MAKARENKO

Anton Szemjonovics Makarenko,
a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni évek igen fontos személyisége volt. ,,Az új ember kovácsa".
Tulajdonképpen egy szimpatikus ember volt,
Igazságos, az elbitangolt gyerekeket összeszedte, tisztán tartotta, enni -inni adott nekik Nem ütötte vágta őket- kivéve, azt egy az emlékezetes makarenkoi pofont. Csak a meggyőzés eszközét használta nevelés terén. Rendben is lett volna a dolog, ha a híre megmaradt volna a Szovjetunió határán belül. De kiszivárgott onnan és elfújta a szél ,,Igor és társaival" egészen Sztálinvárosig, ott aztán megmaradt a névváltoztatás után Dunaújvárosban is. ( úgy látszik, ez helyesírási hibajavító megmakacsolta magát, mert akárhogy írom a Sztálinvárost, mindig aláhúzza pirossal. Hogy miért? ....nem is tudom!
Szóval Leninnel nem, de Makarenko- val találkoztam. Nem személyesen, mert addigra a már a Boldog Pedagógia Vadászmezőkön szervezte a Gorkij telepet, de az iskolában igen, ahol szemben volt a sorakozásnál a szobra. A középiskola első napjai végső csapást mért az én liberális kis világomra. Mindjárt azzal kezdődött sapkát kellett hordani. Életemben nemigen volt sapka a fejemen, nem szerettem, el is hagytam, így hát Édesanyám lemondott az új vásárlásáról elfogadva a hóbortomat. Na de itt kötelező volt!
Céklaszínű bársony ,,Lenin fiúk sapkája" volt, valami bravúros kalocsai hímzéssel a tetején zsinórban írva SZKI, vagyis szakközép-iskola. Mi voltunk azt hiszem az első évfolyam, akit kísérletképpen elindítottak. Négy nap iskola, két nap munka. Szóval találkoztam Makarenkoval és ez meghatározta életemet négy éven keresztül. Reggel fél hétre kellett menni iskolába ,ami három kilométerre volt, hétkor kezdődött a tanítás. Már felkelni is elég rázós volt, fél hatkor, de a reggeli parancs-hirdetés volt a legszörnyűbb!
Minden osztály felsorakozott, az ügyeletes tiszt, akarom mondani tanuló jelentett az igazgatónak a létszámról,  ők aztán, köszöntötték a diákságot, majd parancshirdetés következett. Itt elmondták mit csináltunk rosszul, vagy jól , kit marasztaltak el igazgatói megrovással etc. Mindezt egyen köpenyben és hófehér balett cipőben kellett ,,vigyázzban állva" meghallgatni. Akinek nem volt hófehérre ,,Szilviázva" a balettkája, azt hazaküldték cipőt festeni, A festés pedig fogkefével történt...Közben kialakult, a sajátos kapitalista morálunk , mert az ügyesebbje befektetett a Szilvia bizniszbe és ezzel cserekereskedelembe kényszerítette a trehányabb osztálytársait. Később kiváltottuk magunkat-mivel én is a trehányabbak közé tartoztam- vizes krétával, ami legalább annyira mutatós volt mint a fehérítő folyadék, hátránya viszont nagy volt, mert ha sokáig tartott a parancs-hirdetés a kréta megszáradt és az elvonulásnál komoly fehér felhőt kavart a sötétkék nadrágok között, amit kötelező volt hordani.
A kollektív nevelés abban is állt, hogy minden negyedévben iskolagyűlés volt a Vasmű kultúrtermében, ahol a szokásos kinyilatkoztatások után besötétítettek és felváltva, vagy az Új ember kovácsa, vagy az Igor és társai című szovjet filmeket vetítették. Szegényes matematikai képességeimmel is felfogtam, ez a két film vezet a nézettségi listámon, mert évente kétszer -kétszer, négy év alatt az ...szóval, nyolcszor. láttam őket. Többet, mint a barátom 8mm-es pornófilmjét,-amit Ausztriából csempésztek be- pedig azt, abban az időben rojtosra néztünk..