HOVATARTOZÁS...

Az imént néztem Kadarkai Endre Világtalálkozó című riportját, ahol két ember beszélget, aki egész más közegből jött..

Nagyon jó a műsor. 

Elmesélte az egyik résztvevő, hogy elvitte tanítványát haza a cigánytelepre, nyári szünetre ahonnan a fiú feljutott az egyetemre  Kicsit szedett magára, szóval jól nézett ki. A családja idegenkedve nézte. Magyarkodol, mindég csak mosakonnál, úgy beszélsz mint egy gádzsó, szagod is más- már nem tartozol közénk! Szóval kiutálták a telepről. 

A tanárnőnek előtte elmagyarázta, aki roma annak kötelessége -ha viszi valamire- hogy hazatérve segítse a családját...

 Soha többé nem akarok hazatérni! mondta megalázottan. 

Itt már nem fogadták vissza, a magyarok nem fogadták be! 

Hogy is van ez? Eszembe jutott barátom, akivel Görögországban jöttem össze és igazi jó cimbora lett.

Jorgosz Kondoiannisz.József Attila telepi pesti srác. Itt született és élt tizennyolc évig. Még itt lakott Magyarországon, mindíg emlegették neki, hogy te nem vagy magyar görög vagy... 

Mikor visszaköltözött az apja Görögországba, vitte őt magával, nem találta a helyét. Hiába beszélt jól görögül, nem fogadták be, mert vörös haja volt és csak magyarnak hívták. 

 Még a csajozás sem ment. Görög csak göröggel barátkozott... 

Hogy is van ez emberek? Mint a népszámláláskor...ide álljanak a franciák, ide a németek , ide a  hollandok!

Hej!

 ...és a belgák hova álljanak?

A CICA

A cica az én jelenlegi partnerem, a beszélgető társam, köldökzsinór a külvilághoz. 

Valaha volt egy gyönyörú perzsa macskánk és az gyártotta az utódokat , ha kellett ha nem. Egyik ilyen leszármazottjától származhat, mert ellentétben az itteni falusi macskáktól nem zöld a szeme ,hanem sárga és kerek a pofija nem a megszokott falusi macska kinézetű.Hangja is alig hallható mint a felmenőié. Akkora volt mit egy gyermek balkesztyű amikor felkapaszkodott ide a tetőre, ahova a háló ablak nyílik. Minden reggel és este megjelenik és bekopogtat, néha veri az ablakot, követelve a kajáját.

Erzsó hozta össze a kapcsolatot, bár eléggé távol állnak a macskák tölem, belenyugodtam hogy néha bejön és elbújik a paplanok között. Amúgy elég félénk jószág, eddig megsimogatni sem engedte magát, de hogy most így magunkra maradtunk, mindig közelebb és közelebb jön és már dorombol is! Szép nagy fekete kandúrrá cserepedett és hát hasznos is, mert babona ellen mit tartson az ember - hát fekete macskát!

 Igy nagy magányomben nincs mit tenni, behódoltam neki és egymásnak meséljük mi történt aznap mikor nem láttuk egymást.

 Ö egy halk nyaúval konstatálja az elmondottakat, vagy már unja a dumát és arra gondol-ne dumálj öreg hozd a kajám, aztán had húzzak innen! 

Nagyon hideg volt az éjszaka, de kinti macska lévén, nem engedhetem be. Persze nem is akar bejönni . Sem háza, sem meleg takarója nincs, Bogáncs pedig nem engedi le a tetőről így elbújni sem tud a teraszon, csak itt a lelógó sűrű fenyőágak közé. 

Reggel kikészítettem a kajáját de csak a lábnyomait láttam meg az üres edényt. Remélem ő volt a látogató, mert a lelkemnek nem hiányozna egy veszteség! 

Most ülök az ablaknál és lesem mikor tűnik fel, hogy megsimogathassam és doromboljon egy kicsit nekem, talán egy fél órára meg be is engedném. 

Apró örömöknek él az ember...meg a macskájának!

Szeretteim, Barátaim, Ismerőseim! Jó hogy írhatok és nem szóban kell elmondanom! Nem tudnám ! Azt a sok szeretetet ami felém irányult és a segítséget, amit nem is értem mivel érdemeltem ki, a meghatódottságtól nem tudnám megköszönni ! Ma reggel egy szerelő jött Pestről és egy olyan szerkezetet -lépcsőházi liftet -szerelt nekem, amivel könnyedén feljuthatok a földszinről az emeletre , ami eddig nehezen sikerült.. Most este tudtam meg, hogy mennyien segítettetek ebben ! Tényleg mondom, szerencse ,hogy írnom kell mert beszéd helyett, csak az ingemet tudnám eláztatni. Köszönöm nektek és boldog vagyok, hogy ennyien szeretnek! Büszke vagyok rátok ! Váczi Laca