SZÓVAL..

-Ezzel a katonasággal úgy vagyok, mint Agárdi bácsi Kisapostagon, aki 2 napig volt katona, de három hónapig tudott mesélni róla!
Szóval bevonultam.
Az első sorakozón mindjárt sikerült egy barátot szereznem...
Mi maga civilben? - szólt hozzám, valami bicska-nyitogató nyájassággal egy kisember, aki alig látszott ki a csizmából.
- Tv műszerész mondtam, most már minden-mindegy alapon. Emberem arca elkékült és eltorzult...
-  Akkor maga, itten rába...tt !! Nem tudom, miért váltott ekkora érzelmi vihart ki nála az én műszerészségem, de hogy amit mondott, azt be is tartotta, arra tanúim is vannak!
A mellettem álló srác sem járt jobban az üzemmérnöki végzettségével, úgyhogy mi ketten azonnal fókára voltunk vezényelve. Ez annyit jelentett az ötven méteres folyosót, guggolva kellett felmosni.
Ennél rosszabb csak a sakkozás volt, ami abból állt a folyosó két végét egyszerre kellett felmosni, úgy, hogy az egyik felén a fekete, a másikon a fehér kőlapot kellett vízzel ellátni. Persze azzal nehezítve, hogy a víz nem csöpöghetett le útközben, mert az akkor valami zavart okozott volna, a Varsói szerződés hadseregének harckészültségében!. Mi sem természetesebb, mindezt futva kellett csinálni!
Nyáron vonultam be. Ekkor még lehetett a pléhvályúnál a mosdóban mosakodni. Később aztán kiderült ez egy szezon jellegű szolgáltatás volt.Télen egyszerűen -a betört ablak miatt -rendesen befagyott és a letördelt jég csapok után sem adott vizet. Fürdés nem volt,, mert meleg víz sem és zuhanyozó sem. Tán egyszer állt az első épület elé egy teherautó, ahonnan meleg vizet lehetett vételezni,de mire beszappanoztuk magunkat jött a kis ember aki ordított....
- Mennyen má' katona! ..Vízköves mán a háta!! Úgy ahogy voltunk, pucéran kihajtottak a folyosóra ahol gyors tempóban dörgöltük le a szappanos koszt magunkról.
Bár első látogatásakor édesanyám elhozta szeretetét, a rántott csirkével és az üveg borral, úgy elment mellettem, hogy meg sem ismert. Persze otthon, lobogó hajjal közlekedtem, ami kis híján vállamig ért. Az utolsó civil napomon Clariss barátnőm apja, aki hivatásos Figaro volt megkopasztott, de ez itt kevés volt! A helyőrségi kőbaltás /fodrász /, soron kívüli parancsra, azonnal felstuccolt. Elöl spitz hátul stutz!..Ezt soha nem értettem, de belém verték! Bosnyák csirkék hordanak ilyen frizurát, amit  a fejemre szerkesztettek . Egy 46-os surranót kaptam 42-es lábamra, fejemre olyan pici sapkát, ami egy három éves gyereknek is kicsi lett volna és olyan posztó köpenyt, ami olyan volt mint egy miniszoknya. A szíjat a hátul a dragony felett kellett hordani, ami után külsőmben kezdtem, egy éhező afrikai terhes nőre hasonlítani, aki már túlhordta a gyerekét egy hónappal. Ilyen gyönyörűséges külsővel vártam a látogatókat, főleg Klárit, mert vele  aztán lett értelme a látogatásnak ! De hát a szerelem sem homályosíthatta el a szerelésem groteszk hatását!
Anyám nem csoda hogy sírva fakadt, mikor szóltak neki, hogy én vagyok aki az előbb ellibbent mellette  és én vagyok akire a laktanya kutyája rámordult, mert ennyi csontot ő sem látott egyben. Csak nehezen tudtam lebeszélni arról, hogy mint ahogy a szülői értekezleten szokta, rendet ne vágjon a Hadtápos tisztek között az elhanyagoltságom miatt!... Aztán beletanultunk a katonásdiba, mint kismacska a nyávogásba..