HAGYMÁSSY ÚR..NEM LESZ ELÉG?

A tőlünk nem messze lévő városban, élt a hetvenes évek elején egy csóró legény. Annyira csóró volt, hogy a templom egere, egyszer elment hozzá látogatóba és annyira megsajnálta, ott hagyott nála kétszáz forintot kenyérre, szalonnára. Az anyósa a fűtetlen nyári konyhába deportálta, ember baráti szeretetből, asszonyostól, gyerekestől. Hagymássy, nehéz ember volt,.. nem adta fel egykönnyen. Próbált ő már sok mindent, de az eredmény csak nem hozott neki egy csendes, főbérlős albérletet. Látomásai voltak. Álmai .... egy csendes délután az asszonnyal, puha pihe párnák közt - nagyon távolinak tűntek....A.dunyhákról. már nem is beszélve,.. az az álmok között is luxusnak számított. Ügyes gyerek volt, aki a jég hátán is megélt.. Na ezt volt is módja gyakorolni, mert a lavórban reggelre rendszeresen befagyott a víz. Egy nap felébredve, a reggeli jégcsapot szopogatva a fejére csapott! Zenész vagyok én, vagy mi a manó! Felmarkolva magára, az asszony alól kihúzott kabátját-itt tartották a reggeli indulásig a felöltőket melegen - nyakába vette a hócipőjét és elment a barátjához a szintén sanyarú sorsú, Patakoshoz akivel régen egy húron pendültek a helyi konzervgyár káposztasavanyító üzemének gitár egyletében.. Patakos éppen reggelihez készülődött. Két, az éjszaka elesett csótányt húzott nyársra gyertya felett, mikor Hagymássy, rádöntötte a fészer ajtót. Ötletem van!- virított be Hagymássy. Ez nem okozott nagy megrázkódást a fészerben, mert a nagy álmodozó naponta háromszor jelentett be világra szóló ötleteket a megváltására.
- Hol az a mikrofon, amit tegnap találtunk?- tért a lényegre.
- Hátul a zoknik között- adta az útirányt a billentyűk varázslója, mert a természet rendje szerint ő is a zenészek kasztjába tartozott, különben mitől lett volna a csótánycsapdák őrzője.
Hagymássy, felbolygatva az amúgy sem katonás rendet, diadalmasan húzta ki a Shure mikrofont a büdös zoknik közül. A mikrofonnak csak a külső része volt meg. Az elektronika valahol elszállt egy Omega vagy Kex koncerten, miután a fő rocker, a hatás kedvéért a maradékot bedobta a tömegbe. Ilyen kincs birtokában egy felelős zenész nem tehet mást, mint piacra dobja a nélkülönözhetetlen ereklyét. Nosza, elő a Trabantot, és irány az ecseri piac... Kitették egy szakadt bőrönd tetejére a portékát és kottával díszítve, csendéletet varázsoltak a zajos piacon. Balek tévedt arra, aki látva a kitett árcédulát-négyezer forint- mámorosan csapott le a mikrofonra. Eredetileg, a hetvenes években is tízezer körül volt az ára, hát jó üzletet látott benne. H .és P. azonnal váltott és a szomszéd telepen lévő autókereskedőnél rövid közjáték után, egy Wartburg motorra váltotta be a négy ezer forintokat és a Trabantba bepakolva, máris Szolnok felé vették az irányt. Ott valami régi ismerősük telepedhetett meg, mert nyolcezer forintok landoltak a reggeli mikrofontulajdonosok zsebében. Innen már csak vissza ,a pesti hangszer kereskedőhöz vezethetett az út, ki némi árengedménnyel egy szakadt Farfisa orgonát bízott a két üzletemberre. Az orgona ugyan  nem szólt rosszul, de a csomagolása eléggé amortizált volt. Így megkeresték Patakos barátját, az ismert aranykezű asztalost, aki húszon-ezer forintért vállalta a „ menyasszony „ felöltözését. A hangszer remek kondícióba került és  tán maradt is volna a zenekarban , de a sors másként döntött.... Az újságban megjelent egy hír, Bácskiskun-bodrogalsón templom felújítás van és csak egy orgona hiányzik a helyi hívők lelkének, hogy újból hiteles legyen a templomuk. Nosza a két cimbora , felkeresve a plébánost tudakolódzott, milyen szerkezetet képzeltek el a hívek a zenei aláfestéshez.. Az egyházfi - bízva emberismeretében- elmondta a vágyait, de még a végére sem ért, már tudta mit kell vennie. Némi kéz-szorongatás után, meg lett a megrendelés. Hamarosan az asztalosnál volt újból az orgona gyönyörű doboza és már is a Hammond nevet viselt,  ami a zeneértő füleknél  a legnagyob márka volt! Lezajlott a templom szentelő-orgonástól és mindenki boldogan élt, míg meg nem halt - volna!.... Ha, az asztalos nem kezd el reklamálni, hogy a pénzét, azt a húszezer forintot, nem kapta meg. Hiába
volt az ígérgetés, a fenyegetés, a pénz csak nem érkezett meg hozzá, így elment a plébánoshoz és jelezte, hogy ő bizony elvinné az orgonát. Nosza össze is szaladt a falu népe és a vének tanácsa és gyorsan sherifért kiáltva, előállítatta a hangszer kereskedőket. Nagy ramazuri lett belőle, mert közben egyéb üzletek is kötődtek - az akkor még ÁFA mentes világban, remek hasznokkal - és a két kópénak lett volna vesztenivalója. Gyorsan ügyvédet fogadtak, aki bejáratos volt a törvények házába és elrendezte az ügyet. Sok pénzt kapott az ügyvéd.. a mese szerint nem csak ő részesült ebből, hanem más is,....de erre már a hamis tanúk sem emlékeznek -  öt- hat konyak elfogyasztása nélkül, így hát ne bolygassuk! A maradék pénzen hangszórókat és hangszereket hozattak be nyugatról és azt értékesítették. .Ha a vásárló gyereknek-ifjú zenésznek-nem volt elég pénze,
- Vegyen apád, egy színös tv-t- részlötre! - kapta az ötletet és hozták a tv-ket-cserébe a hangszerért. A garázs tele volt és olcsón adta tovább őket. A bolt már annyira ment, hogy Hagymássy elment egy hangszer kiállításra, ahol neves angol és amerikai cégek állítottak ki. Nézelődött egy kicsit,aztán, a dobok előtt és lelépve a távot- vagy tizenöt métert- szólt az üzletkötő asszonynak,
-Na, kedvesöm...” innejtő.-és lépett tizenötöt – öddig”.-. húzta meg a vonalat a kezével - ezt csomagója be neköm! –Ezt, mögveszöm!......

- Egy év alatt lakást vett, ragyogóan berendezte, csak az zavarta, néha a rendőrség –egy egy jó üzlete után - verte az ablakát..
-Hagymássy úr! Nem lössz még ölég?!