2017. május 14., vasárnap

VAJON MIT TEHETEK?


Ma kapok egy levelet  a behajtó cégtől, hogy azonnal fizessek ötvenezer jó magyar forintokat az M7 kft-nek, aki engem adósaként tart számon.
No mondom én bizony már az M7-en vagy öt éve nem hajtottam végig, hát mi az én vétkem ez ügyben?
 Kiderült ez bizonyos Austria sat című műintézménnyel kapcsolatos habverés akivel szintén nem volt semmi szexuális kapcsolatom .-bár így utólag lenne némi ötletem az irányultságukkal kapcsolatban -,de ezt most az időhiány miatt nem teszem nyilvánossá!
Szóval vala anno egy cég aki engem nem akarván alkalmazni , bizonyos HelloHD - később mégis úgy gondolta, talán én vagyok a nyerő embere és ellátott munkával , szereléssel, hogy tegyek az ő javára. Az ügyfelek a munkát a szerelőmnek kifizették, 
A cég aztán- látva a gyors reagálást- megkért hibás készülékeit is cseréljük ki, aztán majd fizetnek....50-80 km túrákat tettünk meg, hogy ellássuk az ügyfeleiket és vártuk a pénzt a cégtől... No, ez soha nem jött meg.... Aztán kiderült a cég szorult helyzetében egy Austria sat nevű céggel közösült ,de ebből minket ügyesen kihagytak követelésünkkel együtt. Csekély, mindez 130 000 Ft-ot takart. No, a vehemens Austria sat /hamar bedobta a törölközőt. Ezután 50 ezer forintokat követel tőlem mint előfizetőtől. 
Az agyam megindult! Micsoda remek húzás ez..tartoznak, mint jogutód és nem fizetek mert lóvé ugye  nyista , inkább a szerelőt kinevezem előfizetőnek és megpróbálom a pénzt / az elbukott rossz befektetést / rajtuk behajtani
Rohadtul nem csíptem középiskolás tanulmányaimat, amikor a kapitalizmus szemét filozófiáját tanították Most meg szemtől szembe kerülők a rákfenéjével
Emberek! Itt kabátot  lopnak- mondta a barátom, mikor 2000 újév hajnalán kissé kapatosan nem tudta milyen kabátban jött el a buliba..
 Olyan 2000. évi  fillingem van..talán nem véletlen?
Hogy fel ne robbanjak a méregtől, hát ki kell adnom magamból a gőzt!
Elromlott az autóm ..ez nem lenne nagy csoda, de a generátorát nyolc hónap alatt negyedszerre javítja a specialista.. Erről majd máskor, de most az újabb baráti árról írnék
Hívom a kedvenc kölcsönzőm, akitől ilyenkor korrekt áron ötezerért áfával tudok kapni autót. Sajnos szabin van és a kölcsönző zárva!.
Hívom a másik céget- régi ismerős ő is és kérdezem -van-e autója?
Van persze !- mondja hétezer-ötszáz egy napra.
Nyeltem egyet ez ötven százalékkal több a szokásosnál, de egy napra elmegy.
Maradhat hétvégére is, mert akkor nem tudom átvenni-szól a főnök - egy napot számolunk!
No tizenötezer -egye fene bár hétvégén nem szándékozom sehova menni, örülök, hogy végre otthon lehetek
Hétfőn kiderül autóm még nincs kész, még egy nap azaz már huszonkettőezer-ötszáz..
 Ez már igencsak zsebbenyúló, vakarom is a fejem- főleg ha a havi harmincezer nyugdíjamra gondolok!
Mondom a Kölcsönző tulajának kedd reggel visszaadnám az autót.és kérnék egy számlát, mert ezt már csak így tudom elszámolni.
Négy nap- mondja az annyi...
Helló!- próbálom a lavinát megállítani- háromban egyeztünk meg! Némi vita...
 Jó, küldöm a számlát.-és leteszi..
Jön a segéd és mondja három nap plusz áfa huszonnyolc-ezerötszázhetvenöt forint.
Hát mikor az árat kérdeztem, nem az áfás árat mondták?
Nem, az csak a nettó..mondja a számlás ember!
Hát azért kérdeztem énbakker, hogy  ki tudom-e fizetni !
Hümmögés a válasz
 Májd, jelzem a tulajnak.
Úgyhogy kérem tisztelettel, el lehet menni a jó büdös...p...a  annak a kóklernek akinek ennyi bőr van a képén!  Még jó hogy régi ismerősök vagyunk! Vagy azért? Mert számlát mertem kérni..?
Persze, személyesen nem mert megjelenni...


Ez van emberek!
2016.08.23.

2017. május 13., szombat

HUNGÁRIA KŐRÚT 2000

Még abban az időben, amikor a Dunaferr a magyar  foci kissé kopott, de kormos egén csillogtatta a tudását, elmentünk a srácokkal MTK-t verni a Hungária kőrútra.
 Nem tettlegesen hanem verbálisan osztottuk az észt a lelkes kék-fehér híveknek. Az MTK, az előző évi bajnok mellényét nagyon nagyra varrták és ha jól tévedek egy menő holland edzője volt, bizonyos Hank Ten Cate /csak romló memóriám lehet az oka ha tévedek a névben.
 Szóval levertük a libásokat mint vak a poharat és a győzelem mámorát kiélvezvén a két sarokkal arrébb lévő háztömb pince kocsmájában eresztettük ki a gőzt illendően.
 Vagy tizenhat lépcsőfok leküzdése után beroskadtunk az egyik fakkba és megrendeltük a söröket. Mellettünk egy kedves beszélgető asztaltársaság dugta össze a fejét és mosolyogva évelődtek egymással,míg a feketébb hajú polgártárs a vele szemben ülő barátjának az arcába nem vágta a teli sörös üvegét...A  vér és a sör és az üveg, ezer szilánkra szakadva,  gejzírként borított el minket , a kocsmát, és a két nőt akik velük együtt élvezték a beszélgetést..
A döbbent csendben csak az áldozat nyöszörgése hallatszott .
- No de Sanyikám! Sanyííí!
Aztán elvitték a mosdóba, hogy kiszedje az arcából az üveget és a sört..
Mi meg ültünk mint a vett malac a ketrecben riadtan, de  a sör már csiklandozta a piszkos fullánkot és hangosan jeleztük a nem tetszésünket..
-No de Sanyikám!..Sanyíííí !
Aztán, hogy a szűrrealitás teljes legyen, a két ember kimosakodva ismét az asztalnál beszélgetett, mintha semmi sem történt volna, csak a vérző bedagadt arccsont árulkodott az afférról.. 
..és ebben a pillanatban egy kutya rohant le a lépcsőn -gondolom megszomjazott-és pórázán  maga után rántva vagy négy lépcsőn a Piramis basszistáját, Som Lajost... 
   
bár, ő  már láthatóan nem volt szomjas..