MESE ARRÓL, HOGY NEM LETTEM ÉN KISAPOSTAGI LAKOS...

- Te kisapostagi vagy nem, Lackó? -  tenyerel le az asztalra Gyurka.

- Na erről mesélhetnék! - somolygok fel a bajszom alól a kérdezőre és kérek egy korsó sört a pincértől.

Erre bizony szükségem lesz, mert az ember a nagy mesélésbe kimelegedik és hát a torka is ugye...akkor már inkább előzzük meg a kiszáradást!
Abban az időben amikor még az ember tele van ötlettel, tervekkel, erővel akkor kezdtem én is a házépítésen gondolkodni. No gondolkodhattam én, mert pénzem egy szál sem volt. Aztán valami csekélyke kis csurranás volt a pénz zsákjának egy foltja alól, mert vagy harmincezer jó forintokat sikerült találni valami adás-vételen így a telekre való már meg lett.
 Nosza neki a határnak ! Kérdezgettünk fűt-fát ki adna el valamiféle telkecskét, hogy a kacsalábat lerakhassuk a leendő ház alá. Egyszer csak fülbe súgnak a kedvenc falumban ahol gyerekeskedtem,  árulják a pap kertjét! Na csapódás fel a nyeregbe és gurulok le a jó tót atyafiak közé Kisapostagra!
Meg lesz az !-gondoltam belül mosolyogva - hiszen ott még a vén eperfa is rokon! Örömmel is fogadtak a presbiterek és mindjárt apám után le is Imréztek.
Bánom is én, hívjatok akár Sanyinak is csak nekem adjátok el a telket! -járkált bennem a nagy megindulás.
-No öcsém csapj a tenyerünkbe ! -szólt a legöregebb presbiter, mert az evangélikusoknál a világi dolgokat a presbitereket a falu tekintélyesei intézték. Ez a tekintély nem a pocakon múlott, mert akkor négy -öt ismerősöm onnan, nyugodtan bővíthette volna a választmányt. Ez, olyan falu esze tekintély volt.
Megszereztem hát amire vágytam !
A falu legszebb helyén a Surányi hegyen, csodás panorámával Apostagtól- Dunaföldvárig tartó széles kilátással, enyém lett a kert! Na és alattunk pár száz méterre hömpölyög a Duna! Isten ezt csak jókedvében csinálhatta így! Mindjárt vágtam is egy jó nagy lyukat a lécium bokrokon, hogy szalonnázás közben is gyönyörködhessem a panorámában. Az első nap csak azzal telt megszámoltam a birtokon a fákat . Négy szilva fa, négy meggyfa- királyi birtok !

Volt a kert felében egy kis hely ahol  hagymát,paradicsomot és krumplit lehetett termelni a bográcsba. Mert az első dolgok közé tartozott a bogrács felállítása-mit lehet tudni ! Kutyát hamar szereztem, mert ugye a birodalmat védeni kell valakinek, mikor én a munka frontján harcolok ! Szóval jól indult az életem! Más már nem is hiányzott volna csak a víz!.
Egy régi kút ásítozott a kertben- szomjan - ami mint kiderült, vagy harminc méter mély volt.
Fúratni kéne tovább, Ami nem is lett volna az olyan nagy probléma  a mai technika világában, de semmi vizet nem adott. Sem könyörgésre, sem nógatásra, sem szidásra vizet ,az nem akart fakasztani magából. Pedig régen ez volt a pap kertje,valami protekciót csak kaphattam volna  a nagy  "vízrendezőtől"!
Már vagy két éve húzogattam a számat a vizesvödör helyett, mikor megjelent a fő presbiter szépen kinyalva csakúgy istentisztelet után, parasztosan, nyakkendő nélküli fehér ingben, állig begombolkozva. Láttam nagyon hivatalosra vette a figurát.
- No öcsém, aztán hogy  boldogulsz?- nézett végig a királyságomon.
- Jól bátyám!-elégítettem ki a kíváncsiságát.
- Aztán van-e vized?
- Még nincs, de lesz!
- Aztán honnan?
- Hát a kútból!
- Abban van?
- Még nincs, de lesz!-bátorítottam magam is .
- Na, de a papnak lesz-e?
- Mi dolgom nekem a pappal? Hát eladta a kertet a kúttal !
- No, de nincs vize!
- Aztán, hogy akarja hogy legyen?
- Adj neki !
- És ha nem lesz?
- Akkor add neki a kutat, majd az ásat még lejjebb!
- Az én telkemen ? Azt ugyan nem!-kötöttem az ebet a karóhoz.
- Akkor ásass neki te!
- Én? Nem ettem én meszet!
- De akkor a papnak nem lesz kútja!
- Eddig volt, de vize akkor sem volt!
És ez így eltartott még estélig, olyan hévvel, hogy még a meggyborból is elfelejtettem megkínálni-pedig az aztán leszerelhette volna a kötözködhetnékjét!
Miután még vagy két presbiteri küldöttséget fogadtam az elkövetkezett két hétben a meggyfák alatt, elgondolkodtam jó lesz-e az nekem, ha már az első két évben haragosokat szerzek magamnak az atyafiak közül. -  majd' mind a rokonom is  volt !
Így hát, összecsomagoltam a két kapát, a meggyboros flaskát, leráztam a szilvafákat, a kutyát a szomszéd kisgyereknek ajándékoztam-úgyis megsiratta, hogy mi lesz vele a Rexi nélkül - búcsút intve a Dunának, bedrótoztam a kerítést és ezzel befejeztem a házépítési álmaimat.
Hát így nem lettem én kisapostagi lakos!
No, aztán lett nekem házam, nem ott és nem pont olyan, de azért rendes kis lak ez is!
-