MAGÁNY

Még egy konyakot? - kérdezte a nagymellű pincérlány és rádőlt a pultra engedve, hogy mély dekoltázsában turkáljon a szemével.
Szép lány volt a pultos, talán szebb mint Ilona. Apró huncutság kandikált kifelé a bogár szemekből… de Ilona más volt.
Gondosan felrakott kontya.. hosszú nyaka, kínáltatta magát a csókra. …Szerette csókolgatni. Mikor mögé került, két kezével átfogta a testét, a göndör fürtök az ajkát csiklandozták és a kiáramló test melegétől úgy érezte, sistereg a vére. Végighúzta a nyelvét a felkínált nyakon. Ilyenkor Ilona, hátrahajtotta a fejét, hogy elérhesse a száját és apró csókokkal viszonozta az ölelést.
 Szerette ezt az asszonyt,. a nagy puha testét, kerek melleit, ahogy megfeszültek a tenyerében. Úgy érezte ez a boldogság!
Este, ha hazament a gyárból és elé került az étel, komótosan tolta magába a kanalat és a tulajdonos jóleső érzésével leste az asszonyt, ahogy fordul asztaltól a tűzhelyig és vissza..
- Az én asszonyom!- Az enyém!.-mosolyodott el.
Töltött egy pohárka vöröset és lehajtotta .. Aztán egy újat, magának, meg egyet Ilonnak is...Mert, maguk között csak Ilonozta a feleségét. Volt ebben, valami bensőséges, ami csak kettejüké volt.. Gyerek nem volt, mert neki nem lehetett, az izotóp miatt, amit a gyárban használtak, de mindig mondta neki Ilon,-
- Ne bánkódj,..el leszünk mi így is!..
Aztán egy nap, a szomszédba költözött egy fiatal pár, kisgyerekkel és Ilont többször megkérték, vigyázzon a kicsire. Olyan három éves forma volt, aki már örökmozgó és vigyázni kell rá, mert mindig bajba kerül. Ilon kivirágzott..napról napra szebb, fiatalosabb lett . Vitte gyereket sétálni és büszkén feszítette melleit, mikor a postás elé állt, és hamiskás mosollyal nézett a szemébe
- Hogy van ma, szépasszony ? A srác, fiatal volt és jóképű, de eddig őt észre sem vette.
A második emeleti szőkét kerülgette, akinek a férje már évek óta kint dolgozott a németeknél és csak kéthavonta járt haza. A nő vastag piros rúzzsal húzta ki száját, ami őrületbe kergette postást, aki alig várta, hogy "ajánlottat" hozzon neki, mert akkor bemehetett vele a kis konyhába és ...a szomszéd asszony szerint, az asztalon "tették rá a pecsétet" !
 Ez a postás most őt, Ilont fixírozta, kerülgette, szépasszonyozta. Először, keresztül nézett rajta mit képzel a kis taknyosa-aztán már hízelgett neki! Úgy sem bírta azt a vastagszájú  nagy seggű szőkét...Később munka után is eljött a srác és egyszer még virágot is hozott neki!.. Ilon ezután, mielőtt kilépett az ajtón, percekig a tükör előtt állt és igazgatta a haját, blúzát.. Embere egyre összeszűkültebb szemmel nézte ezt a változást! Nem értette....
- Mi van Ilon ! Hiányzik valami!?..
Ilon nem felelt, csak a tükörbe csücsörített egyet, mielőtt becsukta volna maga után az ajtót. Már várták...
Aztán, két napja Ilon bejelentette, válik...Értetlenül nézett rá ..és próbálta lebeszélni...
- Megőrültél Ilon ? Mi van veled!?
Az asszony, dacosan rántott egyet a vállán és a hasára mutatott.
- Láthatod!..terhes vagyok! Amit, te nem tudtál megadni,... megadott más!
Aztán, felkapta a kis kikészített,  kopott bőröndöt, amit még akkor hozott magával mikor összeálltak és magát kihúzva távozott.
- Majd, küldök a cuccomért!-szólt vissza a válla felett...és már, csak az előszoba felakasztott csengettyűje csilingelt utána.
Ennek két napja..
Most ült a bárpultnál és hallgatta a füstből kikönyökölő bluest.
- Nincs kihez hazamennem- sajdult fel benne!..
 Ránézett pultosra, aki  a poharakat törőlgetette.
- Még egyet! - intett neki.
Megfordult, végig nézett a választékon..A hivatásosokon kívül, egy magányos nő üldögélt egy  bokszban. Felállt, de mikor feléje lépett, az elkapta a fejét..
A nagymellű pultos szánakozva nézett rá! Látta a megindulást és a befejezetlen mozdulatokat..
 Előhúzott egy szál cigarettát a dobozból, lassan végignyalta az oldalát, hogy a  férfi is lássa a nyelvét,  rágyújtott és mint aki titkot akar elárulni, ráhajolt. Érezte a nő testének melegségét, a pulton keresztül is. Halántéka lüktetett, az illata az orrába szállt, verejtékezni kezdett..
- Lazíts kicsit!- fújta rá a füstöt..
 A nő még közelebb hajolt. Szinte a fülét érte a suttogó ajka..
- Tudod... a magányosságnak..szaga van...ezt a nők megérzik !-mosolygott rá, mintha ágyat bontott volna neki.
 A férfi csak ült szótlanul, elgondolkodva a hallottakon...
 Vagy egy percig is emésztette a dolgokat, aztán felállt, lehúzta a felest és megköszörülte a torkát.
- Ja - törte bele  a hamuba saját a félig elszívottját cigarettáját és könyökével leverte távoztában a kiürült  poharat...