A nyúl...

A nyúl, először álmomban  jelent meg...
Mégis csak húsvét felé járunk...miről álmodjon az ember fia, ha nem nyúlról!
Nem tudom az álmos könyvek szerint ez mit jelent. Első és eddig utolsó álmos könyvemet-Krúdy Gyula jegyezte - mivel gyorsan elajándékoztam keresztanyámnak, így nem tudok a soraiban megkapaszkodni.
A szomszédom bemosolygott rám és nekem szegezte a kérdést- van unokája ? Na, erre mit lehet mondani?  Boldog nagyapai vigyorral jeleztem- persze, persze !
 -Hány éves?- inkvizítorkodott.
Vallottam... tizenkilenc!.
-.Kisebb nincs?
-Dehogynem !- eszméltem, mert nyilván akivel dicsekszik a férfiember. az a legnagyobb, legerősebb ,  legokosabb és  fiú!
-Van egy kislány is, hétéves - tettem büszkén a lapra.
Na,  az jó! -mosolyodott el ..Akkor kap tőlem egy kis nyulat!
Tán nem figyeltem eléggé és  nem éreztem az elkövetkezendők súlyát.
Később lejött bátyánk és kérdé - Nem lenne jobb egy kicsit nagyobb.. mégis... a kicsit talán agyon szeretgetik a gyerekek. Legyen, bólintottam, mert ugye viszonylagos a kérdés... mihez képest.Nekem speciel, két bolha között teljesen mindegy melyik a nagyobb, aki csíp vagy aki nem.
Aztán becsapott a ménkű...megérkezett a nyúl gazdástól, egy nagy húsos ládában,  ráccsal a tetején, egy hatalmas szatyor szénával és egy marharépával felfegyverkezve !
Elhűltem...hol nem figyeltem eléggé! Ez a nyúl képes felforgatni a lakást, ez egy vadnyúl kinézetű robusztus elefánt!.Első hökkenésemet látva a gazda, megnyugtatott- Ha vége a húsvétnak és megunja az unoka, majd levágom magának és lesz belőle egy kis húsi.
 Jézus!- tört fel belőlem az ijedség ! És ezt a nyúl hallja ?!...
Rám tör éjjel, betömi a számat a füleivel és nekem annyi! Riadtan néztem körbe keresve a  szabaduló utat, de a nyúlász már árkon bokron túl volt. Itt maradtam a szürke fenevaddal. Kitettem a lépcsőházba, hátha valaki elviszi, de nem!
 Körbe rajongták a lakók jöttek a, Jaj de szép vagy!...
 Istenem, de aranyos és hogy mozgatja a füleit!-.ajnározások. Na, remélem a nyúlnak jólesnek ezek a gügyögések és elfelejti a jövőbéli fenyegetést !
Jaj megfázik miért nem viszi be?-trillázott egy kiszőkített bundás..Biztosan a bundája miatt lett ilyen nyúl toleráns ! Így próbál bűnbocsánatot kérni.
Behúzom a monstrumot és ülünk ketten csendesen . Gyanakodva lessük egymást... a nyúl a ládából kifelé, én a rácson befelé.
In side, looking out -énekelhetné a régi Burdon nótát a szőrös. El vagyunk...Aztán jönnek hozzám, intézzük az ügyeket és el is feledkezem a sapkának valóról.
Csak  a csendesen, mindent ellepő szénaszag és a belőlük gyártott bogyók gurulása térít észhez-ezzel bevásároltam !

