Jobban élünk...

Kapok egy címet a UPC-től, hogy menjek el a Duna túloldalára Dömsödbe, mert ott egy előfizetőnél  hiba van.
Hívom telefonon az előfizetőt -egy elesett hang jelentkezik -.XY-né.
 Kérdezem -Mi a problémája? -  nehogy itthon hagyjak valamit és kétszeres utam legyen!
A hölgy reszkető hangon közli, átment a lányához a szomszéd házba és közben lelopták a ház faláról a parabola antennáját és a falból kihúzták a kábelt.
Hm!
Na, most már értem én a dörgést... erős felindulásból való, hirtelen híréhség vett erőt az elkövetőn és mást nem tehetett- így könnyített rajta.
Az már csak hab a tortán, hogy ezzel tízezer forintot vett ki a  szegény tanyasi asszony zsebéből, mert a berendezést neki pótoltatnia kell, miközben egy hétig csak az üres rasztert nézegetheti a tv-jén....innen már másképp néz ki az ügy!
Elgondolkodtam..eddig csak gyümölcsöt, tyúkot, fát loptak az elkövetők, most már parabolát is !
Tényleg jobban élünk mint négy éve...
Nem vitás!

Könyvlopásom története

Akkoriban, a hetvenes évek elején, amikor a fiatal ember még nemigen tud hason aludni, akkor dolgoztam a Dunai Vasműben.
 Remek munkahelyem volt. előre megmondták itt ne nyúlj semmihez, mert ez már húsz éves berendezés, itt javítani nem tudsz, csak megzavarni az üzemeltetést. Telefon műszerészként tevékenykedtem. Régi acetát borítású vezetékekkel volt megoldva a helyi diszpécser központok java. Ha hozzáértünk, porladtak  és csak az akkor divatba jött kontakt spray  volt az egy megoldás, ahol az érintkezőket, érintés nélkül tudtuk tisztává tenni.
Nem volt egy nagy kihívás szakmailag.
 Én, aki a Gelkában már szinte kapitalista teljesítményre voltam hangolva, ámulva figyeltem- beleülve az itteni langyos lavórba - mi is folyik itt?
Ne dolgozzak, ezért fizetnek? No, nem sokat!
Rengeteg időm lett itt!
Előző években elhunyt kedvenc nagybátyám, aki amatőr színész, költő, és könyvtár tulajdonos volt. Mivel  örökösként, apámmal mi örököltük a könyvtárat- a gyászon túl- a számszéle a fülemig szaladt.
 Komplett Jókai és Mikszáth sorozatok kerültek a polcomra. Tobzódás volt ez a javából. Minden reggel indultam dolgozni a vasgyárba és nekem csak le kellett vennem a polcról a következő kötetet és már a reggeli lecsó főzés után ki is nyithattam egy új világra  az ablakot. 
Mit az ablakot, az ajtót is - és már is a janicsárokkal együtt vívhattam a végnapokon, vagy a toklyókat hajtottam a mongol legelőkön, vagy Tímár Mihállyal szállhattam alá a Vaskapu örvényeibe- szedni össze Tímea örökségét. 
Egyszer azonban minden könyv végére érünk és kopogunk a hátsó fedelén, mint ahogy egy megunt  nő fenekét simogatva nézünk körbe - lesve az új prédát.
Ekkor tájban derült ki, hogy a Műszerüzemnek saját kis könyvtára is van.
Ahogy szokott lenni, itt elsősorban a mozgalmi könyvek, legalábbis a "helyes " gondolkodást elősegítő orosz irodalom elit példányai voltak. Fagyejev  -Az Ifjú gárda,  Osztrovszkij -Az acélt megedzik, és Mereszjev  -híres, lábát vesztett vadászrepülő ezredes háborús kalandjait olvashattam és el is olvastam! Nem minősíteném az akkori könyvtár állományát.
Mivel alig volt már könyv itt is, amit ne pörgettem volna át- a régi párt emlékek már akkor sem kötöttek le- egyszer csak ,egy kis sárga könyvecske került a kezembe. Olyan tizenötször-tíz centis lehetett és szinte Rejtői címe volt!
Az elbocsájtott légió!..
Forgattam, nézegettem, de nem volt benne  Rejtő humora..
Inkább bennem lett valami különös izgalom, az eléggé fojtott vibráló történetből kihámozódó- forradalom , a paraszt gyerekből lett, elküldött, bebörtönzött  katona, a kilátástalanság- az ötvenes évek végének sivár kétségbe ejtő önmarcangolása, a magánélet csődje és az elzavart ávósokról szóló könyvecskétől!
A bálvány összedőlt!
 Valami elementáris pofán csapása volt annak a hitnek, hogy itt ellenforradalom volt ,  valami más.
 népharag.. olvastam kétszer is - egymás után..és napokig hatása alatt voltam..Állítólag indexen is volt a könyv..de már ezt ki igazolja-lehet ez legenda is!..
Valami Moldovának hívták az elkövetőjét.
Ilyet nem olvastunk és nem is lehetett volna eddig!
Aztán ráharaptam!
Olvastam a Tisztelet Komlónak, a Magányos pavilont, a Ferencvárosi koktélt, az Őrség panaszát  a Negyven prédikátort és Akit a mozdony füstje megcsapott! A kor szarságait falra író mester, nem kímélt semmit!
Sztálinvárostól - Ferencvárosig  mindenhol megvolt a kisembere, csibésze, aki látott, győzött ,elbukott, de nem állt be a sorba!
Nehéz emberek - vadász repülőből, mezőgazdasági permetező pilóták a háború utáni Magyarország emberei.
 Sokszor  szívbe markoló , ökölbe szoruló érzések voltak ezek. Olvasva -dühöngtünk, vagy harsány röhögtünk az írásain!
. Szóval faltam, faltuk Moldovát!
Talán, ezért estem   bűnbe..
.. soha nem vittem vissza a könyvtárba, az inkriminált könyvet!

