HAMAROSAN!

Hát ide jutottam!
A blogjaim-ban elkövetett firkáim olvasottsága meghaladta a harminchétezret. Így kedves szerkesztőnőm megkeresett azzal, hogy egyben is hozzuk össze ezeket a száj jártatásokat. Bízom az ízlésében,így mást nem tehetek, azokra bízom ezeket a gondolatokat akik eddig elolvasták , vagy esetleg elolvassák majd, miként éreztem-érzek a körülöttem zajló világról. Ha néha torz vagy mulatságos ez, az nem csak az én hibám!
Jó szórakozást !

AZ IGÉRET...

Megvan !
Megtaláltam !- vigyorodott el Tibor, miután lehajolt a zenekari boxban és felmarkolta a csomagot, amit a délutáni randevúra élesített. Rajongók mindig is voltak. A karcsú barna lány, aki nővérként dolgozott a kórházban, elhúzta a száját, látva az ügyetlenkedését.. Amúgy tetszett neki a srác, bár barátnője pasija volt többször kapta magát azon, hogy belefeledkezik a bámulásba. Nem sokat adott a férfiakra, de ha lehetett mindent kihozott belőlük. A zenészek meg mindig hajlandóak voltak a lányokhoz közeledni. Enci a barátnő, Görögországban nyaralt és rábízta a tévelygőt, aki képes volt öt perc alatt becsajozni. - Vigyázz rá, nehogy elkutyuljon! - kacsintott rá indulás előtt.
Enci egy csupa energia nő, éppen a tengerben áztatta magát és régi görög barátjával múlatta az időt . Nagy szerelem volt neki a görög, persze erről Tibor nem tudott.. Kellett lánynak egy utolsó randevú, egy összebújás és búcsú Kosztasztól, aki kitelepült Görögországba. Magyarországon született, de az álmai mindig ott jártak, így elindult vissza – haza. Enci tépelődött. Lehet az életben nem látja többé, nem fog vele szirtakit járni,. nem túrhat göndör fekete hajába, nem simulhat olajos testéhez a nyári fűszeres illatú éjszakán, amit az olajfa és szuflaki sülő illata árasztott. Úgyhogy kellett egy utolsó éjszaka, egy örök emlék, amit sokáig viselhet a bőrén, amire rossz időkben emlékezhet amikor a majd jönnek a csalódások. Akarta a görögöt....

