Dömsöd, Dömsöd..

Pénteken rabul ejtettek!
Telefon szól- Rossz a műholdvevőm, csinálja meg legyen szíves! Tök normális invitálás semmi erőszakoskodás.
Biztatom az embert hozza be a boltba, kap helyette ingyen másikat..
-Nem -  mondja vigyem én ki...
- A kiszállást fizetni kell ember, az pedig oda vissza nyolcvan kilométer..nem lesz olcsó!
- A pénz nem számít!..h
Ha nem, hát nem ..fizessen ha én vagyok a zsánere..és látni akar! Mondja hol lakik...Valahol Dömsöd mélyén..Magyarázza, de abból semmit nem értek, kinek a boltjánál kell arra kanyarodni a hol a nagy fa van?...Ennyi erővel Nepálba is elindulhatnék...meglátom azt a nagy hegyet, oszt annyi!.. ott vagyok! GPS "bekapcs" és máris Dömsödön vagyok..Bár megtréfál, mert a harmadik kör után rájöttem vissza akar vinni az újvárosi kórházhoz, ahonnan indultam. Beütöm ismét a frankót, a tizedik kanyargós utca után látom - Váczi utca!..Na, ez rossz nem lehet mondom, bár nem hittem hogy rólam itt utcát neveznek el!.
 Elején csinos házak, aztán kisebbek és igazi cigánysor!...
Ajjaj! borul el arcom az elmémmel együtt, itt aztán nem lesz kiszállás kifizetés!..Megállok a kis ház előtt egy kisebb cigány ember jön ki és már hangosan mondja, mit fog velem csinálni, ha átb..szom.!.Kíváncsian várom! -mondom és mellé állok. Kissé megtört a tekintete -a vállamig alig ért- azt hittem tőlem rettent meg,de nem... olyan csont részeg volt, ha megkérdeztem volna hogy hívják,..hát kitérő válasz adott volna..Rövid verbális kézitusa után, aprócska felesége is színre lépett és melegen invitált a házikóba...Mondom ..
- Fordulok vissza, ha nem fizetnek!...a közelmúlt tapasztalatai szerint..ez igen valószínű...
Asszonyka nyugtat, megkapom a magamét..Na, ettől tartok én is..mondom, de azért bátran begörnyedek a kis ház alacsony ajtaján. Emberünk utánam ! Asszonyka erélyes... Kinn maradsz! - löki mellbe emberét és ránk zárja ajtót... Fogságba estem ! - rohan végig az agyamon..én rutinos tárgyaló vagyok a cigányokkal, de szabadtéren..de itt a kaptárban?!. Na, ez nem jön be!..nyugtat az asszony.... Tiszta, rendes kis szoba..alászuszogok az íróasztalnak, ahol a számítógép üzemel és bekötöm a készüléket...Persze, akinek fizetni kéne az nincs itt!-morgok magamban..Ilyenkor mindig mindenki eltűnik.. Fizetek én!- mondja asszonyka és tényleg penget is...Ha nem is keresek a bóton, de legalább nem vesztettem rajta...Kifelé menet, az ajtó nem nyílik! Ember meg veri kintről... mi a pi.. át csinálunk ott bent mi ketten...százötven centis Otelló!
Nehezen szabadulok... a kis cigány ember még emberkedik..- gondolom revansot akar a kizárásért, és bőszen szét akarja roppantani a kezem.. Rossz napja van...nem éri át a tenyerem..Szorítok rajta egyet - érezze az erő velem van!...becsapódok a kocsiba és szétfröcskölöm a sarat az utcában..

Asszonyom meséli..a kis Rómeó csábítgatta ki a kocsiból, miközben mi bent dugtuk a vezetékeket...
Mit hagytál ki!-vigyorgok, miközben látom az ember a kerítés nélküli kapufélfába kapaszkodva egyensúlyoz az árok és az udvar sara között..