KEBLEMRE BARÁTOM !

Keblemre barátom!
Ölelj meg!
Elkezdtünk beszélgetni a facebookon néhányan, akivel naponta ilyen-olyan indíttatásból társalgunk üres perceinkben. A beszélgetés közben, lassan oldódva kiderül majd mindenkinek van valami tüskéje..a talpában, a lelkében, amit ki akar beszélni magából. Kiadni, de nincs aki meghallgatná...Elkezdtünk hát beszélgetni arról milyen jó lenne, ha megtudnánk ölelni ilyenkor a barátunkat ismerősünket és bátorítanánk egy pár szóval, ne csüggedj! Itt vagyunk, veled vagyunk!...Először viccből indult, aztán egyre többen jöttek és jönnek. Így ismeretlenül , mindenki saját ismerőseit hozva..akivel bármikor, akár éjjel is- ha fent van valaki- elbeszélgethet és felteheti az oldalra a maga kedvenc ölelését, amelyet oda szán, amivel örömet szerezhet.Elgondolkodtató mennyire nem értjük egymást. Csak civadokás van, férj és feleség, testvér és testvér között..magyar és magyar között, ember és ember között.Ha elgondolkodnánk azon, milyen rövid ez az élet és mi csak végigrohanjuk az egészet- kergetve délibábot és napokat-..rájönnénk szeretet nélkül, mit sem ér az egész!
Apám békés, nyugodt, derüs ember volt. Mikor mérgesen hazamentem és látta rajtam a dühöt, kikérdezve az okát mindíg csitított. Tudod, vagy egy mondás fiam...
- Mutassátok meg, ki az én ellenségem és én kibékülök vele!
Én békülni szeretnék!..mindenkivel..Kitárom hát a karom és virtuálisan megölelek mindenkit, aki igényt tart rá, aki hasonló képen gondolkodik. Egy virtuális ölelésre, egy szó kimondására azért, jók vagyunk még nemigaz?
HÁT AKKOR KEBLEMRE BARÁTOM!