BALKÁNI KALAND

Pristina -Koszovó fővárosa és a hegyek

Kis szünetet tartok a katonasággal, nehogy túlzásokba essek és kiadjam a sereget az éppen most nem tudom melyik ellenségnek..

Voltam párszor külföldön. 
Első nyugati utam mindjárt - délre vitt.
89-ben Sógorom és sógornőm megjelent nálunk a nyaralóban - ahol éppen zabot helyeztünk. Mit csináljon az ember nyárvíz idején?!
Szóval egy"Gyula taxi" érkezik és látom két gyerek meg a szülők nagy bőröndökkel jönnek.
Némi értetlenkedés után közlik, mennek Németországba kitelepülni / emigrálni!/és engem szemeltek ki a sofőrnek, de addig is itt laknak majd nálunk.

 Nyeltem egyet azért is, mert az én autóm Zsigulim, már tizenkettedik évét taposta, ami gyereknek számított, az előző nagykorúságát megért Wartburgom után, de egy debreceni út már komoly megrázkódtatást okozott volna neki. Először,a nagy kalandot az rettentette el, a rádióban közölték NSZK-ból mindenkit haza küldenek, akinek nincs menekült státusza, mert itt nálunk kitört az abszolút demokrácia és így itt minden OK. Sógorom, nem esett pánikba, kész terve volt! Akkor irány Ausztrália! Oda pedig -hajóra- Görögországon kell felszállni!

Nem lévén más lehetőség - itt ugye, ekkor még nem mondhatta az ember tele van a t...e mindennel - irány Görögország !
 A Zsigát megfúrattuk,vettünk nyolc doboz kék spray-t és enyhe nyári szélben lefújtuk,hogy szépen nézzen ki, ha átmegyünk a határon. Érdekes színt sikerült kikeverni, a szálló homokkal vegyítve!
. A Milka tehén megirigyelte volna a foltjait, ha nem lett volna  kék !Mert mit is kezdhetne az ember egy kék tehénnel, mikor a lilához van szoktatva! A határon kérdezték is  az elbűvölt határőrök,hogy sikerült ezt így összehozni? Persze mi  szemérmesen hallgattunk, Tudták volna mi munkánkba került ez!
Miután a frissen megfúrt motorú kék foltos Zsigánk- vagy hatvannal száguldva - úgy bejáratosan- Belgrádba érkezett, már rutinos utazók voltunk. Itt  már kezdtük érezni,hogy a Balkánon vagyunk!
Az, hogy kétszer levettek a szerb rendőrök az itt természetesnek tűnt... 
Persze nem fogadtak el márkát, előbb bankot kellett keresni,átváltani dinárrá! Az lebukás lett volna,, ha megtalálják náluk a valutát. Mindez Újvidéken, mikor még GPS is csak a NASA laborjában lehetett! Kemény dolog volt.
Szóval Belgrád...Camping..
50 márkáért gyönyörű faházat kaptunk, ahol tiszta ágyneműbe bújhattunk. Lefekvés előtt, elmentem tusolni. Itt ért az első meglepetés!
Hallottam már orosz wc-ről a taposósról , de itt Magyarországtól  alig száz kilométerre, erre nem számítottam! 
Zárt helység, két fém lábnyomattal....
Szemügyre véve a dolgokat, tettem egy próbát. Nem vagyok valami jó guggolásban- arról az óráról hiányoztam - így kissé bizonytalanul billegtem a lyuk felett..Próbáltam előröl , hátulról, támasztékot kerestem ami nemigen volt.végül is megadtam magam.... Lehunyt szemmel gondolkodtam a lét-nem lét viszonyán, mikor lépéseket hallottam! Megragadtam a kilincset, nehogy rám törjenek aztán látva kiszolgáltatott helyzetemet. mit tudom én!.... 
Abban a pillanatban,az  a kezemben maradt.. én pedig, mint mikor a villamos fékez- kezemben a kapaszkodásra szánt kilinccsel - kétségbe esetten keresve az egyensúlyt, kalimpáltam a levegőben, nehogy a hátrahagyott emlékeimmel találkozzam ismét! 
Keserves pillanatok voltak ezek! Életem nagy történései végig szaladtak az agyamon..kész végem! Hanyatt  esem!
 Végül a jó isten megsegített,bár remegő lábakat hagyott rám,,,,
 Az már csak hab volt a tortán, hogy én tudatlanul, meglátva a mellettem lévő kosárban lévő papírokat elkezdtem válogatni Nem pont olvasásra gondoltam.
Először nem értettem a lefelé fordított papírok miért csokisak mind..
Ki az a hülye aki "guggolás" közben csokit eszik?! ....
Aztán leesett!!.

Rájöttem, ha az autópályán megyek - száz és ötven márkák voltak a szakaszjegyek- soha  nem érünk le Athénbe, ha nem vállalunk munkát...
 Remek ötletem támadt, így lekanyarodtunk Belgrádnál, Cacak felé, szóval a Dinári hegyekbe és Koszovóba, ahol aztán kitört a háború .
..
Persze, nem akkor és nem miattam,,,