KOTORÁSZTAM...

Kotorásztam a kedvenceim között és a kezembe kerűlt ismét egy Buda Ferenc vers..
.Milyen jó lehet a mai gimiseknek, akik biztosan a legszebb verseit is tanulhatják.!.
Nehéz a versekkel bánni..Soha nem szerettem, kicsit idegesítő volt, megtanulni és elemezni, míg nem a Móriczban Papp tanár úr el nem kezdett  emberi hangon beszélni a versekről -az  irodalomról.
Csodálatos tanár volt....
Aztán, közép-iskolában Czeller Károly tanár úr volt, aki nyitogatta a szemünket..Mindig előttem van...Kissé bicegős, vörös rövid hajú emberke volt, de fölöttünk repkedett, mikor beszélt az irodalomról ! A csupa szív embert eltanácsolta valami hivatalosság és mi magunkra maradtunk...
Így magamnak kell megtalálnom, azt ami értékes..és velem egy sínen fut...Jobban mondva felkéredzkedhetek arra a vonatra, amelyik megítélésem szerint, jó irányba fut. Ez a vers a szépségében fogott meg..Akinek ajánlottam, kissé félre értett. Nem róla és rólam szólt, csak szép....utólag is elnézést, ha megbántottam....


Buda Ferenc
Szürkeszemű


Szürkeszemű, szelíd este
ereszkedik a szivemre.
Szürkeszemű, szelíd éjjel
elmegyek nincsen-reménnyel.

Elmegyek, hisz úgyse bánod,
úgyse voltam, csak barátod,
úgyse voltam semmi, semmi.
S egyszer úgyis el kell menni.
Szerettelek és szeretlek -
akarom, hát elfeledlek.
Eltemetlek, de megtartlak
régi szépnek, drága dalnak.

Ami jó volt, nagyon jó volt,
de sziveden fehér hó volt,
fehér hóba beleestem,
nem tudtam, hogy feneketlen,
nem tudtam, hogy ilyen forró
a fehér hó, a fehér hó ...