SZATMÁRNÉMETI-TŐL - GUTIN HEGYÉIG

Hogy folytassam a kalandokat a gyönyörű Erdélyben, elmesélem a Nagybánya előtti történéseket!
Egy ízben, Erzsóval és az ő Kata barátnőjével mentünk szétnézni, világot látni.
A Simbrun megvendégeltem őket, elvarázsolódtak a környezettől és a habzóbortól, átkeltünk a mocsáron ... Negresti Oasban a nyári ruhákat akartuk eladni és bementünk kedvenc fodrászatunkba, ahol mindig szívesen fogadtak bennünket a nyugati divatra éhes nők. Hát, mi, nyugat voltunk- nekik....Éppen dinnyét ettek a vendégek, legalább is az ott hagyott négy -öt dinnye romot észlelve, ezt konstatáltuk. Leve, csendesen csordogált le az asztalról.. A dinnye, igen édes lehetett, mert, annyi légy lepte el, alig látszott ki a zöld héj. Az első rebbenésre szemünk-szánk tele lett velük!

Máramarossziget előtt, egy faluban készítették a csergét, a szép színes gyapjútakarót. Mindjárt üzletet kötöttünk a fürgébbik öregasszonnyal, aki a helyszínen szőtt az út mellett.. Szépen díszítette mintázta és kedvesen kínálta!. El is kelt a portéka -a Trapper farmer, a világmárka - jó fizető eszköz volt.- Ekkor megjelent a szomszéd asszony és kemény üzleti vitába keveredett a pillanatnyi tulajdonossal. Mivel a románom akkor sem volt az igazi -nem pont értettem, mi a vita tárgya. Arra rájöttem, az erősebb kutya b.......k, mert rövid kézitusa után, az új partner vágta a hóna alá a kék nadrágot.. Kitépte, szomszédasszonya kezéből a farmert, ránk dobta az ő csergéjét és diadalittasan elvonult. Elképedve néztünk ki a fejünkből!
Aknasuhatag  régi sóbánya és fürdő. A vendégek bemásznak a sűrű fekete iszapos vízbe, ami reumatikus betegségekre kiváló.. Bele is másztunk volna, ha a fürdőmester nem szól ránk! -Vigyázat , meleg víz amivel lemoshatják magukat, csak délután lesz! Na ez elriasztott!...

Mellesleg egyszer, Potyó barátom nője belemászván a vízbe, ugrott is ki belőle.! Valami erősen sós lehetett, vagy valami női problémája hajtotta, mert visítva rohant a vízből, úgy feketén, iszaposan csobbant- a bánya tóba. Egy remek hasassal indított .Szép 5.5 ugrás volt, lepontozva!. A baj csak annyi, nem tudott úszni. Mikor másodszor felbukkant csápolva, kezdtünk aggódni . Potyó ugrott

asszonya után../később töredelmesen bevallotta, akkor rontotta el az életét.!/ Kihúzta és kiöntötte belőle a vizet. ...
A sikeres mentés után,elmentünk az ijedtséget leöblíteni.
Na, de vissza a lányos expedícióhoz !
A kerthelyiségben sört kértünk. Én nem ihattam-vezettem, ezért el akartam vinni a sört. Nem adták oda, mert nem vittem csereüveget!!
Később, egy másik vendéglőben olyan zavaros és homályos sört szolgáltak fel, hogy visszaküldtem. A román pincér kinyitotta gyorsan az új üveget és már négy üveg nagybányai homályossal szemeztem. Inni, elmenni nem lehetett-csak fizetni! Mérgemben a kertbe locsoltam a nemkívánatos nedűt. Remélem a környezetvédők nem figyeltek!
 Nagybánya előtt, az erdőszélen faház épült.. Arányos , jól kigyúrt szőrös, szakállas ács ült a főgerenda tetején, faragva azt. Felordítva üdvözlöm ! /Mit csinál ilyenkor a marha turista, a lehető legtöbb nyelven próbálkozik, ami biztos, hogy nem jön be!/
 Vigyorogva benyomom a tutit!-
- Do you speak english?
- Yes I do! - jött a válasz.
Kiderült a román srác - angol tanár volt Nagybányán és a saját házát építgette, mikor ráért!.. Aranyos ember volt...!..
Én meg.. nem voltam büszke magamra.....
Felérve a Gutin hegyre ami Nagybánya fölött helyezkedik el, vagy 1500 méter magasan. A Mihai Viteazul fogadót látogattuk meg. Ez egy hágó pihenőjén található. Régen volt, de azt hiszem jól emlékszem, felérve az emeletre, királyi teríték és berendezés fogadott, mintegy öt percnyi fészkelődés, ücsörgés után, rájöttünk, nem nekünk terítettek, mert itt, élő ember nem fog megjelenni.Tán csak kísértet!
Lent a földszinten hangulatos bár volt, kint pedig, faszénen sütötték a micsit.
Birkából, disznóból, marhából gyúrt kis kolbászkák, amik megborsozva remek illattal, igazi turista csemegék. Papir tálcán a fogadó előtt a vas asztalkán, vas székeken ülve finom kenyérrel törölgettük a mustárba a forró csíkokat. A szomszédban a pincér, laza mozdulattal az otthagyott papír tálcákat és maradékot az asztal billentésével a földre csúsztatta... Közben megérkeztek a tyúkok, és hangos kotkodálással csipkedték a finom falatokat. .... Ha egy magyar Köjál-os járt volna erre, azonnal a kardjába dől.!!
Később, az asztal alatt, megjelentek malacok és élénk röfögés közben fellakmározták a maradék micsit ..

Az utólag érkező, rossz arcú méretes disznónak csak a sör maradt..... !