pár év múlva kenuval is lementünk..na, az volt még egy szép mulatság-nyolcan egy portyakenuban..!
De ezt majd máskor..


3 megjegyzés:

Unknown írta...

Mindennek van előnye és hátránya, főleg ha kirándulás több napos! Nem tudod milyen időre ébredsz, akár esik ,akár fúj vagy épen süt, az út folytatódik, vízen vagy szárazon az mindegy! Ami a kirándulásokban örök az, az emlék, az élmény, mit leírva átadsz...

MEGGIE írta...

Laca drága Nagy érdeklődéssel olvasom ismét a csodás egyperceseidet, csak így tovább.
Gratula.

Váczi Laca írta...

Magdusom! Külön öröm nekem ha olvasol!
moda