NAGYVÁRAD-FÉLIX FÜRDŐ

Hazafelé,
a szamosújvári kaland után, kitört szélvédővel száguldoztunk keresztül Románián.. Soha, senki nem akart benyúlni, elvenni valamit a kocsiból, bár sokszor volt más dolgunk, mint a kocsi őrzése és felkészültünk, ezt nem ússzuk meg és csak az ülések maradnak a kocsiban. Persze ez nem gátolt meg bennünket, hogy eljussunk Félix fürdőre, ami Nagyvárad környékének igen kedvelt fürdőhelye volt. Talán olyan,mint Hévíz itthon. Kellemes környezet, nagy fákkal parkokkal.Igazán elbűvölő hely! Kiadós lubickolás után, ami a lépcsőzetesen, a hegyoldalban elhelyezkedő medencékben zajlott, szokásos "mics" evés után, alapos sörözésbe fogtunk. Kellemes, hideg sört találtunk egy pavilonban. Ez eddig nem volt jellemző ebben az országban. Ebédelni, a jó nevű nevű és szép Belveder szálloda éttermében mentünk. Csorba volt az első fogás. Jó ízű leves volt, rendesen telerakták minden zöldséggel.. Az étterem dugig volt, szépen díszített vendégeivel csillárjaival felöltöztetve ragyogott. Sertés sültet ettünk, ami finom lett volna, ha - az amúgy, szemrevaló pincér lány - nem önti le- minden tiltakozásom ellenére - valami sárgás mártással. Kétségbeesetten húzgáltam a tányérom, ő azonban rendíthetetlenül öntött! Egy kukkot nem értett magyarul, én sem sokat beszéltem románul. Főleg azt nem, ..Kösz!..Vigye a francba a szószát!..Ezért ő csak öntötte rá a világ legellenszenvesebb folyadékát. Magamba roskadtam!...Pecekig vergődtem!.. Aztán a harmadik asztalnál ülő hölgy szíve megesett rajtam.
- Ez mindenkinek jár - mosolygott. Én nem annyira.Bár jó esett hogy magyarul beszélt..
Valahogy levakargattam szegény kis sültemről a maltert és magamévá tettem.
Fura volt! Szinte a határra épült fürdőben, étteremben, ahol ezernyi magyar járt,az alkalmazottak közül, alig beszélt valaki magyarul!
Este a tarlón sátoroztunk, vagy háromszázan. . Mi lecsót főztünk. Ott barátkoztunk össze a marosvásárhelyi magyarokkal, akik hordozható faszénsütőjükkel homályba döntötték a lecsónkat. Ilyenkor az augusztusi ünnepen feljöttek Félixig, hogy találkozzanak az anyaországi rokonaikkal, ismerőseikkel. Miután feloldódtak és nem gondolták már , hogy provokátorok vagyunk, váltottuk a világot-reggelig.
Beszélgettünk hogy élnek és miért nem lehet náluk húst kapni-a boltokban. Mesélték, akkora az adósság kiváltó állami láz, hogy mindent visznek külföldre, ami eladható. Húst úgy vesznek, kimennek a piacra és a pult alól kapják az árusoktól-néha újságpapírban..... Elmondták, nincs televíziójuk, mert csak román adás van, az a heti két óra magyar nyelvű propaganda. Az meg nem érdekli őket.
Magyar rádiót pedig úgy hallgatnak, hogy vasárnap hajnalban, felmennek a hegyekbe piknikezni és ott reggelig még fogható a Kossuth rádió../Ezt én és is tapasztaltam, hogy ilyenkor a legjobb a terjedés,mert pár évre rá Athén alatt hallgattam a rendszer váltás híreit és napfelkeltéig fogható volt./ Hajnalig beszélgettünk a tanárral és feleségével, miközben két kis lánya jó ízűen kortyolgatta a Coca colát, amit vittünk magunkkal és véletlenül megmaradt.
A Crisul- Körös áruházban bevásárolva az autó előtt, jóképű magyarul beszélő fiú állt aki kileste, egy darab még maradt farmerünket a hátsó ablakban. Nem akartam már eladni, de annyira győzködött, rábólintottam. Megegyeztünk az árban és ö elszaladt haza pénzért. Gyorsan visszaért, elővette a brifkóját és leszámolta a nyolcszáz lejt. A többit a levéltárca alá tette.
Közben néztem, mit csinál...
-Vigyázz !
-Ott a rendőr! -ijesztett..
Körbe néztem - talán igaza lehet! Gyorsan kicseréltük az értékeinket, és eltűntünk a tetthelyről. Elköltöm ezt is! - gondoltam és bevetettem magam az áruház forgatagába. Ugyan minek vigyek haza Újvárosba lejt!... Álljak ki a piacra és kiabáljak
-Lejt vegyenek, emberek!
Kinéztem magamnak ,egy remek judo szerelést ,ami roppant jó lehetett volna "otthonkának"...
Ebben fogadni a csajokat?! Ez igen! Csettintettem magamban!..
Aztán a pénztárnál előhúztam a frissen szerzett pénzt!.... A pénztáros ijedten nézte, mikor kibontotta a köteget. Egy száz lejesbe tekerve..csupa méretre vágott újságpapír volt!
Visítottam a röhögéstől! Gáncsba állt a lábam, hogy felrúgom a palit, ha el akart volna rohanni a pénzzel - abban a pillanatban!
Mikor rendőrt emlegetett, körbe néztem, akkor megfordította a levéltárcát, ahol a megmaradt száz lejes alatt, már az újságpapír volt! ...
Én pedig,.. ezt húztam ki a tárca tetejéről...!!
1981 AUGUSZTUS.23-26