Telte múltak az idők a nyulat elvitte az unoka , új húsvétek jöttek, új szelek fújtak a pentelei síkságon, mikor újra felbukkant a nyúl kérdés. Ez olyan mint az ENSZ-ben a magyar kérdés, amit 56-ról nyolc-tíz évig húzogattak a közgyűlésen, mire csendesen kimúlt.
Teo unokám betöltve a tizennyolcat és  azonnal /mikor ha nem ebben az időben! / komoly kapcsolatba lépett imádottjával, aki egy csüngőfülű lábosba való nyúllal volt meghitt kapcsolatban. Ez némileg beárnyékolta a kettes fogalmát, de a nyúl diszkrét lévén, kevés szót ejtett a szabad szerelem ellen. Mármost az ara anyja nemigen lelkesedett a szárba szökkenő szerelem ilyetén való megnyilvánulásán / gyűrű ide vagy oda!/ gyors választás elé állította a leányzót aki erősen orientálódva az érzelem irányában, úgy "Pillangósan" télakolt otthonról! Na,  de nem egyedül,  hanem a csüngőfülü szuszogóval, kalitkával, szénával együtt!
Sok választásunk nem volt, mikor menedékjogot kért a nyúl és a két szerelmetes palánta...és a nyúl lőn, új otthonra lelt az előszobában, vagyis azon a részen, ahol üvegezve van a ház és vidáman szemlélheti a kutyák acsargását, a dupla védelmi kordonon belülről. Hogy ez mennyire nem zavarta a nagy fogút arra bizonyíték a zsáknyi alom amit alá és alóla bányászott ki a karbantartó személyzet, ami véletlenül sem a tulajdonosi körből állt. Magyarul, ez után tojtak a nyúlra! Én meg ülhettem a wc-n talpig széna és bogyószagban, ami  a természet lágy illatát idézte a kicsiny kis trónteremben.
Vagy hat hónap után a nyúl is érezhette itt valami nincs rendben, mert már nem igyekezett  kiszökni a ketrecből. Talán azért is, mert már elfogyott a lerágható sárgára festett hungarocell szigetelőanyag a falról, ami még elérhető magasságban volt a számára, de lehet a kis gazdája gügyögése hiányzott neki!
Közben a szerelem csapágyába is valami homok kerülhetett, mert csikorgóssá változott a harmónia és így veszélye került a nyúl haza találása, az otthon édes füvére. Végre aztán Teo unoka megkönyörült a ház falán vagy rajtunk és rövid tanakodás után, hátára vette a nyúl problémát. Valahogy éreztem eljött a szabadság órája, mert a hajnali kakasszóval a nyúlketrec is bekerült a kicsi kocsiba és az adonyi kompig száguldhattam vele. A biztonság kedvéért igyekeztem, nehogy véletlenül is lemaradjon a kompról!. A túloldalon már várták a szőröst és ha nem lett a Csepel sziget is a nyulak szigete, talán az érdi nyúlrezervátumban élheti ő is a boldog szerelmet, valami nagy bajuszú baknyúllal.

Áldásom rájuk!

Besurranók..

Azt hiszem toleráns vagyok. Lehet mondani,a hátamon fát lehetne vágni. Na persze csak egy darabig, mert lehet azért néha vissza-vissza csapnék..
Kikukucskálok a bolt ajtaján, látom négy fekete ruhás nő tollászkodik a kaputelefonnál és élénken érdeklődik. A töpörödött ráncos mondja a magáét a mikrofonba. Egy csöcsös-bögyös meg igazgatja a haját, lesve magát az ajtó tükrében. Hideg van! Nem engedem be őket, valami azt sugallja nem melegedni akarnak. Aztán nyílik az ajtó, behömpölyög a Pandzsáb különítmény és felkaptat a lépcsőn! Hova -hova hölgyek ? - akasztom meg a népvándorlást. Valami nevet mondanak, aztán sutty, már a liftben nyomkodják a vezérlő gombot és emelkednek felfelé. Öt perc sem telik el,  sietősen avászkodnak lefelé a hosszú szoknyások A ráncos arcú fürgének a lába közé keveredett szoknya, majd elbuktatja a gazdáját,de nem sikerül neki- pedig nagyon igyekszik!
Még be sem csukódott az ajtó mögöttük, jön Béla bácsi botját lengetve és magából kikelve magyarázza, kirabolták. Nem zárta be az ajtót, elbóbiskolt. Besurrantak és a nyugdíja mellett  a nagy borítékban- az összes befizetett csekkjét is elvitték! Kisántikálok az anyagbeszerzők után, persze a nőszövetség már árkon-bokron túl van! Valahogy kezd viszketni a tenyerem. Egy-két hátbavágást azért, csak  ki kellene osztani-minden liberális toleranciám ellenére!
Bosszús vagyok magamra amiért nem állítottam meg őket, de hát ki tudja ki, kinek a rokona? A mai világban? Még a végén rasszistának kiáltanának ki !