De Tibor,ez a pasi otthon mindent megért neki...Nem szerette volna, elveszíteni! Igaz kissé zűrös volt a háttere - nős, gyerek, de az ágyban megőrült érte. A szeme pedig olyan - szokta mondani a barátnőjének-mint az ördögé! Rábízta hát a barátnőjére az őrzést. Anna meg is ígérte,hogy vigyáz rá és amit ő megígért, az úgy is volt. Már a bárban szemmel tartotta és a heveskedő lányokat hátrébb szorította. Beállt a srác elé és kezét hátrarakva így tapintotta ki a gondolatát. Tibor meglepődött, de jól esett neki a törődés. Bár, az a szőke...az, jött volna!-révedt el.
Élvezte, hogy vigyáznak rá.
Karanténban volt és mosolyogva tűrte a gardedám felügyeletét. Tetszett neki a lány közelsége a bátorsága és a keze melege. A zene hajnalban véget ért és megindultak, kinek merre volt dolga. A pultos lányok, akinek nem volt randevúja vagy a férje jött érte az hazafelé, a szabadabbak bele a hajnalba , kapatosabb pincérek meg a piaci csillagvizsgálóba. Nevét onnan kapta, hogy hajnali felest csak úgy” hanyattosan” lehetett bedobni, miközben a csillagok még fenn voltak az égen, és a pohár két széle mellett szépen lehetett őket vizsgálni -már aki még látott az éjszakai tivornyától.
Anna kézen fogta a kissé spicces őrizetest és a szomszéd házhoz vezette. A lift ajtó előtt a karjaiba kapaszkodott, nehogy ne értse a helyzetet és elmeneküljön. Nem volt nehéz nem megérteni. Csak az a "barátnőség", az ami zavarta. Aztán elengedte magát... tán, ez is a próba része?
Lesz ami lesz, belépett a liftbe. Ott még egyértelműbbé vált, amit addig nem akart érteni.
A lány hozzábújt és nyakába kapaszkodva a száját kereste. Melle a melléhez ért.Vastag, érzéki szája volt, mit az izgalom még csak tovább duzzasztott. Nyelve a nyelvét kereste. Tibor türelmetlenül a testét kutatta. Jó csók volt. Bizsergető, vágykeltő, őrületen jó ! Keze, lába remegett mindkettőjüknek mikor a fülke hatodikon megállt. Anna szinte berántotta garzon ajtaján Tibort és az előszobában rángatta le róla ruhát. A szétdobált ruhákon keresztül taposva estek be a fürdőszobába. A forró zuhany csak a vágyat fokozta ,aztán szinte tépték egymás testét. Ez nem szerelem volt, ez egy kerge násztánc, egy bizarr őrület, ahogy a lejtőn lefelé rohanó fékezhetetlen buszban egymásba marnak az emberek, egy utolsó szalmaszálba kapaszkodva, görcsösen ordítva és elvesztve minden józan eszüket, próbálnak életben maradni!
 A széles ágyon ébredve Tibor hosszan nézte a lány testét. Szép volt. A szeretkezés mindig megszépít. Eddig fel sem tűnt arányossága, nap barnította bőre.Keze a csípőjéhez ért és tenyerét végig csúsztatva a gerincén, ráhajolt. Megérezte a test melegét és nyelvét lassan végig húzta Anna nyakán. Az friss bőr illata megszédítette.. Ölébe vonta a lányt, ölelgette, melleit kereste és lüktetni kezdett az agya. Anna megremegett, megfordult egy hosszú csókot adott a szájára, aztán fürgén kiugrott az ágyból. Mennem kell dolgozni! -nevetett és bevette magát a fürdőszobába.
A zuhany alatt jókedvűen kuncogott.
Tibor ténfergett,kereste ingét, felhúzta nadrágját és állt értetlenül az előszobában, cipőivel a kézében.szólongatta a lányt.
Anna meg csak mosolygott a zuhany alatt.
Amit megígért, teljesített- vigyázott srácra.
Hogy el ne kutyuljon..!




A giftet, a hotdog.hu oldaláról kölcsönöztem -köszönöm!

AKKOR, AZ ISTEN EGY KICSIT FÉLREFORDÍTOTTA A FEJÉT..