Egyszer elmentem kis könyvecskémmel, egy író-olvasó találkozóra,hogy dedikáltassam Moldovával. Aztán, ott állva a sorban, kinyitottam a fedelét -és  elszégyelltem magam!
...Egy vörös ovális pecséttel találkoztam  "Dunai Vasmű Üzemi Könyvtár" ......
Kiálltam a sorból..
Szégyelltem a pofám!.
 A következő héten aztán a könyvtárosnak befizettem a harminc forintot az " elvesztett könyvért"
.
Így most már az enyém! ..Dedikálás nélkül is....immár hivatalosan!

Isten éltesse, a nyolcvan éves Moldova Györgyöt!

Csak úgy, az önbecsülés okán..

Mennyi antikommunista, mennyi ellenálló tűnik fel nap mint nap- olvasom az újságokat - akik harcoltak az állampárt ellen!
A röhögő görcsömet oldani, nincs gyógyszerem.
Nagyon tetszik Szűrös Mátyás  -volt Mszmp-s moszkvai nagykövet és  Pozsgai államminiszter új hitvallása! Az utóbbinak, hogy ne hajtsak fejet egyetlen oka volt- világ életemben visszafogott voltam.
Amúgy Pozsgai úrral együtt ebédeltünk -anno- az adonyi  Vízi fogadóban.
Nem egy asztalnál, de face to face- a rendszerváltás idején. Két méterre evett a hős a  testőreivel és én lelkesedésemben- kis híja volt- hogy nem rohantam oda megrázni a kezét, az akkori politikai szerepléséért!
Már utólag szerencsésnek érzem magam, hogy a túlzott rendszerváltó boldogságom nem hozott olyan helyzetbe, hogy most hamut szórhassak a fejemre.
Bár ezt nem pontosan értem , miért kell a hamut fejre szórni, de ennek bizonyára bibliai vonatkozásai vannak és én evangélikus hitoktatásomban nem emlékszem ilyen önbüntetésre-bár lehet abban az időben gyakori tüdőgyulladásom meggátolt a penitencia, ilyetén való gyakorlásának részletes megismerésében!
Na ,most már mindegy!
Tán, ha jobban lelkesedem ,Imre bátyám még  a Köztársaság elnöke is lehetett volna!
De, ez már el lett kúrva -ahogy a nagy klasszikus idézete ide tolakodik. A cocilisták nem voltak ellene , de későbbi elvbarátaik - az akkori igen markáns,,"ruszkik haza !" párt- igen csak rázogatta a vastagnyakú plakátokat a nép előtt. Meg is lett az eredménye -Őt aztán ne !
Bár a parlamentben ez már lejátszott ügy volt!
Ruszkik pasli damoj és Imrénk elbukott, mert a paktum így szólt!
Évek múltak ..a nagy kombinátor - kiszorult az anya pártból és MDF irányába nézelődött, hiszen a születésekor ő volt a bába! De, ott már más erők fújták a passzátot és másodhegedűsnek sem ajánlotta senki a nagy improvizátort!
