GÚZSBAN

Ma, már nem történhet semmi rossz- gondolta és mélyet szívott a cigarettából.
 Csípte a szemét és megköhögtette a füst.
A börtönben, nemigen volt alkalma cigarettához jutni, nem látogatta senki. Amikor volt egy kis pénze, azt reggelre ellopták a zárkatársak.
Hat évet kapott,ebből négy kemény évet húzott le, gyilkosságért. Pedig, csak elborult az agya...Annyi keserűség volt már benne,..hát, megtette...,
Előtte mondta a kocsmában, ahova elmenekült a mindennapi őrületből..
.– Egyszer megölöm !...,-
Nem gondolta ő ezt komolyan, nem akarta bántani az asszonyt, de az módszeresen kikészítette, megalázta. A szomszédasszonynak is nevetve mondta.....
- Nem ér ez semmit, nem férfi ez már !
Benne meg csak gyűlt a keserűség..
 A lánya, az igen!...
 Az tartotta benne a lelket. Apát simogató mosolyával, finom kis kezeivel, a "segitsapával!”...Ő volt a mentsvár, a világ, a szerelem, a minden...
Tudta, hogy  az asszonynak szeretője van, de nem érdekelte..
.Menjen, ha akar!...
 A lány, éppen felcseperedett, gyönyörű volt, törékeny mint a virág és mosolya mint a szentképé...
És ekkor megtörtént a baj...
 Nem akart ő semmi rosszat, de az asszony, már készült ellene, volt benne bor is, rendesen- látszott a szemén!
Összeszorította fogát és nem válaszolt  a piszkálódására,de mikor ráborította a forró levest, elszakadt benne a cérna!...Életében először, adott neki egy pofont... Az asszony megtántorodott, felkapta a kést és szúrt, bár nem talált mélyen,, de a kés, ott volt még a kezében!... János keményen ráfogott...Kicsavarta a kezéből, de a karjába mélyedő fogak, elborították az agyát! Vad erővel harapott az asszony és a düh vezette a kést!...Szúrt, a fájdalom miatt, szúrt a megaláztatásért, szúrt az elszúrt életéért!..Vak dühvel szúrt.. Később,.. azt a tizennégyet, különösen kegyetlennek vették...Bilincsben vitték el, pedig ő ment be a községházára ...
- Megöltem az asszonyt...
Aztán, leült az előtérben.... Kifejezéstelen arccal várta a rendőröket ..Mikor beültették a rendőr autóba, végignézett az összejött szánakozókon, csak biccentett...Ennek így kellett lenni!...
Most, hogy féléve itthon van, csak a lánya érdekli. Összeállt ugyan egy asszonnyal, aki mos rá, néha főz is ...de a lány, ..az a fontos...
Reggelente kikíséri a buszhoz és megvárja míg elmegy iskolába.. aztán visszakaptat, fel a hegyre.. Munka még nincs,...mert egy gyilkosnak, ki ad szívesen munkát?.. A méhész ugyan azt mondta, ha kivirágzik, mehet vele...Csak a tél múljon el már. Hideg november este van.forgalom alig az országúton. Az eső éppen elállt és ő várja a lányát, mint minden nap, a hatos busznál. A lány tudja,  jönnie kell, mert várják...Nem kell a kutyák ugatásától félve  hazabotorkálni a hegyre  a sötét utcán. Itt van apa! ...és apa megvéd!
A parázs, már a füstszűrőt égeti....
Itt a busz ! Már látja a lányát, ahogy repül felé!  Elpöcköli a csikket, karját kitárja !
-Itt vagyok Kati!..
 Aztán egy villanás, egy csattanás,.. fékcsikorgás, egy zuhanó test....és csend.. ..A buszról leszállók megállnak és nézik döbbenten az összetört autót és az árok parton a kifordult testet...Mozdulni, nem bírnak....csak egy állati ordítás hasít visszafojtott lélegzetek közé, ahogy az ember magához öleli az összetört kis testet..az utolsó reményét, ebben az életben...