APÁM TÖRTÉNETEI 2

Apám, a polgáriban jelesül vette az akadályokat, aztán valami repedés támadhatott a családi persely oldalán, mert csak kiszivárgott belőle az a fránya pénz. Így valami hivatalos munka után kellett nézni, amit, Érden a bátyja mellett a jegyzőségen tudott le..A zenélés már egyre jobban ment és saját szerzemények is előjöttek bátya Miska remek szövegeket, verseket írt. Persze nem a híres Váczi Mihály hanem a kisapostagi!
Aztán egyszer csak kitört a háború a leventékből katonák lettek a menyasszonyokból sírós lányok az asszonyokból zokogó özvegyek. Apám a német és szlovák tudásával és a jegyzőségen töltött idejével a hadtápon kapott helyet. Akkoriban GH-nak hívták. Nagy hely volt az annak, aki tudta használni. Mert hát itt volt, a gulyás ágyú itt osztották a csízmát, a posztókabátot, a konzervet és a szalonnát is. Milyen magyar baka az, aki nem szereti a szalonnát?! Egy kézben a szalonna kenyér és a vereshagyma remekül megfért, a másikban a bicska aztán lehetett a harapni valót szeletelni.
A német katonák utálták a szalonnát és örömmel elcserélték egy kis marmeládért. Ehhez meg a bakák foga nem fűlött, így helyre ált a világ rendje. Amúgy azonban nem, mert az oroszok nagyon nem törődtek a magyar német árucserével, hanem hevesen lőtték az állásokat. .Visszavonták a hadtápot a Duna innenső oldalára ahol, elfeküdve, a löszfal tetején ásott lövészárkokban heves puska-durrogtatással ijesztgették a támadókat. Fát kellett a védelemhez szerezni, hát irány Oroszlány, ahol a nagy erdőségben, könnyű volt fát beszerezni, megegyezni az erdő tulajdonosokkal. . Az elszállásolás az ottani tótok házaiban történt és apám mosolyogva konstatálta a lányok huncutkodását- akik, gondolván semmit nem ért a sutyorgásukból- hogy mit csinálnák azzal a szemüveges őrmesterrel, akivé apám időközben avanzsált. Nos, az ott eltöltött három hét alatt, volt módjuk volt erre. .Miután a beszerzés megtörtént és visszatérve a fronthoz Dunaföldvár védelmében sorakozott fel a csapat, de apám már csak a híd felrobbantására ért oda. Itt, aztán megtanult kicsit repülni is, amit, a híd végéről sikerült neki, a robbanás okozta légnyomás hatására. Ez, aztán később előnyére vált, mikor anyám szólongatta erősen és mint aki nem hallja a dolgokat- megadva magát…
- Tudod nem hallok a bal fülemre a robbanás miatt!

Az oroszok nem törődtek a híd romjaival és jöttek, mint az északi szél!. A csapat látván, itt már nincs mit védeni, mert már pufajka, pufajka hátán nyúzsög a parton, már-már körbezárva őket,hát dicsőségesen visszavonultak a gulyáságyúval a Dunántúl közepébe. Itt aztán új állásokat kellett kiépíteni, amire munkaszolgálatos katonákat hoztak a fedezékek ásásához. Ez valahol Bicske környékén volt ami már igencsak a csapás irányában volt. GH-s csapat eléggé vegyes volt , volt ott nagybajuszú öreg paraszt, aki remekül hajtotta a lovakat, erdőmérnök,aki a fakivágásokat irányította, frissen bevonultatott levente, aki még kiképezve sem volt rendesen, na és természetesen a munkaszolgálatos csapat, akik puskát nem kapván csak a lapátjukra támaszkodhattak az haza védelmében. Ehhez még csatlakozott néhány csapatától elszakadt kiskatona, akik vagy nem akartak a vágóhídon tovább szerepelni, vagy nem tudtak odaérni időben a golyózáporhoz. A munka remekül ment, mert élelem az volt,meg a kulacsba egy kis életmentő rum.,de egyszer csak megjelent egy pár nyilas, aki gyors igazoltatást rendezett a szökevények között és félre állította a számukra gyanús elemeket. A MUSZOSkat felsorakoztatták, hogy viszik őket a frontra, vagy hova. Az eltörődött emberek riadtan verődtek össze ..érezték itt a vég… A történéstől kissé távolabb piszkálódott egy páncéltörő gránáttal a z egység újonca Jancsi,a levente gyerek, akit állandóan figyelmeztetni kellett az elmúlt napokban, ne piszkálja a lőszereket,de hiába! Most is ott settenkedett a páncél ököllel a ház sarkában és amikor a legnagyobb volt az ordítozás és a nyilasok felkoncolást ígértek a társulatnak, a Jancsi gyerek megcélozta az út mellett álló eperfát és durr a közepébe,... hatalmas robbanással kifordította gyökerestől a Matuzsálemet.!
Itt vannak az oroszok – ordította el magát az egyik keretlegény, ami az álmos könyvek szerint számukra semmi jót nem jelentett - és autóba ugorva elmenekültek a helyszínről…. Ez már apámnak is sok volt. Jancsi a "Jókurvaanyáddejóltetted”! dicsérettel kommentálta a történéseket. Valóban a csatazaj is egyre közelebb ért. .- Na, emberek- szólt a Muszosokhoz- itt már sokat nem tehetünk magukért, maguk sem értünk, úgyhogy feloszlatom az egységet. Menjen mindenki Isten hírével! Oszolj!
Sokat, nem kellett biztatni öket!
A GH-s.egység pedig bevette magát a Csallóközbe.