A nagyember

Abban az időben amikor még naiv emberke voltam és úgy éreztem a becsületes munkámat megfizetik és megélek belőle elkerültem Kecskemétre. .
Pár héttel előtte megjelent nálam egy igen szimpatikus fiatalember és megkérdezte elmennék-e egy utcát végigkábelezve antennát szerelni egy kedves barátjának, aki nagy ember.igen nagy ember! Ismertem  a fiatalembert aki a munkát hozta, a tanácsnál volt a műszaki osztályon valami építési előadó, vagy engedélyeztető, úgyhogy hittem benne mint a bibliában.
 Csábító dolog volt így utólag bevallom és alá is szaladtam.. Már pedig az ember már alig várja hogy elcsábuljon- még ha csak munkáról van is szó! Szóval ilyenkor az ember autóba pattan és irány Kecskemét!  Vittem magammal  Pistit , akivel együtt húztuk a kábelt és az igát
. A Rigó utca szépen rendezett, a belvárosban a természet  egy kis szigete. Földszintes házak között  méretes, talán patrícius háznak mondható épületen kint a  tábla "Murányi" kft. Érdekes egy cégtábla...ovális és a közepén egy Dávid csillag..Ilyen tábla abban az átkosban csak az állami cégeknek volt engedélyezve..így a csillaggal kombinálva azonban eléggé bizarr volt! Csengetés után egy ringó csipejű, festett fekete hölgy enged be a kapun.
 Az első meghökkenés az udvaron kis talapzatra állított Horthy  bronz mellszobor!
 Dávid csillag-Horthy szoborral-remek cuvée !
Bevezetődtünk a szentélybe, ahol régi faragott bútorok között egy ötvenes csontos arcú, ősz hajú ember fekszik a heverőn, feje egy nő ölében, a másik nő pedig  pedikűrősi műveleteket végez a "nagyember" lábán. Valami igen nagy bütyök vagy repedés lehetett a sarkán, mert az idő alatt amíg a tárgyalás folyt, egyfolytában reszelte,, ollózta azokat a részeket amivel, a Mester a földet érinthette. Bibliai kép!
Az ember ez idő alatt feküdt végig a dikón és ez a harmadik nő -az "öles" a halántékát masszírozta. Üljetek le! -kelt fel félálmából -ujjával mutatva a tárgyalni jövőknek kikészített pamlagot.
 Mondjátok ! - szólt ránk unottan.
-Mit  mondjunk  !  -összenéztünk! Ilyenkor az ember a jobbik felét mutatja.. felkel, kezet fog, elmondja mit akar, megmutatja hol, megegyezünk stb...De itt semmi..
Nagyember szeme sem rebben, lehunyt pillái  tán oda vannak ragasztva és ezt fixáltatja és csak a szája sarkából szól oda a festett feketének -Magdika mutasd meg nekik!... és Magdika megmutatja, no nem azt amit szívesen megnéznénk rajta, hanem kivisz a utcára és a körülöttünk lévő három házat. Végigjárva a terepet, elmondja, mit szeretne a Jóska !
Csak így - a Jóska !
Hatalmas házak rengeteg kábel, központot is kéne, no.. de nagy az igény... parabolával, reciverekkel ...esetleg, még azt is ..ha lenne rá igény...- ecseteljük az ápoltnak mikor a bejárásról visszaérünk. Emberünk végre féloldalra fordul, felkönyököl és megkérdi
- Aztán, az mennyi lesz !
- Hát jó ötszázezer mondom bátortalanul. Nagyember rám néz.
 -Ötszáz, egymillió mit számít... van itt pénz dögivel !  - ezzel visszahanyatlik a női ölbe és talán el is alszik.
Na ha van, hát az jó, mert mi dolgozni szeretnénk és akkor keresünk is. Vissza Újvárosban és harmadnapján a hétnek megjelenünk a nagyembernél.
Szerszámok, kábelek, szerelvények, sistereg a munka a kezünk alatt. Már a második háznál tartunk, ami belül egy hatalmas kert  gyönyörű oszlopok. A ház mint egy főúri kastély- felújítás alatt. Látszik jó mesterek végzik itt a dolgukat. Érdeklődöm Magdikánál..
- Hát a mesterek hol vannak? -  mutatok a padlólerakás félállapotára.
