A HANTOSI KASTÉLY

A nyolcvanas évek végén,a hantosi kastélyban zenéltem péntek -szombat, ahogy vendég és a főnök, Moldván Laci kívánta. A kastély gyönyörű volt,  horgász tóval, szép parkkal, kényelmes szobákkal rendelkezett és a varázsló Szűcs Janival a mesterszakáccsal, aki igazi ízorgiákat tálalt a vendégnek. Állítólag Grósz Károly járt ide le vadászni alkalmanként, de engem nem hívtak meg erre és így csak félhivatalos az információm, vagy tán az sem. Tény,ez az állami gazdaság szépen felújított kúriája volt, és vendéglátó helyként üzemelt - mikor éppen nem volt hivatalos redezvénye...
Pénteken elmentünk és hat órát elzenélgettünk a csendes asztal társaságoknak, összebújó szerelmeseknek , titokban randizó szépasszonyoknak és felajzott bikáiknak..Jó volt ezt csinálni, a rock éppen nem dübörgött, a diszkó meg nem érdekelte őket, hát eljátszottunk Mókulival mindent, amit csak kértek..
Mókuli aranyos srác volt. Alacsony kissé, vagy nagyon is kopaszodó zongorista, aki kellő tiszteletet kivívott az újvárosi zenészek között, zongorájával és inni tudásával. Itt már leszállóágban volt a pia és csak a billentyűkre koncentrált. Eredetileg papnak készült és Esztergomban végzett a piaristáknál, aztán méreg keverő lett, mint mezőgazdasági vegyszeres rágcsálóirtó -bár tudtommal a Borgia családdal nem volt rokonságban, remekül értette a dolgát. Aztán messzi vizekre evezett, mert mérlegképes könyvelőként végezte a nyugdíj előtti utolsó éveket...
Ekkor azonban, még zenél is és füstölt az keze alatt a billentyű és alig tudtam követni gitáron a száguldását...

Fizetős osztrák vadászok lepték el a szép kúriát, azonnal csőre töltve a fegyvert és vagy háromszáz szépen felnevelt fácánt terítettek ki, az udvari parkolóban..Soha nem értettem a gyilkolási ösztönt és  ez megdöbbentett! A vadászat nagy izgalom, de ennyit lelőni csak úgy, ... ez már mészárlás!...Vidáman iszogattak a szarvas pörkölt mellett, harsányan dicsérve egymás remek lövéseit..Hogy kisebb legyen a fácán halom az udvaron, hajnalban a főnök, tíz-tíz fácánnal rakta meg az autót....Hogy az én- alapjában csendes- feleségem mit mondott hajnal négykor, mikor megjelentem a fácánokkal- kissé illumináltan.-..azt most nem interpretálnám..de reggel nyolcig tollak szálltak a Római körúton.
Ekkor volt, hogy ott szállt meg, egy kanadai állatorvos is akit a Holsten-Friz tehenek hullása miatt küldtek ide, hogy állapítsa meg, miért nem akarnak élni ezek a szegény jószágok...Senki nem tudott beszélni vele és így kapóra jött, hogy szerény angol tudásommal elszórakoztassam az öreget és megmondjam a kíváncsi személyzetnek, mit szeretne enni Dan reggel, holnap , holnapután..Amúgy, nem volt baj vele ..csak, nem ismerte azt az európai szokást, hogy bent az étteremben nem hangoskodunk...Így, volt hogy előfordult , vacsora közben, mikor megállt a zene ,ő hangos trombitálással jelezte, hogy remek az emésztése..,Annyira, nem volt jó az angolom , hogy azt megértessem vele itt csak a zenekar dudálhat.
. Később, összebarátkoztunk és meghívtam magunkhoz vasárnapi ebédre.. Felültettem a panelben, méteres kis asztalkánkhoz ami a radiátorra volt szerelve, étkezni...Csak nézett, kereste az ebédlőt. Erzsó kitett magáért és olyan ebédet szerkesztett, hogy a vendég, mint a tíz ujját megnyalta utána.. A következő héten, apámmal elvittük Igalra,
ahol teljesen elvarázsolódott a környezettől, a barátságos emberektől és a gyógyvíztől. Még, kétszer kellett elvinnem oda és azt mondta, feleségét is elhozza majd beáztatni- Igalra..
Jó kapcsolatunk akkor szakadt meg, mikor az első hó leesett, és ezzel a tíz centivel, nem tudott megbirkózni az én Wartburgom kopott, nyári gumija...Nem mentem el az utolsó estéjére így nagy mérgesen elutazott. Kanadában, a félméteres hó sem akadály-de mi híján voltunk Kanadának-a jó gumikról nem is beszélve!..Mesélte, annyi földje van,hogy repülőgépről, színképelemzővel nézik, mikor lehet aratni, mikor érett be a búza...A két fiával vitte a gazdaságot, a több tízezer hektáron...
Hát ezek a Kanadaiak, már akkor is tudtak élni!
Aztán egy idő után a tehenek is megelégelték az elhullási mutatót, így Dan ittléte okafogyottá vált és hazarepült Kanadába. Többet nem is hallottam felőle.
 Azt hiszem már az égből lesi a búzaérés idejét és onnan tartja szemmel a Kis-hantosi tehén farmot is.
Valami lehet  benne , mert a minap jártam a telepen a kutyadokit keresve és láttam, hogy néhány elégedetlen tehén panaszosan  bőgött , égnek emelt fejjel!
Lehet Dan-t keresték..?
Ki tudja?
Majd jön, ha jönnie  kell...