Nem tettlegesen hanem verbálisan osztottuk az észt a lelkes kék-fehér híveknek. Az MTK, az előző évi bajnok mellényét nagyon nagyra varrták és ha jól tévedek egy menő holland edzője volt, bizonyos Hank Ten Cate /csak romló memóriám lehet az oka ha tévedek a névben.
Szóval levertük a libásokat mint vak a poharat és a győzelem mámorát kiélvezvén a két sarokkal arrébb lévő háztömb pince kocsmájában eresztettük ki a gőzt illendően.
Vagy tizenhat lépcsőfok leküzdése után beroskadtunk az egyik fakkba és megrendeltük a söröket. Mellettünk egy kedves beszélgető asztaltársaság dugta össze a fejét és mosolyogva évelődtek egymással,míg a feketébb hajú polgártárs a vele szemben ülő barátjának az arcába nem vágta a teli sörös üvegét...A vér és a sör és az üveg, ezer szilánkra szakadva, gejzírként borított el minket , a kocsmát, és a két nőt akik velük együtt élvezték a beszélgetést..
A döbbent csendben csak az áldozat nyöszörgése hallatszott .
- No de Sanyikám! Sanyííí!
Aztán elvitték a mosdóba, hogy kiszedje az arcából az üveget és a sört..
Mi meg ültünk mint a vett malac a ketrecben riadtan, de a sör már csiklandozta a piszkos fullánkot és hangosan jeleztük a nem tetszésünket..
-No de Sanyikám!..Sanyíííí !
Aztán, hogy a szűrrealitás teljes legyen, a két ember kimosakodva ismét az asztalnál beszélgetett, mintha semmi sem történt volna, csak a vérző bedagadt arccsont árulkodott az afférról..
..és ebben a pillanatban egy kutya rohant le a lépcsőn -gondolom megszomjazott-és pórázán maga után rántva vagy négy lépcsőn a Piramis basszistáját, Som Lajost...
bár, ő már láthatóan nem volt szomjas..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése