A SZÉK..

A szék, kettő volt tulajdonképpen. Az egyik szinte új, csak a színe kopott meg kissé a másik sokat használt volt. Hagyatékból kerültek hozzám. A mama meghalt és a ház eladása miatt útban volt, nem fért a fiához. Két kárpitozott szék, barna virágos huzattal, karcsú faragott lábakkal. A kárpitot lefogó szegecsek a kopottabbon fényesre csiszoltak voltak..látszott sokat használták. Gyerekkoromban többször láttam őket nagynéném tiszta szobájában, az ebédlőasztal mellett. Az egyik kicsit hátrébb, mintha most húzta volna ki valaki az asztal alól, a másik közelebb az ablakhoz, de szorosan az asztal mellett.
Még a háború előtt vették mikor a kis tanyára költöztek. Az ember gazdálkodott, szereztek egy kis földet, aztán a rokonságból mindig akadt valaki aki felszántotta, megtrágyázta.
Szóval az asztallal vettek négy széket is, ami meglehetősen polgárinak tűnt a kis parasztházban. Itt nem volt divat a párnás szék..itt a faszék dívott, amire az ember ráülhetett akár a viseltesebb öltözékében is ha váratlan vendég jött, mert azt a tiszta szobában kellett leültetni. A szomszédnak jó volt a konyhában is a tűzhely mellett.
Éldegéltek csendesen, forgatták a "fődet" szedték a gyümölcsöt,paprikát, dinnyét, mert amúgy egy ritka jól termő vidék volt ez. Fekete, laza, homokos talaj, az isten is termőföldnek teremtette. Jött a gyerek, volt már akire büszke lehetett az apja ..mutogatta is az arra járóknak..
- Az és fiam!-sugárzott...
Aztán kitört a háború...az embert vitték katonának. Nem kérdezték akar-e,vitték. A front az oroszoknál volt Sztálingrádnál, aztán hátrált egyre visszább és már Magyarországon énekeltek a katyúsák. Az emberről egyre kevesebb hír jött..csak annyi, él!..Mikor már a Földvári hidat támadták az oroszok, egyszer csak éjjel kopognak az ajtón és az ember állt ott..borostásan, lefogyva, tépetten,de épségben..Asszonya ugrik öleli, csókolja, nem tud betelni vele. Hozza a gyereket, aki tágra nyílt szemmel nézi az idegent. Lefürdeti emberét, tiszta ruhát ad neki, a szakadt katona ruhát meg bedobja a kemencébe ,hogy eltüzelje. Már a forró levest teszi az asztalra, mikor verik az ajtót!..Ki sem kell nyitnia, törik is be és három szakadt orosz katona tódul befelé. Géppisztolyukkal hadonászva kutatják át a házikót és mikor a kemencéből előkerül a katona ruha, felrángatják a székről az embert, megkötözik és kidobják az udvarra....Miután mindent fölettek és az asszonnyal is elbántak, felrángatták az embert az udvarról és nagy ordítozás közben elvonultak. Az asszony magába roskadva ült az asztal mellett..keze az ölében. Fáradtam meggyötörve megalázva, szakadt ruháját igazgatja és észre sem veszi hogy sír a gyerek.Aztán ahogy az elhallgat, csend van.. valami nagy süket csend, ami csak nagy durranások után van... Az asztalon a tányér üresen érintetlenül, a kanál merésre készen, a szék kissé kifordulva, ahogy az ember hagyta. A petróleum lámpa fénye pislogva ugrál a falon. Az asszony csak néz ki az ablakon és mozdulni sem tud..Iszonyatos keserűség van benne..Éppen megérkezett,.. csak ránézhetett a fiára,..még,..még...enni sem tudott.!!
A fogolytáborból egy ideig jöttek a levelek.. Néha félévente, évente,aztán a szmolenszki volt az utolsó.. még egyszer csak, egy hazatérő mesélte, a sógora találkozott vele Szibériában, de az ember csak annyit tudott neki mondani:
-Mond meg az asszonynak,várjon még!.. hazamegyek..!
Asszonya várta. ..Minden éjjel a dolga után odaült a párnás székre, az ablakhoz és várta a zörgetést.. Az embere széke ugyan ott állt ahogy hagyta, asztalon a tányérral és a kanállal..néha egy vizes ronggyal áttörölgette ha beporosodott, de mindig oda tette vissza, ahol volt. A szék amin ült, az ötven év alatt megkopott. Az oldalán a parasztszoknya kifényesítette a szegecseket. A másik, szinte új volt mellette.
Már hetven felé járt a néném, de még mindig várta, virrasztva az emberét. Aztán egyszer Ő érte jöttek.
A temetés után, nem tudtak mit kezdeni a székekkel, így hát.. hozzám kerültek..
Most itt állnak egymás mellett, a fakó, kopott és a szinte érintetlen, a virrasztások és az örök reménykedés tanúi.Jól meg vannak egymással..
...végtére is,...összekerültek..összetartoznak