Akkor elsírtam magam ! -szívott cigarettájába L.
Hosszan nézett a kifújt füstbe, mintha kapaszkodót keresett volna a kékségben.. Tán percekig is eltartott volna a csend, ha nem nyúl a pohárért odakoccintva az alját asztalhoz. Remegett a keze
 – Imádkoztam is érte! - tört meg a hangja, közben tenyerével törölte az arcán lecsorduló keserűséget.
Tudod? -sóhajtott egy nagyot- nagyon szerettem.
 Ritka dolog egy férfi életében mikor ezt bevallja. Én harminc voltam, ő tán huszonhárom.. gyönyörű göndör fekete hajjal, feszes ruganyos testtel- meglátszott rajta a balett. Huncut szemeivel olyan volt mint egy japán porcelán baba, úgy kacagott rám, mint egy gyermek-teli szájjal, önfeledten. Meglátni és megszeretni, nem volt nehéz! Rám nézett és én tudtam,hogy elbuktam!
Nős voltam, de már jó ideje sehogy sem volt jó otthon. Egymást ettük az asszonnyal minden apró dologért. Az a bizonyos hetedik év!
Soha nem hittem a babonában, de most beteljesülni látszott.Kedvetlen voltam.
Aztán egyszer csak,mint egy puha léptű macska jött felém a varázslat, kerülgetve meg-meg nyalogatva lelkemet, megsimogatva arcomat. Szédültem. Letámaszkodtam a bár pultjára és vártam.. Odajött hozzám, alulról felnézve és megkérdezte:
-Te vagy az új zenész?
- Láthatod !- néztem a szemébe. Valami számot kért, aminek a címét nem értettem,de megígértem neki hogy eljátsszuk.
Aztán a szünet végén, odaintettem - Melyik is volt az ? Már szólt a zene, úgy közelebb kellett hajolnia és a fülembe mondani a címet- én pedig tele lettem az illatával,a friss mezei virág-illattal, ami végig elkísérte együtt kevergésünket. Hajnalban együtt kocsikáztunk ki a rétre nézni, hogy jön fel a nap. .Valami boldogságos időszaka volt ez az én életemnek. Szerettem – szerettek, égtünk, lángoltunk együtt, mint két hasáb, amit a tűz harapdál és a végén parázzsá omlik össze. Úgy éreztem ennél tovább már nem lehet feszíteni a lelket. Itt kellett volna végleg elégni, mert ennél nagyobb gyönyörűség már nincs is!
Eltartott egy évig is...
Aztán valami félreértés lett közöttünk- nekem idő kellett, hogy régi dolgaimat rendezzem és tudtam, az is fájdalmas lesz és csak félszavakkal érintettem dolgot –hitegetni nem akartam.
Ő pedig úgy érezte, nem kell nekem!... Őrlődtem, tépelődtem, féltettem! Nem akartam kitenni bajnak! Egyszer nekiment egy nő a bárban, mert nem tudta elviselni, hogy velem van.
Majd megőrültem, de tudtam most nem mehetek hozzá.. Időre volt még szükségem. A gyerek is kicsi volt, hozzám nőtt rendesen, de mennem kellett, éreztem….
Aztán egyszer megláttam egy sráccal.
Csak néztük egymást és nem szólaltunk meg.. Nem is tudtam volna. A mázsás kő, ami rám szakadt belém fojtotta a szót, csak a szemem lett tele valami nagyon zavaros, homályos dologgal.
Később férjhez ment a sráchoz, gyakran láttam őket. Csak a gyerek nem akart összejönni..
Pestre mentek valami tudományos „atyaúristenhez” aki hozzásegítette a terhességhez.…Ritkán láttam olyan boldog kismamát, ahogy ő viselte a terhességet. Már csak napok voltak hátra a szülésig, amikor a Főorvos úr befektette a klinikára — aztán elutazott valami halaszthatatlan nyaralásra. Nélküle nincs szülés!-adta ki. Tán valami babérokat akart learatni, vagy a pénztárcájára gondolt, de ragaszkodott a szülés levezetéshez. Szigorú ember volt! Nélküle nem mertek lépni az orvosok...Mikor jött a szülés ideje injekciózták, visszatartották a szülést!..Már egy hete is elmúlt, de a főorvos csak nem jött!..Mikor már elviselhetetlen lett a fájdalom megcsászározták,a két pici addigra már meghalt! Ő pedig hullamérgezést kapott…Az ügyeletesek mindent elkövettek, de semmi nem segített.
Aztán már csak a tv-ben láttam...Orvosi műhibáről beszéltek.
Mikor megtudtam, kimentem a Duna partra és ott imádkoztam érte. Ritkán teszek már ilyet,utoljára gyermekkoromban, de most nagyon kellett a dolog.! Könnyem folyt és úgy rimánkodtam Istenhez hagyja élni!
Aztán jött a pap és feladta neki az utolsó kenetet. Békélj meg gyermekem ! Akkor, az élni akarás ösztöne, vagy valaki, aki fentről a kezét fogta, megsegítette.
Életben maradt és ha nehezen is, de felépült. Per lett az ügyből.. a Főorvos urat eltiltották a foglalkozásától jó időre-azóta már főfontos valahol ismét -  a kórházat kártérítésre kötelezték, de gyerek már soha sem lehet. Egy idő után a férje is elment. Míg nagy volt a baj, rendesen ápolta –de valami kis rugó elpattanhatott a szerkezetben. Elváltak.
Ha néha találkozom vele és beszélgetünk, mindig megkérdezi hogy, hogy van a lányom, aki az új kapcsolatomból született. A lányomnak ugyan olyan mandulavágású a szeme , mint neki volt. Biztos rám gondoltál akkor! - ugratott.. Én pedig arra gondoltam,hogy talán akkor ott a szülészeten, az Isten félrefordította a fejét egy percre...de aztán észbe kapott!
Nagyot szív a cigarettába L. és a maradék konyakot felhörpintve összegyűri a kiürült cigarettadobozt , aztán egy lemondó mozdulattal vágja a papírkosárba a szemetet.