Macskák és egerek...

Egerem van!
Már két napja vadászom rá. Kettő volt belőle, de egyet rövid kézitusa után, fogságba ejtettem, aztán mikor szökni akart, szökés közben agyonlőttem- egy távirányítóval.. Tettestársa a vizesblokk mögötti faburkolatban szervezkedik és készül az agresszióra. Már régen nem vágytam ennyire a csendre, de a két terrorista, csak vidáman falatozta a papírjaimat éjjelente , nappal pedig felvillantva a hátukat, átrohannak a bolton. Dolgom miatt leshetném őket a lyuknál, de ilyenre, nem vágyom. Jön a ház méregirtó kisiparosa és jó tanács mellett ad két zselés finomságot. Betömöm a lyukba és remélem ha a méregtől nem , de a túlzabálástól meghal, mire kiássa magát
 Meg mondom az őszintét, egérirtásban nem vagyok profi. Ezt már régről tudom, mert az én egérfogómba, egyszer sem feküdt egyetlen öngyilkos egér sem. Csak a macska farkára csapódott egyszer rá, aki türelmesen várt a lyuk előtt és játékos kedvében az egérfogót piszkálta a farkával. Az,úgy működött!  Na, az egér nem lett meg, de a macska kínjában össze sz.rta a szobát.
 Régen, volt két fekete macskánk mikor falun laktunk, azok olyan erősek és bátrak voltak, patkányt is fogtak a tyúkólban, A másik macska aki szintén a barátom volt, állandóan a lábamra tekeredve biztosította örök és megbonthatatlan barátságunkat. Voltam vagy hatodikos, a városban laktunk már, de látszott rajta, vidéki macskaként minden újra kapható. Vittük is magunkkal fagyizni, nyakán egy függönyzsinórral . Sétáltunk a Vasmű úton hárman, a haverom meg a macsek és én.
 Aztán egyszer beugrott, egy városi repülő nap sétarepülése után, tán a macska is kíváncsi lenne az égi világra! Ejtőernyőt készítettünk neki, anyám konyhakendőjéből ó az ifjonti bohóság- és a negyedikről elengedtük a kalandvágyót. Az első földet érése kiválóan sikerült, bontotta az ernyőt időben és lazán landolt az Iskola tér betonján. A második ugrást azonban elvétette… Rövid, mint egy három –négy másodperces zuhanás után- betont fogott. Elterült szegény, azt hittük oda van!. Mire lerohantunk a negyedikről felugrott és óriási nyávogás közepette berohant a bokrok közé, hátán az akkor már feszülő ernyővel. Úgy nézett ki mint mikor az amerikai sóstói gyorsasági rekorddöntéskor a száguldó autót próbálják ernyővel fékezni. Valahogy aztán kigubancolta magát a hevederből és eltűnt a bokrok mélyén.
Mondanom sem kell elege lett a repülésből. Többet nem láttuk, pedig biztos kapott volna egy kitüntetést, ha visszatér.... Tán még apáméból is hoztam volna neki.. mert , úgysem használta őket.,.pedig volt neki egypár!..
Hát, most jól jönne egy macska, egy selymes szőrű cica, akinek csak meg kell vakarni a füle tövét felborzolni a hátán a szőrt és akkor rátekeredne a lábamra. Aztán kellő pillanatban vadmacskává változna és tenné a dolgát!…Most itt állok macska nélkül és várom az egerem. Ez még nem a templom egere, de már az is bejelentkezett…Lehet, előbb én jelentkezem be nála, egy kis rövid lejáratuért!...
..Ilyen világot élünk......élünk? …

Vergődünk!…




Az egér képe az ismeretlen elesett egérnek állít mementót /bár az enyém szét ette az agyam rokonaival/
A fekete macsek saját--Szül: Váczi Boszi