- Nem tudom, már régen voltak itt, tán már nem is élnek-nyugtat le.
- Mert?
- Mert..
Nem nyugtatott meg.
Megcsináltuk a munkát, nagyember jött.... magyarázzuk neki- mit, hogyan! Nem nagyon érdekli. Vele volt valami partnere annak mondja- Egy milla lesz, de nem számít !
- Gyertek be az irodába...Mennyi?
 Mondom az árat, kevesebb, mint ahogy terveztük. Pisti egyfolytában gyanakodott és több cuccot nem építettünk be, amire nem volt akkor szükség.
-Az építkezés miatt, aztán majd ha bent laknak, majd akkor.... - magyarázom, remélve, hogy  nagyember megveregeti a vállamat.
Nem veregeti. Fenn ül egy trónszékszerű alkalmatosságon, egy dobogóra szerelt íróasztal mellett lábai az asztalon, mint Jocky Ewing-nak. Előtte egy smaragdzöld színű ásvány, bele egy arany Dávid csillag vésve. Mi pedig három szinttel lejjebb, a süppedős szófán, ahonnan felpattanni csak erőlködve lehetne. A nagyember onnan tekint le ránk, mint isten a felhők fölül, ha kíváncsi mi történik az ő országában. Ez aztán ki volt ez gondolva! .Tiszta pszichológia ! A nyomás fentről! Süppedés alul!
- Magdika! Mennyi a készpénz most itthon?-látva, hogy szorongatom a számlát.
Mindenes Magdika megmondja.
-Úgy százezer !
- Na itt van ez, aztán gyertek holnap után és megkapjátok a többit. Közben. csakúgy mellékesen elmeséli, most engedték ki a börtönből-valami gazdasági ügyek miatt volt bent vagy két és fél évet- és ott többet tanult az ügyvédektől, mintha a jogot elvégezte volna!
Mi pedig csak ülünk a pamlagon és valami rossz érzetünk kezd lenni.
Eljött a holnapután és mi ott szorongunk a pamlagon megint és várjuk , hogy a pénz megérkezzen. Az jön!
Nagyember ad még hetvenet és a lelkünkre köti...
- Aztán gyertek ám a többiért is három nap múlva, akkorra eladjuk az autókat és lesz pénz !...és ez még lejátszódik négyszer..Soha nem mondta hogy nem ad többet! Én meg már le is áfáztam az összes után, anyaggal, munkadíjjal.
De nem adtam fel ! Megszoktak ott bennünket.
Már mire mentünk a kávénk ki volt készítve, már odatartozunk a házhoz, a bejövő ügyvédet mi igazítottuk útba és láttuk, ahogy félszegen félfenékkel érintve a süppedőst, alázatosan hajlong ültében nagyember íróasztala alatt.
Később, már el sem mentem..csak telefonon értekeztem a titkárnővel, akivel majdnem baráti kapcsolatba kerültem.

- Mondja már meg -kínlódtam ellehetetlenülve-mit tegyek?
- Veressem meg?- mondtam ki a szót, amit magam sem gondoltam komolyan.
 Ijedt hang érkezett a telefonból
- Úristen!- eszébe ne jusson ilyet gondolni sem!-suttogta.
 Aztán valami Marinkó nevű embert emlegetett aki talán nagyember barátai közé tartozott és abban az időben hírhedett be.
Akkor esett le ! Erre értette Magdika, tán a kőművesek már nem is élnek !
Kérdezem az ügyvédet, akinél válni szoktam, hogy mit tehetek hivatalosan?
- Semmit...maga lenne a százhetven-nyolcadik a perlők között..kettőben én is benne vagyok, tudom. Azok pedig nem ekkora összegek- utalt az én háromszázezremre. Érti?
- Értettem. Megértettem!
Még egyszer elmentem az oroszlánbarlangba. Kedvesen fogadott, kitartás mondta, megrázogatta a kezemet és hátba veregetve utamra engedett.
Kint a folyosón, egy nagy képen a református egyház köszönő levele volt bekeretezve, ahol köszönetüket fejezik ki a nyújtott támogatásért nagyembernek,  a másik képen Shevarnadze-vel, Grúzia eső emberével parolázik a "Jóska".
- Szegény Grúzia!- gondoltam magamban, miközben távoztomban barackot  nyomtam a kertben Horthy Miklós  fejére.
Többet be sem engedtek...