MA, SZÉTRÖHÖGTEM AZ AGYAM.....

Ma, szétröhögtem az agyam!
Nem volt semmi különleges alkalom, csak a szomszédasszony jött át és elmesélte egy élményét a falu tv műszerészével.
Erre nekem is beugrott az én sztorim, amit most megosztanék.
Mivel elektromos végzettséggel rendelkeztem- villanyszerelő , később tv műszerész- nyughatatlan lélekként vándoroltam a kecsegtető szakmák között, némi aprópénzt remélve.
Voltam olyan bátor és meggondolatlan, hogy az iskola elvégzése után, két éves gyakorlattal ipart váltsak. Eléggé kihúztam a gyufát a városi illetékes előtt, hogy mi a picsának akarok én ipart ebben a szép szocialista városban , mikor itt csak egy ortopéd cipész a maszek. Nehezen értettem meg magam, hogy csak mellékfoglalkozásban szeretném... A feltétel az volt, a KISZ-ből nem léphetek ki...Mert, ha igen...!!.Meggyőztek.. eddig sem csináltunk ott semmit , mi bajom lehet?
Dolgoztam mint a moly és kerekedett is a zsebem no nem nagy pénzzel, de annyival igen ,hogy saját bringát tudtam már venni!
Nagy élmény volt ez nekem, mert azt a háromnegyedes bringát használtam addig, amit a konfirmációmra kapott pénzből spóroltam össze, ami pedig már tíz éve volt, tizenhárom éves koromban. Ezzel a biciklivel jártam dolgozni úgy, hogy a térdem, már majdnem a szememet bökte ki pedálozás közben. Egy új bicikli azonban -új perspektíva!..Felpattantam hát a drótszamárra és a templomos-i emberek tv doktoraként, száguldoztam lefelé a Forster hegy tetejéről a faluba- Dunaújvárosból, ami cirka tizenkét kilométer - oda..
Ez az út, néhol kissé mocsaras, de lovaskocsik által szépen kikoptatott földút volt, amin aztán ha rossz vágányra szorult az ember, hatalmasakat lehetett bukfencezni. Több sikeres tv javítási kísérletem után - mert a hírem elterjedt már - a falu másik utcájában is- egy dinnye termesztő szakmunkás rendelt be tv-szerelésre a házához. A vasárnap délelőtti időpont nem nagyon kedvezett, mert más dolgom is volt, hát a biciklit szépen a falhoz támasztva , megkértem Gebhardt Sanyi barátomat, ugyan már szállítson le engem, a tett helyszínére, mert az idő véges, nekem pedig - délután sürgős” zenélhetnékem „volt az újvárosi rock arénában a Bartókban..- Isten nyugosztalja azt .is !
Szóval, némi ötven forintokért vállalta is a fuvart Sanyi, ami bőséges hasznot jelentett neki, mert akkor még a Trabantos benzin ára 2,70 Ft volt.
Kiegyensúlyozottan léptem a házba, mint egy igazi doktor- táskával a kezemben- a beteget keresve. Keresztül léptem az előtérben lévő ágyon és öregasszonyon -aki szegény, láthatólag az utolsókat rúgta - majd, a nagyszobába vezettek szinte kézen fogva és rámutattak valamire a sötétben.
– Na, ott a tv!
Eltelt vagy öt perc , mire oszlott a homály. - Sürgettem a ház asszonyát csináljon már valami fényt, mert így beleesem a dobozba, vagy félre matatok. Nyugtatott a menyecske , ők sem tévednek el a sötétben. Ezt örömmel konstatáltam, mert a három gyerek közül a legkisebb- alig két éves - állandóan a nadrágomba csimpaszkodva jelezte, nem véletlenül jött a világra és ő is bácsi szeretne lenni. Lefeszegettem a szerkezet hátlapját és a benne lévő, vagy öt kiló porban turkálva kerestem az alkatrészeket, mikor megérkezett a ház ura. Az ember olyan taj-részeg volt, hogy csak az alkohol tartotta össze - valami jó savanyú bort ihatott ami összehúzta a testrészeit. Örült nekem nagyon és hogy megerősítse barátságát, mindjárt a nyakamba is borult, így együtt vertük le a tv-t a helyéről. Próbáltam a helyzetet normalizálni, de meddő kísérletnek bizonyult.. Nyakamban az emberrel, lábam közt gyerekével, vergődtem, miközben asszonya a kávéval a kezében hangoskodva fékezte őt.
- Jóska, haggyad mán a szerelőurat dógozni! .
- Szeretném elvinni a gépet a műhelybe ,mert itt nem sokat látok... – próbálkoztam, de a gazda védte portékát!
– Hogyne!.
- Eviszed, azt majd majd kiszedöl valami fontos dógot belülle!..
Visszavonulót fújtam - menekültem ! Az ember  kiabált utánam...
- Mi lesz akkó a tv-ve? Az asszony sajnálkozott, de hajthatatlan voltam...
Lábaim közül kihámoztam a gyereket, még futólag intettem a haldokló öregasszonynak az előtérben, aki utolsó erejét megfeszítve feltámaszkodott a dikón és utánam szólt.
- Kész má a tv.. fiatalember.? ,..
- Hajts !- estem be Sanyi mellé, akinek röviden ecseteltem az eseményeket. Röhögő görcse, akkor kezdődött oldódni, mikor már a másodszor sodródtunk az árok szélére.....Csak az orrát fintorgatta nagyon...
- Beszartál?
- Én? – emberkedtem!
- Én, aztán nem!
Miután az én orrom is észlelte a kaka szagát, észleltem, hogy a  kis huncut gyerek, élt vasalt nekem a szép vasárnapi nadrágomra- a kis  kakis kezével!