BUSZON

Régen történt, akkor amikor a buszjárat Budapest és Dunaújváros között az Engels térről indult. Aki feljött vásárolni, ügyet intézni, mind itt gyülekezett .. Budán volt még egy megálló egy nyitott téren a Bartók Béla úton, talán a Feneketlen tónál?.Meleg nyári délután volt, péntek és igyekezett mindenki hazafelé. A busz az annak idején a divatos Ikarus volt. Légkondi semmi, kényelem sem sok. Az ülések közötti folyosók szűkek, alig fért el ember ha le, vagy fel akart szállni. Az Engels térre igyekezett mindenki hogy ott szálljon fel, mert ha nem állhatott hazáig! Indult a busz, hogy kacsázva a nagy forgalomban kikerülve a bűzös Trabantokat, Wartburgokat és végre kiérjen a fővárosból.Végig a Szabadság hídon haladt és megállt a Bartók Béla úti megállóban. Itt hárman vártak a felszállásra..két középkorú nő, meg egy jól öltözött férfi. Nehezen szálltak fel a nők, így a férfi udvariasan bár kicsit intimebb részét érintve a dolgoknak, a fenekénél fogva tolta fel a másodikat, aki meglepetten de hálásan nézett vissza a váratlan segítségre. A férfi könnyedén felugrott a lépcsőn és magabiztosan nézett végig az utasokon. Jegyet vett és a markában szorongatva a visszajáró a fémpénzeket- amivel tele lett a tenyere - próbált megkapaszkodni az ülés fogantyújában. A busz elindult és csorgott kifelé a forgalommal városból. Elment már vagy háromszáz métert, mikor hirtelen egy motoros vágódott ki egy mellék utcából és a sofőr rátaposott a fékre. Éles csikorgás és csak azt lehetett látni emberünk elveszítette az egyensúlyát és levegőben a kezeivel, mint a szélmotolla próbált kapaszkodót találni .Eközben a fém pénzek a markából, széles ívben, csillogva szálltak a térben és a kocsi ülései között landoltak. A férfi lehajolt, hogy összeszedje de talán a kései ebéd hatására, vagy babot ehetett, mert egy hatalmas durrantással törte meg az utasok halk beszélgetését. Dermedt csend támadt...többen próbáltak segíteni, de a hang hatás annyira váratlan és elemi erővel jött, mindenki megállt egy pillanatra. Emberünk tovább keresgette a pénzét, vörösödő fejjel és nem mert felnézni. A sofőr segíteni akart, vagy humoránál volt, mert a tükörből vissza nézve jó hangosan, hogy mindenki hallja, visszaszólt a háta mögé.
- Fingilingikém!
- Még ott is van egy kettes!- mutatott a lépcsőre.
Ez volt az a pont, amikor robbant a busz!.. Eddig mindenki, lélegzetét visszafojtva leste a fejleményeket, de ekkor már nem lehetett tovább visszatartani az erőt.. Széles, nagy, gurgulázó, mindent elsöprő röhögés rázta meg a buszt. Az emberekből kiszabadult a dévajság, a térdüket csapkodva magyarázták a távolabb ülőknek a történést és könnyeiket törölgetve rángatták elő zsebkendőiket. Ez eltartott percekig..közben a dudás lehajtott fejjel keresgette még az aprót. Aztán Érdre ért a busz és ott, váratlanul leszállt.
Ilyen gyorsan, még senki nem hagyta el a fedélzetet... Pedig a jegye hazáig szólt...