A rocker kiscsávó aki a Yardbirds után itthon először torzitotta gitárhangot !

Boda Ákos barátom ma meglepett egy kis megemlékezéssel ..

Csendes halkszavú ember, nagyszerű zenész és egyetemes feltaláló aki a rekamié gyártástól a rakéta indításig a gitárgyártástól  a Yardbirds és  Zeppelin szólókig mindenben maradandót tudott alkotni a hálás utókornak....

Régen beszélgetünk már, más vidékre költözött, de a Delta zenekar jeles évfordulóin -úgy öt évente örömmel konstatáljuk egymás meglétét még ezen a sárgolyóbison.

Szóval a hiteles beszámolót küldte el nekem a torzító megalkotásáról amikor a gitárok úgy tudtak megszólalni, mint a hajókürt vagy recsegve ,mint a szaxofon, vagy lágyan mint a hegedű.Tehát itt a történet, amit azzal igazítanék ki, hogy nekünk már 66-ban legyártotta ezeket a torzítókat így a Delta  megalakulásakor,már ezekkel a  szédítettük a nagyérdeműt! / a technikai leírásokat egy külön blog-ban gondoltam csatolni, hogy a mesélés történetének fonalát nehogy egy kiálló forrasztási csúcs elszakítsa!
A képen a Delta utód zenekara a Castrum szerepel a 70 évekből

A torzító 50 éve.

(Kicsit még bizonytalan vagyok, hogy érdekel-e ez még bárkit, de talán

ezen a fórumon igen. Ha sokat várok a következő kerek évszámig, a cím

"A torzító 100 éve" lehet, ami azért elgondolkodtatott !)

- Apám emlékének -

1968. A végén kezdve, érettségi idején jelent meg első cikkem a

Rádiótechnikában, amely a torzító titkairól szólt. A dolognak azonban

már több évvel azelőtt is voltak jól látható , hallható (!) előzményei.

Apám mindig megvette a gyárból hazafelé jövet az Ezermester újságot.

Ez abban az időben nagyrészt az amerikai Popular Mechanics koppintása

volt, néha a címlapot is egy az egyben átvették, rajta a magyar

dolgozó tömegek körében is népszerű Bayliner motorcsónakokkal.

 Ez nem vont le sokat az újság értékéből, amit én rendszerint rongyosra

olvastam. Tele volt jó ötletekkel, bár  a lényeg legtöbbször arról

szólt, hogy hogyan lehet valamit arra használni, amire nem tervezték.

Fantáziaébresztő volt, mindenesetre. És sok anyagismeretet is

oktatott, fa- és fémmunkákról, elérhető eszközökkel. Volt otthon

amerikáner fúró, keretes és rókafark fűrész, azonban a lombfűrész

használatában lettem igazán profi.

A nagy technikai áttörés akkor következett be, amikor apám két munkatársat kapott  fiatal mérnökök személyében. 
Ezután az ő hatásukra

a Rádiótechnika újságot is megvette hazafelé jövet. Talán nem tévedek,

hogy ezt már többet olvastam, mint Ő.  Egy idő után már nem volt titok,

hogyan lehet rádiócsővel rádiókat, erősítőket készíteni. A Vasműből

mindig akadt egy kis anyag, ami kellett!

Anyámnak nagy hanglemezgyűjteménye volt. Sárdi János lemezek után érdekes

váltás volt az, amikor kb. 1965-ben egy nyugati turistaútról visszatérő

ismerős egy Kinks lemezt hozott, persze csak mutatni pár napra !

You really got me !     Megkezdődött az igazi zene korszaka.

Itt lassan össze lehet fűzni a technikai és zenei szálakat. Megalakult

az Albatros együttes (név a Peter Green - Danny Kirwan szám ihletésére),

amely a Mező Imre u. 4. pincéjében kezdte zajos működését,

majd az L épületbe költözött egy de luxe pincébe. Itt már azt hiszem,

az én erősítőim szólaltak meg a többé-kevésbé rendszeres bulikon.

Basszusgitárunk úgy lett, hogy egy Beatles fényképen vonalzóval

lemértem a normál és basszus nyak arányokat, így sikerült a méretet

kiszámolni, majd csináltam egy basszusgitárt. (eredeti rajz)

Ezután a mai napig homályos körülmények között, de bekerültem a Bad

Porters formációba. Visszatekintve, talán többet nyomott a latban az

erősítő gyártási, mint a zenei tehetségem ahhoz, hogy bevegyenek, de

hát így van ez. Az előbbiben nem is kellett csalódniuk. Volt keverőnk,

rendben tartottam a gitár kábeleket, a visszhangosítót stb. Egy szép

napon aztán megszólalt Keith Richards Getno-ja a rádióban. Hát ez a

hang feladta a leckét. Derengett nekem valami, hogy ha 2 tranzisztorral

csináltam rádiót, a hang tiszta volt , míg 3 tranzisztoros erősítővel

hasonló torzított hangot adott, mint a Getno.

A következő logikus lépés az volt, hogy a gitárhoz csináltam egy 3

tranzisztoros előerősítőt, és ... a túlvezérelt torz hang megszületett!

(közjáték : honnan volt egy 16 éves gyereknek 3 db tranzisztorja, ami

a Vasmű úton per db 45,50-be került ? Az előbb említett fiatal mérnökök

készítettek apámnak egy 3 tranzisztoros rádiót, amit én természetesen

az első alkalommal darabokra szedtem. Egy szót sem szólt ezért ...)

Szupertehetséges szólógitárosunk mesterien kezelte a torzítót a

Yardbirds (Jeff Beck korszak , Roger the Engineer) számokban. Aztán

valahogy megnyertük a városi és megyei zenekari vetélkedőket, és

eljutottunk az  országos fesztiválra Salgótarjánba.

Mellékelem az eredeti kritikai feljegyzéseket, Egér (szálkás) és saját kézírással.

Nem sok jót írtunk másokról, cserébe a zsüri rólunk meg azt mondta, hogy jó-jó, de

torz volt a gitárhang. Ennél nagyobb elismerést nem is mondhatott volna...

Aztán szólógitárosunk és vele a torzító átigazolt a Delta együttesbe, így

lett ismét szerepe a város zenei életében.

Eddig Ákos megemlékezése a maga fanyar csendes humorával, amit külön megköszönök neki és talán a régi cimboráknak is sikerül egy kis emlékmorzsát felcsipegetni a hatvanas évek Dunaújvárosának rockéletéből. / a képeket majd alkalomadtán ha a technikához felfejlődöm, talán akkor sikerül fogyaszthatóvá tennem !/
Köszönöm Ákosom !
  /A megsárgult plakát jobb oldalán- talpig szemüvegben Boda Ákos a torzító és a billentyűk elkötelezett híve./