2015. február 25., szerda

ROSSZ A SZEMÜVEGEM...

Nem vagyok egy Teréz nővér.... már korpuszom és nemem miatt sem.
Többször tettem ki kaját a kézi kuka mellé, amit szemérmesen mindennap egy-két régi látásból ismerősöm- feltúr valami kecsegtető falatért.
 Elég szégyen ez nekünk és kellemetlen nekik .
 Tudom szemtől szemben nem fogadnák el az ételt, de kiakasztva zacskóban - láttam örültek a leleménynek.
 Tegnap délután, csinos nő követi a tecnnikát, feltör egy-egy csokoládét és kockákat dob az útmenti kis szemetes tetejére -az én tetthelyemnél.
No ez rendes dolog- mosolyodom el- lám-lám  emberesedik a világ!
Később, kiváncsian belekukkantok az edénykében és lesem mi volt az adomány.
 Három piros kis  árcédula...leértékelt áru 50 %-al..
Hm..
Most már tényleg ideje , új szemüveg után néznem..

2015. február 14., szombat

Köptető és társai

Noémivel jó beszélgetni..
Mindig izzik ezerrel és benne van az életben rendesen..
Ma, neve után érdeklődtem- mert mióta ismerősök vagyunk a face-n harmadikat használja és egyik sem álnév..- de  harminc másodperc után a magyarázatát, már nem tudtam követni..
Kissé feldúlt.és nézi az óráját görcsösen-  mert  hozta a gyereknek a gyógyszert! Az iskola mellett van a bolt hál' Istennek, mert legalább első kézből kapom az áldást az ifjúságtól
Hát miért nem adod neki -okoskodok-nagy lány már nem hiszem el, hogy nem tudja a szünetben bevenni!
Mit gondolsz te !-jön a válasz - az tilos !
Köhög, de nem gyógyszer adok neki, csak gyógyhatású szert, amire papírja is van és az iskola egészségügyi nővére is adott engedély rá,  de az iskolában, nem engedik neki bevenni és be sem viheti a  köhögésre kiírt köptetőszirupot sem!
Ezért vagyok itt , hogy elérjem a szünetet és beadjam neki a köptetőt és a köhögés csillapítót, ha ki tud szaladni ide a bejárathoz....
Ha nem, hát.....akkor visszaesik megint és  kimarad az iskolából !
Noémi ég mint a gázláng csúcsterheléskor! - én meg csak nézek, mint hülye gyerek a szorzó táblánál...

2015. február 5., csütörtök

KUTYASZORÍTÓ

Mindkét kutyám velem együtt öregszik.
Tíz évesek.
Egy uszkár és egy spániel.
Egyre több a bajuk, többször kerültek már kés alá, de szerencsésen megúszták eddig.
Családtagok, a mi családunk tagjai... mi szeretjük őket, ők nem egymást.
Két nőstény és védi saját területét.
 Néha hónapokig  futkároznak az udvaron egymás mellett -  nagy boldogságban, aztán valami érthetetlen okból, úgy egymásnak ugornak, hogy véresre marják egymást.
Régóta együtt vagyunk velük és ahogy mondta a nagy klasszikus " Mi már félszavakból is értjük egymást"
Már úgy gondolkodnak, mint az emberek.
Úgy  is utálják egymást.....