2021. március 7., vasárnap

ÖRÖKSÉG

Szegény apám éppen harminc éve halt meg váratlanul, egy hónappal a hetvenedik születésnapja előtt. 
Akkor még hetvenéves kortól lehetett menni buszon, vonaton ingyen és minden vágya az volt, hogy  elutazhasson Miskolcra, 
Hogy mi a fene lehetett ott Miskolcon ez már az örökké rejtve marad, mert  semilyen kötődése nem volt hozzá...tán csak ha az nem, hogy jó messze van!
Csendesen ment el- úgy ahogy élt -még anyám sem volt otthon.Talán tudta, nem akarta zavarni ilyen aprósággal.
Bölcs ember  volt.
Több nyelven beszélt és a fél világal levelezett, bélyeget cserélt-még az ánti világban...
A legjobb barátom volt, tele adomákkal, bölcsességgekel. Vittem magammal hosszú utakra, és végig beszélgettünk, szóval élveztem a társaságát.
Egy nyaralót és egy garázst hagyott rám, na meg az életszemléletet, mondhatni okosságokat.
Mikor bajban voltam-mert az ember az élete folyamán gyakran kerül ilyen helyzetbe- csendesen megjegyezte. 
Ne keseredj el Lackóm!
Az élet egy nagy óriáskerék.
Egyszer fent a kocsi, egyszer lent... 
Most lent van igencsak, de innen csak felfelé mehet a kocsi!
Drága apám!
 Lehet az, hogy most az egyszer nem működik a bölcseleted?