Ülök a tv előtt, hallgatom az okosokat. Vitatkoznak a történészek - tömegeket gyilkoltak-e 43-ban a magyar katonák, mielőtt dicsőségesen elvéreztünk a Donnál. Persze mindenki egyetért, valami volt...de hogy mi és hol...ebben nincs egyetértés...
Kényelmetlen kérdések,nyögve-nyelős válaszok...
Melengetem a lábamat.
Ma hóhányó voltam... egész nap fújt a szél..Mit fújt! Orkánszerűen vágtatott végig az utcán, bár ott havat nem kellett hányni, mert a szomszéd kerítésére tolta fel az egészet. Úgy nézett ki, mintha hegyet akarna csinálni itt a falu legkisebb utcájában. Aztán, megunta az építkezést és a túlsó sarokba tette le a a pakkot. Nekem maradt a hóhányásnak a terasz, a kert. Kedvenc két kutyám -élvezve a szabadságot-élénk harcba keveredett. Tépik egymást ..pozíció harc. Én a lapáttal oszlatom a tömeget-kézzel már nem merem, a múltheti atrocitás óta. Egy ujjam bánta! Egy lapát hó a kertbe, egy lapáttal a kutyák közé. Eredményes az akció. Csend, béke...Vendégségbe mentünk volna, de az utak járhatatlanok. Mezőfalváról se ki, se be! A decemberi, elmaradt Ferenc napot szerettük volna megtartani, de azt hiszem, ebből anyák napján lesz csak valami. Lehet, akkor is behavazunk? Ez már a második kísérlet, mert két éve is egy hóvihar döntötte romba a Ferenc napi ünnepséget és disznótort...
Szomszédom serényen dobálja a havat -fiatalember teheti. Irigykedve nézem, hogy neki nem fáj a dereka
. A szél szembe fúj, a lelket is kifújja belőlem! Szemem televágja hódarával- én ellenállok...már pedig széllel szemben nem lehet..Azt sem!
Kéne valami lélek és gyomormelengetőt magamba csepegtetnem. Átázott cipővel elcsámpázok a szemközti bolthoz. A szél ki-ki löki a lábamat... még szerencse, nem dobom fel a talpam, mert az isten sem tudna felsegíteni. Az utca üres, a bolt előtt a bejáró jeges. Beszánkázom a bolt előterébe. A kulcs nálam-pálinka nincs. A polcon valami ott felejtett alföldi jellegű borhalom leledzik- remélhetőleg szőlőt is látott, bár az ára után ítélve... ! Találomra a savanyábbikat választom - ebből egy üveggel is elég lesz. Hazaszambáznék, de a szél visszanyom! Kemény harcot vívunk egymással, ha nincs az üveg -tán egyensúly sincs ! A kerítésnél a szerszámok várnak.
Sutba a lapáttal ! Lapátoltam eleget lapátoljon más is - hogy idézzem a klasszikust és hanyag mozdulattal lököm fel a segítőimet.. Becsörtetek a konyhába, két kiló hó fagyott a hóhányó nadrágszáramra. Kellemesen ereszkedünk meg a nadrággal együtt. A radiátorhoz simulok, mint szépasszony a hős lovaghoz. Nagy ez a szerelem! Egyik kezem a radiátor bordái közt a másik a poháron. Őrzöm biztonságosan.
Ücsörögve a tv előtt, szopogatom a savanyát és nézem az okosokat, akik a tv-ben egymást szapulják.
Hajrá fiúk! Hajrá magyarok!
2013. március 15 Nemzeti Ünnep
1 megjegyzés:
Mikor kicsik voltak a gyerekek nagyon szerettem a havat, mert sok ujjat tudtam mutatni Nekik. Ma már a hó is más és valóban a hóhányást szívesen átruháznám, de irigy vagyok!..Ezért kezdek haragudni a szél hordta fehér
hideg hóra, pedig olyan szép a táj mikor fehér minden, szél csend van és még a nap is vigyorog...
Megjegyzés küldése