SZÓVAL, ATHÉN...

-Az este megírtam a balkáni kaland folytatását. Aztán sikerült egy rossz mozdulattal eltüntetnem...
Hát az el nem csókok a legédesebbek és a horogról leesett hal, a legnagyobb fogás az ember életében..
Így jártam ezzel én is...

Miután a migráció kezdett megoldhatatlan nehézségekbe ütközni...Sátorban, két gyerekkel munka nélkül karácsony szent havában ? Az álmos könyvek szerint ez nem jelent sok, jót!
A sógor, bölcs belátással úgy döntött, hazaküldi velem a családot, ő pedig kivándorol, megcsinálja a szerencséjét - megfőzi az igazi körösi halászlét Krokodil Dundy -nek és azután családot egyesít....Ez, egy kicsit áthúzta az én számításaimat, mert hazafelé meg akartam nézni az Olympost az istenekkel és a Meteorákat a papokkal szállító kosaraikkal...No, majd legközelebb - biztatgattam magam .
Volt még egy pár nap, hogy elmerüljünk a haza indulás előtt Athén forgatagában.
Irány az Akropolisz.. Jorgos barátommal-aki nagy huncut -leültünk és némi kajánsággal hallgattuk mennyi marhaságot hordanak össze honfitársaink. Akropolisz csodálatos. Maga a hegy, amin van az is döbbenetes,..egy márvány tömb, a város közepén, rajta az ókori fellegvár oszlopaival, múzeumával.. Bár beállványozták- mióta csak látom képeken - én dolgozni, felújítani még nem láttam senkit. Biztosan akkor dolgoznak mikor nincsenek turisták. ......
A görögök mindig betartják a meleg miatti kettős életet. Reggel hétkor munka, tizenegykor haza alvás, este hétre vissza tizenegyig aztán reggelig buli a tavernákban.
Megnéztük a színházat a fellegvár tövében az olimpiai stadiont, felmentünk a Plakára,
Ez egy bazársor a hegyen ahol aranytól, kis Akropoliszig, ókori mintás pohár alátéttől az oszlopot formázó ouzos üvegig, mindent meg lehet kapni. Itt remek, féláras arany üzletet kötöttünk a görög ékszerésszel bár - miután barátságosan szorongattuk egymás kezét a jól sikerült üzlet után - nem hiszem, hogy a karát nem feleződött meg. (!!) Az utca végén, hosszú hajú, virágmintás ruhás, hippy lányok csináltak drótból ékszereket és bájosan mosolyogva kínálgatták portékájukat, tologatva kis adomány - váró tányérjaikat. .. kimerülten kávéztunk az Omónia téren és megbeszélve a napot, visszamentünk a tenger partra és eltettük magunkat holnapra. A hajnali indulás előtt, Jorgostól vettünk érzékeny búcsút -úgy láttam, kissé homályosan látott.
Nem volt egyedül...
Hazaindulás előtt, a sógor is pakolt...Meggondolta magát és ő is jött velünk!..Ausztráliának annyi.
Soha meg nem tudjuk, milyen a kenguru farok leves..
Végig Görögországon, Jugoszlávián keresztül szinte egyfolytában vezettem. A hegyek között hideg volt és ködös esős idő volt Éjjel ráálltam egy teherautó lámpájára és ameddig ment másra sem figyeltem. Kétezer km némi pihenőkkel. Már az utolsó 50 kilométert alva tettem meg, nem tudom mi történt csak arra kértem a mögöttem ülőt ha elaludnék, ütögesse a fejem...Ha megállok és alszom - két napot aludtam volna egyfolytában,.. Ez itthon be is következett, csak nem az árokban, hanem az ágyamban. Sógor még sokáig őrizgette a Seiko óráját és bőrdzsekijét amit a tengeri útra vett. A ház ára elment, évekig albérletben húzták meg magukat, de az emlékek megmaradtak...
No, igen!..Meg a kislány, aki ezután itthon megszületett!..Görögországban fogant és a Afrodité nevet kapta ... Szép is!