AZ ESŐ

Az eső csak esik. Hónapok óta várunk rá,.most esik. Kitartóan dobol az ablakon.. Mintha az afrikai dobosok vernék a tamtamot, ismeretlen üzeneteket küldve a vadonba... Olyan eső ez, mint Ázsiába a monszun. .Párás, meleg, fojtó.. Ilyenkor a fűkunyhóban lenne jó egy kis ferdeszeművel hancúrozni, miközben be-be csapna az frissítő eső. Még a levegőben is van valami fülledt erotika. Talán a virágok lélegeztek fel és ők adják ezt a sűrű gomolygó bódító illatot, de ez itt nem a malájok földje.. Esik kitartóan már napok óta. Lemossa a gyereknapi aszfalt firkákat, a padra rajzolt "Takarodj" szöveget, az autók tetejéről a galambok pecsétjét,... szóval mindent.. A természet kiradírozza, amit nem tart jónak. Kalapos ember húzza arcába a karimát ..rágyújt a füstöt beveri a kalap alá a szél. Krákog, köhécsel, morog,de az esőt ez nem érdekli, csak veri a hátát rendesen. A park nyújtózik és szinte óráról órára jönnek ki az új fűszálak a földből. Hallgatom a fű növését.. A meg-meglóduló szél, az utolsó érett epreket rángatja le a termetes fáról. Toccsannak egyet, aztán az utat mosó víz belehömpölygeti őket a csatornába...Ebből már nem lesz pálinka!...Pedig tavaly a szomszéd ponyvát terített a fa alá és az abból készült nedűből kortyoltunk a neve napján!...De hol van már a tavalyi hó?!..Pláne a pálinka!..Összefut a nyál a számban, szinte érzem az érett eper illatát!..Egy korty milyen jól esne most- vagy kettő....de csak eső lóbálja magát, neki-neki indulva pásztázza végig a várost. Takarít szemetet, levegőt,agyat...Termetes tócsákat hagy maga után az úton.. Nagyokat lépkedek, de ez kikerülhetetlen... bele a nagy tócsába.. és húszcentis víz csapódik be a cipőmbe..
Úgy látszik, rám is rám fér a megtisztulás ...