Lehet, annyit azért megért volna az ügy !?

Március idusa..

Március idusa !
Ülök a tv előtt, hallgatom az okosokat. Vitatkoznak a történészek  - tömegeket gyilkoltak-e 43-ban a magyar katonák, mielőtt dicsőségesen elvéreztünk a Donnál.  Persze mindenki egyetért, valami volt...de hogy mi és hol...ebben nincs egyetértés...
Kényelmetlen kérdések,nyögve-nyelős válaszok...
Melengetem a lábamat.
Ma hóhányó voltam... egész nap fújt a szél..Mit fújt! Orkánszerűen vágtatott végig az utcán, bár ott havat nem kellett hányni, mert a szomszéd kerítésére tolta fel az egészet. Úgy nézett ki, mintha hegyet akarna csinálni itt a falu legkisebb utcájában. Aztán, megunta az építkezést és a túlsó sarokba tette le a  a pakkot. Nekem maradt a hóhányásnak a terasz, a kert. Kedvenc két kutyám -élvezve a szabadságot-élénk harcba keveredett. Tépik egymást ..pozíció harc. Én a lapáttal oszlatom a  tömeget-kézzel már nem merem, a múltheti atrocitás óta. Egy ujjam bánta! Egy lapát hó a kertbe, egy lapáttal a kutyák közé. Eredményes az akció. Csend, béke...Vendégségbe mentünk volna, de az utak járhatatlanok. Mezőfalváról se ki, se be! A decemberi, elmaradt Ferenc napot szerettük volna megtartani, de azt hiszem, ebből anyák napján lesz csak valami. Lehet, akkor is behavazunk? Ez már a második kísérlet, mert két éve is egy  hóvihar döntötte romba a Ferenc napi ünnepséget és disznótort...
Szomszédom serényen dobálja a havat -fiatalember teheti. Irigykedve nézem, hogy  neki nem fáj a dereka
. A szél szembe fúj, a  lelket is  kifújja belőlem! Szemem televágja hódarával- én ellenállok...már pedig széllel szemben nem lehet..Azt sem!
 Kéne valami lélek és gyomormelengetőt magamba csepegtetnem. Átázott cipővel elcsámpázok a szemközti  bolthoz. A szél ki-ki löki a lábamat... még szerencse, nem dobom fel a talpam, mert az isten sem tudna felsegíteni. Az utca üres, a bolt előtt a bejáró jeges. Beszánkázom a bolt előterébe. A kulcs nálam-pálinka nincs. A polcon valami ott felejtett alföldi jellegű borhalom leledzik- remélhetőleg szőlőt is látott, bár az ára után ítélve... ! Találomra a savanyábbikat  választom - ebből egy üveggel is elég lesz. Hazaszambáznék, de a szél visszanyom! Kemény harcot vívunk egymással, ha nincs az üveg -tán egyensúly sincs ! A kerítésnél a szerszámok várnak.
Sutba a lapáttal ! Lapátoltam eleget lapátoljon más is - hogy idézzem a klasszikust és hanyag mozdulattal lököm fel a segítőimet.. Becsörtetek a konyhába, két kiló hó fagyott a hóhányó nadrágszáramra. Kellemesen ereszkedünk meg a nadrággal együtt. A radiátorhoz simulok, mint szépasszony a hős lovaghoz. Nagy ez a szerelem! Egyik kezem a radiátor bordái közt a másik a poháron. Őrzöm biztonságosan.
Ücsörögve a tv előtt,  szopogatom a savanyát és nézem az okosokat, akik  a tv-ben egymást szapulják.

Hajrá fiúk! Hajrá magyarok!

2013. március 15  Nemzeti Ünnep