SZOBOR A HEGYEN

a>

A legújabb ötlet, bontsuk le a Gellért hegyről a szabadság szobrot. Nem tudom mi van velem, hogy semmi sem tetszik, valószínű a férfi-klimax vergődik bennem, de azt hiszem kezdek agresszív lenni. Lehet nem kéne ,de a baromság nyitogatja a zsebemben a bicskát. Bontottunk mi már csillagot a sztálinvárosi víztoronyról, a pártházról..- bár a bontás részemről csak szájtátás volt, hét évesként álltam az álmélkodók között. Láttunk már Lenin szobrot bontani a város főterén, mosolyogtunk, nem mi raktuk oda!.. Döntöttünk már bálványokat az előző és azt megelőző és az azt megelőző pártok vezéreiről. Oltárképet váteszekről, igazmondó és kevésbé hiteles államfikról, pillanatok alatt sárba taposva képüket! Május elsején követelve a jenkik takarodását Vietnámból és húsz év múlva a megszálló vietnámi erőktől óvtuk a leigázott Dél-Vietnámot.. Bontattunk galambokat, egy ártatlan szoborról, mert valaki ráírta valamikor április 4. Felirat nélkül, remek hely lett volna továbbra is az újvárosi galamboknak fészkelésre. Szóval, benne vagyunk a hülyítésbe és benne vagyunk abban, hogy hülyülünk. Lehet falat kapartatni, összejönni két millióan egy gyűlésre és lehet mezetlen lábat lógatva, lesni a Dunába jön-e a dinnyehéj.....De álmokat, emlékeket elvenni, nem lehet. Hét évesen apám felvitt Pestre, mert a bizonyítványom csupa ötös volt!.. Hajóval mentünk, Szálinvárosból -.végig a Dunán a dohogó gőzössel a Felszabadulással. Egész éjjel, míg a fáradságtól orra nem buktam, a gépházat figyeltem, a hatalmas dugattyúkat a réz alkatrészekkel amik, fáradhatatlanul tuszkolták előre a gőzhajót Pest irányába. Reggel a kajütból, az első kép a Gellért hegy volt, a szabadság szoborral.. Valami gyönyörűség volt, reggeli első sugarakkal együtt a szobrot kelteni. Apám, estére belefáradt az ígéretek teljesítésébe és már végképp nem akarta megmászni velem, a Gellért hegyet, de én nem engedtem. Harsányan jeleztem a villamoson
-Azt ígérted, megmásszuk a Gellért hegyet ! Több lelkes támogatóm is akadt és bíztatták apámat induljon meg velem ,mert ha megígérte, akkor azt teljesíteni kell. Szegény apám nem akarta lerombolni a tekintélyét, hát neki indult velem....és megmásztuk. Onnan aztán nehéz volt lecibálni engem., .csak álltam a szobor előtt és tátottam a számat. .Ilyen, a kisapostagi búcsúban sem volt, pedig az a nagy látványosságok helye volt. Több dolog forgott a fejemben , hogy rakták oda , miért nem fújja le a szél? -meg ilyenek...Évek múlva, aztán örültem hogy demilitarizálták a szobrot. Minek oda katona, ...ha már a békéről szól...Olajág, meg ilyesmi,.. az legyen. Noénál is ugye, ez volt a jel? Szabadság, földet érünk, béke lesz ,megmaradunk....
Erre most jön egy nagyokos és bontana ...Az álmaimat, emlékeimet, a derűmet ...Nagyboldog asszony.. remek. Megint átesünk a ló másik oldalára...Nekem evangélikusként, ez sokat nem mond, megtisztelve a katolikus egyház érzéseit, de rakják a hölgyet a bazilika elé, ..ott, még a hívek is elérik. Ne rombolják le az én emlékeimet, a gyerekeimét sem, akiknek nagyapjukról meséltem, legalább addig, amíg élek. .tíz-húsz évig - utána, majd alkudozhatunk.!..