KORFU 1

Korfura hívott meg Szilveszter vagy tíz éve  jelezve, ha nincs más dolgom, számítana rám -  ha netán rosszul lenne és valakinek tolni kellene a rokkantkocsiját, a tengerparton.. A bor, biztosítva - szólt és értettem a célzást! .Hozta is szerkezetét - Kecskemétre a buszhoz- mert menjen fel Pestre az, akinek nincs jobb dolga és nyugodtan ott hagyná az autóját a Népligetben.
 Kecskemét! Jön a busz, Jorgos Travell, nagy márka! Csomag alá, fölé, Wc-be és indulás.
Az-az beülnék a kijelölt helyemre, de nem férek be! Az előttem lévő ülés, tíz centivel közelebb van, mint a lábam és így még terpesztve sem tudom magam begyűrni az ülésbe..
.Kétségbeesetten próbálom az előttem ülőt megkérni döntse a széket előbbre, de betámad...
- Mit képzel,.. nekem lábam sincs, én nem fogok változtatni az ülésemen.!.. Na, hova kerültem?.. Állva kell utaznom, végig Magyarországon, Szerbián, Macedónián és  Görögországon?!! Azonnal leszállok! Ez kétezer egynéhány kilométer! Ilyet ne kívánjon senki tőlem, hogy állva utazzam végig az utat. Az csinálja ezt meg, akinek a nagynénje, Sanghajban tilinkózott egy fél marék homokért védett korában.
 Szólok a vezetőnek, álljon már meg, de többen lehurrognak, nekik sem jutott hely ,mire mulatok én...
Csak ámulok ennyi birkán, de a legvigyorgóbb előveszi az optimálisra hangolt whiskyjét és a számba nyomja engesztelésül. Nem neki kellett volna ezt megtenni, de most már mindegy áthangolódom,. .Gyere, ülj ide !-mutatnak az emeletes busz lépcsőjére és beletörődvén a helyzetbe, nem akarom magára hagyni a társulatot és csendes megadással nyelem a rozspálinkát. Csak bírjam ki odáig! Nem whiskytől aggódom, de a két napot egy lépcsőn, a világ legkeményebb segge sem bírna ki. Aztán meg, aludni is illene,. .vagy legalább is, jó lenne! Persze a zsibbadásért, én is előveszem a Tokaji gyűjteményemet és oldjuk a whiskyt.
 Már javában Szerbiában vagyunk, mikor a sofőr jelez, rendőrség és a kötelező sarcként mindenki dobjon a kalapba néhány eurót, mert ezeknek, nem kell pia, csak a pénzre mennek ! A jó k..va anyjukat!- lázadozunk, mert a hadisarc várható költségeit, már a nyitáskor
bepengettük, de nincs mese, ...fizetni kell.. Két-három ellenőrzés után, ahol csak dobozos sör és kóla volt az útlevél , elérkeztünk egy " partizánosztaghoz" aki nem volt bejelentve! Rendőr ruhába voltak ők is és a kötelező négyóránkénti könnyítésnél, elleptek bennünket, mint Panni nénit a tetűk! Tágítani nem akartak, de ez már, az ügyeletes kormányosnak is sok volt, és bedobta a dacos figuráját. Innen, se há-se tovább,,. .mert már pengettünk eleget, a Szerb Köztársaság alapjába, magán zsebbe már nehogy! Tudta mire játszik, mert két óra után, az osztag megunt bennünket és más veréb után nézett. Megállás, négy óránként volt, ami azt jelentette, sör nuku, bor is csak finoman...
Meteorák, hegyek, tenger.. parkolók...
Már hajnal van, mikor szól a vezér, amelyik éppen vezet - a másik, a négy órás pihenőjét tölti, az emeleti lépcső alatt, a kuckóban - Srácok , mehet a sör!.. Mindjárt ott vagyunk.!. Elő a cég hűtőjéből egy tálca sör és tépjük fel a dobozokat-Kánaán.! ... aztán ... Még négy óra és mindenki veséje
ökölbe szorulva várja, az út végét!....Végre, csak megérkezünk a kikötőbe és mindenki boldogan ordítva rohan Wc-re! A komphajóra behajózzák buszt és indulna , de mi még a Cafee bejáratánál tolongunk, egy kis megkönnyebbülésért. ... és mikor az utolsó cseppek is leperegnek a homlokunkról - a hajó, méltóságteljesen elhagyja a kikötőt..
 Adio Korfu! Adio Kerkira!
 Mi pedig a parton szájtátva nézzük a kihajózást !