ÚJVÁROSI ANZIX

Mikor "Sztalinba" felköltöztünk Kisapostagról, nem sokkal utána kitört a felkelés.Nem sokáig élveztük város kényelmét a szórványos lövöldözések és az orosz csapatok érkezésének híre becsomagoltatta anyámmal a párnákat, takarókat, a fülbevalóját, apám alsógatyáit és gyerünk Baracsra, nagyapámékhoz. Nagybátyám jött értünk lovaskocsival én pedig roppantul élveztem az utat, a saroglyából lábat lógatva. Nagyapáméknál volt ágy bőven,de azért a pincében - ami a fináncok elől volt ásva- szalmazsákot és párnákat vittek le, mert ugye,sohasem lehet tudni.. Valamit sejthettek a baljós végből, mert az oroszok át is dübörögtek a falu fő utcáján a harckocsijaikkal, majd ránk szakítva a pincetetőt- és bekerítették Dunapentelét-alias Sztálinvárost. Aztán, mikor a város védelme térdre kényszerült és egypár sötét év után éledezett, levegőt is nagyobbat lehetett venni, a város kezdett szépülni. Az addig csupasz házakat bepucolták, utakat betonoztak a sár tenger helyett és a boltokba már egyre kisebb sorokat kellett állni  húsért.
Mi is felcseperedtünk, beiskolázódtunk, végeztünk és fiatalemberekként összejártunk sörözni beszélgetni, világot váltani.
Volt a városban több étterem és kocsma is, ahol kulturált módon lehetett leittasodni. Mi a Kiskocka közelében laktunk és hazafelé a melóból gyakran váltottuk sörre az aprópénzt. . Ez már csak kert helység volt , de az Ady Endre utca utolsó bivaly-ház földszintje, valamikor a legendás Kocka étterem volt. Talán ennek helyére költözött Múzeum...Gyerekként évekig az itt talált római-kori szarkofágokban bujkáltunk, mert nem volt rajta fedél, és jó búvóhely volt ipi-apacsozás közben. De a hatvanas -hetvenes években még a kert helyiség működött este 10-íg és ha jól viselkedtünk 11-ig. Többek között, a Hoffmann Laci bácsi volt a főnök, aki előtte a húszasban volt tanár és utána a vendéglátóban kereste, a reggeli kaviár mellé valót. Rendesen el voltak választva a bádog asztalok egymástól, sövénnyel és ritkán látta egyik ember mit iszik a másik. Alig vártuk már a tavaszi szezon nyitást , hogy beülhessünk a Kockába.
Nem is annyira a sör miatt - persze az sem volt
elhanyagolható- hanem a társaság miatt. Valóságos klub élet zajlott ott. Mikor este visszatértünk, kandeláberek adták a hangulatot a nagy dumálásokhoz..
Itt történt meg az az eset, amit én is láttam, mikor Fülöp Feri bácsi a főrendőrök egyike - hatalmas nagydarab fickó volt-ott sörözött civilben és beszólt a csaposnak -öt sört kérek. Hiányzó ujjai miatt, csonka kezével, csak kettőt tudott mutatni, így mókás volt, ahogy a hüvelyk és mutató ujjas ökle, kalimpált a levegőben - jelezve az ötöt. Szerencsétlenségére ott volt egy srác a Görbe utcából, ha jól emlékszem esztergályos volt, vagy asztalos és annak is az ujjai hiányoztak, úgy mint a főrendőrnek. Ő is kérte a söröket felemelt kézzel és ő is mutatta az ujjait. Neki is ment Feri bátyánk ahogy illik, hogy minek csúfolja őt! Némi kézitusa is keletkezett, amit az asztal józanabbik fele próbált megakadályozni, de nem bírtak az erős emberrel. Aztán csökkent a harc heve és csak verbálisan támadták egymást, mutogatva csonka ujjaikat, hadonászva öklükkel, egymás orra előtt. Aztán később,két sör mellett megbékéltek..
Volt egy hatalmas ember, Csöpi. Az én emlékeim között olyan kettő méter húsz- és harminc között volt-dehát, én akkor még kicsi voltam és más szögből láttam a világot. A legjobb haverja a Jancsi volt, aki olyan pici volt, alig érte fel az asztalt állva a Bisztróban. Mindig együtt ittak. Csöpi térdei, az asztal fölött, szemben vele meg a haverja állva. Aztán mikor Csöpi a egyik lábát elvesztve tolókocsiba kényszerült, Jancsi tologatta Csöpit.. Csontjait, rossz nyelvek szerint , kétszer is eladta valami múzeumnak, vagy klinikának jó pénzért, amiért aztán egy rövid időre kaptárba zárták.. Jancsi az erőműben a kazán soron volt lapátos...A lapát nagyobb volt, mint ő, de azért lelkesen dobálta a szenet kazánba. Szénporos képével,olyan volt mint a mesebeli törpe , csak a "hey hoo!" maradt el.A legjobb haverok voltak Csöpi haláláig.
Volt, más ilyen pici ember is a városban az ötvenes években. Pista bácsi, aki az uszoda helyén lévő, regényes nevű Késdobáló ipari „ivászati centrum” előtt álldogált és egy zöld svájcisapkában gyűjtötte a földön az adományokat. A piros svájci meg a fején volt, hogy észrevegyék a feltűnő fejdíszt és gazdájával együtt el ne tapossák, a kissé kacskán járó részegek kocsmából távoztukban... Szintén törpe fia vigyázott a sapkára , na meg az adományra.Aztán egy-két fröccsöt hozatott az öreg magának, mert bemenni a kocsmába nem mert,neki az már igazi életveszély lett volna.
Az mostani piac helyén volt a József Attila kultúrház, ami egy barakkból állt,.itt zajlott a munkások, kubikosok művelése... én, még egy vasárnapi evangélikus isten tiszteleten is voltam ott-persze ötven hat után- hogy megtisztuljak iskolás kori bűneimtől.
Aztán itt forgatták a Kölyök című filmet is és mi gyerekek rohangáltunk a stáb után, akik a város legfőbb pontjait végig forgatták a jeleneteket, az akkor tüneményes Töröcsik Marival és Szabó Gyulával.Nem is értettük, minek kell reflektort használni, mikor száz ágról sütött a nap!

Miután megépült az uszoda és már nem kellett a Duna harminc méteres löszfalán leereszkedni , hanem itt lehetett úszni, fürödni. Igaz, víz hideg volt, mert csapról engedték az ivóvizet a medencébe, de aztán három-négy nap után, mire szépen bezöldült, addigra meg is melegedett.Ekkor leengedték..
Aztán kezdődött minden előröl...tiszta víz -hideg víz, büdös víz meleg víz ....
Hja, azok a szép idők! Azokkal ez a steril vízforgatás nem kellhet birokra !
Azért felcseperedtünk  valahogy...de bárhol lakom, bárhol járok, ide mindig hazajövök !



/A felső kép a régi Kocka volt - még fák nélkül. Alatta már helyén a fák és az Ady Lédával - szobor..
A Kölyök filmből egy részlet, az Aranycsillag szálló teraszán és egy mai kép, a parkosított Újvárosról. Köszönöm a képeket, ami részben a Kismóni gyűjteményből kölcsönöztem-utólagos engedelmével!/