MALIBU

Miskolc- Malibu
Réges-régen még az új bortörvény előtti ánti- világban, sokat jártam Tokajra borért. Kiadós kirándulás volt, hosszú az út odáig. A régi Opel kadett caravan ülései lehajtva és telerakva finom tokaji borokkal - akkor még lehet ilyesmit csinálni.
A hajnali indulás miatt, a reggeli is az asztalon maradt , mi pedig  erdész barátommal éhes gyomorral törtettünk a havas 3-as úton. Már az útszéli fák is kenyérfáknak tűntek, mikor beértünk Miskolcra. Szilveszter barátom, aki közismerten inyenc, kihasználva az alkalmat, beirányított a Diósgyőrbe vezető útra. A DVTK stadion előtt elkanyarodtunk és egy 4 emeletes ház alatti kis étterem előtt leparkoltunk. Már jó dél lehetett, az ajtó előtt 4-5 ember várakozott- szerettek volna bejutni, de nem volt üres asztal. No!- mondom mi lehet itt a titok? Megtudtam hamarosan, mikor asztalhoz jutottunk. Egy roppant szolgálatkész hölgy kikérdezett bennünket, mit szeretnénk enni. Barátom már járt itt és említette mit evett - hát együnk mi is olyant. Francia fokhagyma krém levest kértünk és prézlis húst, sült burgonyával, bolgár savanyúsággal. Miközben, körbe-körbe nézelődtünk,  kijött a séf a pulthoz és méricskélt minket.Nem egy pici ember volt.. Kissé beárnyékolta az

éttermet.Na , biztosan azt hiszi, valami ellenőrök vagyunk vagy mi a szösz!
Barátságosan bólintott, én is felhúztam a számat a fülemig - lássa jó szándékkal jöttem! .Kisvártatva előperdült a pincérlány  két leveses tállal. Nem tányérral, tállal! Levert a víz....
- Bocs.. nem lesz ez sok, kettőnknek?- rám nevetett. Szilveszter visszafojtott röhögéstől eltorzult arcát, egy asztalkendőbe próbálta csomagolni - csekély sikerrel. Előkerült a feltét is és a reszelt sajt, amiből mindenki egy - egy lapos tányérral kapott. Elképesztő mennyiség és fantasztikusan finom selymesen krémes a leves , valami csoda! A második fogást egy süteményes tálon hozták, a bécsi szelet - mert kiderült, azt takarta prézli - körben rengett, a tányéron kívül is. Elkerekedett szemmel néztem, hol vághatnék utat ebbe a félmegyényi húsba! Aztán mint Csapajev a fehérgárdisták ellen, rohamot vezényeltem a sűrűjébe . A sült krumpli külön lapostányéron és a bolgár, káposztás, paradicsomos, sajttal beborított salátahegy, szintén rám várt. Lendülettel kaszaboltam a finom borjút. Többen fogadást kötöttek rám, mikor adom fel! "Én, nem olyan családból származom" ! -idéztem magamban a klasszikust. és nagy küzdelemben megfektettem a borjút. Szilveszternek már régen úti csomagot készítettek az adagjából. Birkózásomra a kíváncsi séf is kijött ! Vigyorgott. A pincérlány - látva verejtékemet, hozott még két szalvétát Törlést kértem,..aztán az utolsó falatok után megfeküdtem. A kaja fenséges és  döbbenetes adag volt!
Szilveszter még utánaszólt a friss felszolgálónak ..
- Tessék mondani.?..
- Volt már, aki megette ezt az adagot?
- Volt-volt! - huncutkodott
- De, az nem evett levest!!