KI MIT TUD?

Apám, mindig büszke volt rám !
No, nem azért mert elvtelenül elfogult volt velem, hanem azért mert 68-ben szerepeltünk a KI MIT TUD-on.
Akkoriban ez volt a mai Megasztár vagy mi a szösz .
Zenekarokat vetettek össze énekesekkel, tűz nyelőket -  humoristákkal, néptáncosokat - a hattyú halálát táncoló balerinával. és fütyöst - oboistával. Úgyhogy teljes volt a szocreál kultúrkör!
Mikor kicsi voltam, apám nagyon szerette volna, ha zenélek.
 Mikor megszülettem és ordítva követeltem a jussom a ciciből, apám felvette a hegedűjét és elkezdett játszani. Anyám szerint csak erre volt képes - mert fel nem vett - erre abbahagytam a bömbölést!
Apám szépen hegedült . Találtam olyan kottát, kottás kiadványt, ami 1947-ből származott és ott volt a zenéje nagybátyám szövegével. Valami "Díj-nyertes dalok" volt a címe.
Szóval, a zenét szinte a tejjel együtt szívtam magamba, bár állítólag a dolgok korai kezdése sosem vezetett jóra!
Már általános iskolás voltam és tangóharmonika volt a mindenem, de mivel akkoriban ez igencsak keresett hangszer volt- a csasztuskák miatt -minden valamire való harmonikás állandó üzemben dolgozott és valószínűleg,ezért nem ért rá a feltörekvő ifjúságot kioktatni harmonikából. Így némi huzavona után átirányítottak a cselló szakosztályhoz, mert ott kevés volt a jelentkező.
Én még örültem is hátha nyeregbe kerülök, mert nagyapámnak is volt lova, de nemigen engedett fel rá-csak sátoros ünnepekkor.
Aztán kiderült rossz lovat választottam, mert ez a ló nem az a ló.. na, ez volt a cselló! Aztán, hogy csellózni tanultam, a tanár néni többet járt a zeneiskola mellé mint én - persze engem sem dobott fel a vágy, hogy Pablo Casals legyek, de mégis az oktatási morál elveszett valahol!
 Szóval hegedű tanár bácsi gyakorta játszott duettet  gordonka tanár nénivel. Ami rossz fényt vetett rám az volt, mikor kiderült, hogy meglestem a gyakorlást, a kulcslyukon:
Még hetekig húztam volna az iskola-kerülést de egy atyai pofon megállított a szédelgésben. A kérdésre, Hol voltál Lacikám ? 
- Gyakorolni- volt a válasz -de az álnok cselló a három havi porral beárult.. Így tört meg a karrierem a komoly zenében..
Azután jött az"Ország-Világ"című újság, ahol a hátsó oldalon beszámolt a Beatles létezéséről és Harold McMillan- miniszterelnök feléjük irányuló, kitüntető figyelméről és máris gitárt ragadva zenekart alapítottunk
 Ez olyan 63-64-ben történt. Miután egész jó kis csapatot csináltunk-a természetes kiválasztódás után - eljutottunk a 67-es KI Mit TUD ra.


Simon Gabi az agy!
Több helyi és megyei versenyt nyerve , az országos döntőbe kerültük a Deltával. Nem azért lett Delta, mert már volt a Omega , hanem a név választáskor, Görbe 'Csupák' dobmester Bálint kezében ott volta Delta magazin és ez aztán mindent eldöntött.
Bevonultunk a Bolgár Kultúrotthonba, ahol megannyi jó zenekar, szuper cuccokkal felsorakozva várt az aulába, körben. Felhúzott szemöldökök és nyílt színű röhögés követte a bepakolásunkat.
 Szegény zenekar lévén, saját magunk fabrikálta hangfalaink voltak, amin elöl a kultúrház elnyűtt függönye adta a hangfal vásznat, de a legotrombább az ének cucc volt ami ember láthatott! Egy vetítésnél használatos erősítő adta az ének erősítést a Vidám Park /Orkán - szabad téri bádog borítású hangfalaival . Mikor bezörögtünk a trapéz dobozokkal,..hát a röhögés elementárissá fokozódott ...
Ott volt a Rangers is- későbbi Corvina , a két Soltész gyerekkel és több azóta halhatatlanná magasztosult rock veterán.
A gitárjaink viszont veszett jól szóltak...Boda Ákos gitáros a Yardbirds-t meghallva ,megcsinálta nekünk is ezeket az effekteket. Sírtak a gitárok! Mikor játszottunk , beájult mindenki, és ez nagyon tetszett a zsűrinek is .
 Bejutottunk az adásba a legjobb nyolc közé, ahol egy kissé egzaltált rendező ordította végig a próbákat-kergetve minket  az őrületbe. Pauló Lajos volt- isten nyugosztalja. Esténket, egy Római parti üdülőben töltöttük, csinos lányok társaságában --már akinek jutott és elég bátor is volt  a lányokkal való ágyban barátkozáshoz..!

Másnap próba, aztán a tv-s fellépés, ahol a jól sikerült szám után a zsűri, a konkurens Fantom nevű zenekart felkérte, egy mindent eldöntő szám eljátszására . Ők Theodorakisz, "Cimea dal" nevű mozgalmi nótáját játszották el síppal, dobbal, nádi hegedűvel és  hang technikussal,( az egész rendezvény technikusa - az ő gitárosuk volt) Az egésznek annyi köze volt egymáshoz, mint balkáni öszvérnek a bálnahalászathoz A zsűri bátran döntött, őket juttatta tovább!.
 Mi pedig, egy szép oklevél mellé, egy faragott bolgár fatálat és három készlet NDK elektromos fogkefét kaptunk ajándékba - öten...
Itthon a városban ezt nemzeti gyász nappá nyilvánították a haverok és rokonok, mi pedig megfogadtuk soha többé ilyen helyzetbe nem akarunk kerülni.
Vesszen el számunkra a dicsőség, a KI MIT TUD  és inkább soha ne lássuk meg Fidel Castrót sem a cukornádat !
 Apám viszont büszke volt., hogy szerepeltünk a tv-ben!...
Fűnek-fának elmesélte... .
Aztán, hogy öröme kiteljesedjen,az egyik elektromos fogkefét neki adtam...

Évekig azzal rázatta a fejét...!