Akkortájt indult a renegát MDNP.. régi harcosok,  MDF-es ismerősök és Bíró mester...  mind együtt.. remek csapat! Az idő azonban nem nekik dolgozott és Pozsgai Imre az én addigi politikai tiszteletem ellenére,  új vizekre evezett!
 Fidesznyik lett!
 Tribuniátor, aki díszletként a szélkakas politikát folytató Viktor mellett, a boldog és megvezetett, szegény és megtört vagy megfizetett  olimpikonok mögött, a nyugodt Buddha mosolyával  próbálta elhitetni, ki itt a leendő király !
Bár pillanatnyilag ott még nem tartunk - lehet fényesítik már, a lassan zálogba csapható koronát-de semmi sem lehetetlen!
Én, aki semmilyen pártnak nem voltam, nem vagyok-remélem nem is leszek-tagja csak.ámulok és bámulok..
és keresem a helyem.
Hol az a normális párt, aki nem csődöl be a választásokig és amit ígér hellyel-közzel be is tartja - tartatja.
A béka segge alá támasztott kettős-létra alsó fokán sincs senki !
 És ennek sok oka van!
És, ez az én sokkom !
Drága Imre bátyám, Szűrös testvér és te farmeros barátom, aki az Mszp alelnöke is voltál!...Bocs a nevedet már elfelejtettem -lehet nem is véletlenül !-Csinos, vagy csintalan?  Mit kerestek még ma is ebben a politikai zűrzavarban , ahol  már a ide-oda táncolásotok miatt is , esélyetek a hitelességre annyi, mit a gagyizóknak a venyimi útkereszteződésben!?
 Önbecsülés  semmi?!
Ti lennétek az etalon?
Ilyenkor mindig Sztankó tanár úr jut eszembe, aki ha nincs, talán le sem értettségízem, mert kirúgtak volna a Makarenko iskolából a lázongásom miatt 67 ben!
Ő, egy igazi elkötelezett ember volt.. bármilyen szelek fújtak- ott volt, ahova letette a garast. Oda, ahova Moldova is!
Bár, kurvára nem értettem és nem értek vele egyet, de  el kell ismernem, tisztességesen kiállt az elvei mellett és nem  volt szélkakas -a mai napig- mint egyes mai politikai propellerünk, aki KISZ-titkárból-fideszesből-konzervatív és enyhe jobbos tánc után- kádárista, állampárti, államosító újgazdag lett!
Remek project - nem mondom!
Hm !
Nehezen veszem a levegőt manapság ,de tán ennek az oka, nem csak a súlyosbodó asztmám!
Fogy a levegőm és attól tartok a tehetetlenségi hurok az, ami szorítja ki belőlem a szuszt.
Ez van  !
 Kevesen vagyunk, így csak ötleteim vannak..Persze, azokkal mehetek oda, ahol a part szakad- Újváros!
Így hát!
Béke veled Imre bátyám és Szűrös testvér és csintalan barátai! Nektek is eljött a nyugdíj ideje !
Húzzatok el!
Van még jelentkező?
Annak is..

Aló mars !