A SZÉL

Üres vagyok..
Délután még tele voltam gondolattal. Alig vártam elcsituljon a zaj körülöttem és belevessem magam a billentyűk közé, aztán kimentem egy percre és elkapott a szél.
Nem felkapott-akkor tájfunnak kellene lenni- csak belém mart, karmolt, tépett belőlem egy darabot. Nehezen viselem ezt az időt.. ha tél lenne tudomásul venném :.... tél van, pofa be!
Húzom az igát és magamon össze a kabátot..Most viszont, tavasznak kellene lenni és ilyenkor minden porcikám tiltakozik az időjárás felelős munkavégzése ellen, mert milyen dolog az, hogy remek napsütés helyett telet rendezett. Ilyenkor már ezerrel kéne rohangálni a tűző napon és hatalmas korsó söröket beönteni az orrunk alá, hogy a nagy melegben ne száradjunk ki teljesen..
. Most meg-vacogunk fázunk, ázunk és lehangoltak leszünk. Nincs sör, csak hideg és jégeralsó- jobb esetben forralt bor a Mezőfalvi karcosból, amit B.Béla tettestárs vegyit a kedvemért ..Utálom ezt a szeles tavaszt..kiszedi belőlem a gondolatokat és az életkedv mutatómat is leveri az alagsorba
. Vacogva keresek a netten valami tüzet, legalább a látványa melegítsen fel egy kicsit. Szél van, az ablakból látom, megtermett műanyag zacskót kerget a bokrok alá. A fákon megakadó szatyrok a karácsonyt idézik..Ez, a szemét karácsonya és a szél a fa díszítője..
Zörgő sördoboz kalimpál át az úton a sietős autó elől. Megúszta a lapítást és begurult a szemközti lépcsőházba
 Megúszta, én meg sunnyogok csendben, kifelé lesve, dideregve és kihúzom a fiókot, hogy megágyazzak benne.
..Adio's Tavasz..