PRÁGA.... a második nap

A prágai szálloda mindennel el volt látva.A hatalmas, talán három személyre is alkalmas kádban elterülve aludtam bele az éjszakába..
Reggel a bőséges svédasztal után, a városnézés volt a fő feladat. A többiek neki a Vencel térnek, Károly hídnak, én a fájós lábammal, csak környék nevezetességeinek felderítésével vettem részt a turizmusban. Miután a csendes utcák ódon hangulatán túl voltunk, a szomszédos plázában kerestünk melegedő helyet. A sült csirkéjéről híres Kentucky Fried Chicken gyorsbüfébe tértünk be, ahol akció volt !..Hiába a cseh tudásom még csiszolásra szorul, mert az akció " egyet fizet, kettőt kap!"volt és így két vödörnyi kukoricadarás rántott csirkével láttak el. Aztán -mivel Gábor nem kért - nekem kellett befalnom-már amennyit sikerült !
 Közben megjelent egy szép szál fekete legény, aki szmokingban sétált a sorok között szemrevételezve a fogyasztást. A főnök!- hasított belém. Ritka arányos ember volt, vagy százkilencven centi magas, keskeny csípővel, széles vállakkal,kicsi, olyan Sidney Poitier-re emlékeztető fejjel...Mintha egy magazinból lépett volna elő, hirdetve a Kentucky rántott csirke nélkülözhetetlenségét. Lépései mint a pumának...ámulva figyeltem a felsőbbrendűsége tudatában lévő ember mozdulatait...Aztán megjelent a kis nyeles lapátjával és söprűjével és elegáns mozdulatokkal felseperte az asztal mellé hullott csirkefalatkákat!....Mindezt fenséges nyugalommal és kimértséggel, úgy ahogy egy brit naszád vonul fel a Trafalgar-i ütközet előtt, Nelson admirális szemléjén!.
A délutáni séta után a szállodában folytattuk a Pilsner Urquell sör dicsérgetését és alapos vizsgálatoknak alávetve a Becherovka hatását a maradék észre. A hosszabb túráról visszaérkező haverok megleptek egy prágai emlékkel,egy gyönyörű forró főtt csülökkel, ami tormával és mustárral volt felszerelve és a kihűlését egy hőtartó edény akadályozta. Isteni darab volt, ahogy az edény kibontása után illatával az orrom alá dörgölődzött..szerelmet éreztem irányába. Mégsem voltam képes magamévá tenni.. a rántott csirke minden szabad területet elfoglalt. Nagy bánatomra érintetlen maradt. Távozáskor diszkréten az asztalon hagytam, szépen kicsinosítva.. Ha ezek után sem sikerült bevágódnom a prágai takarítónők előtt, akkor már bármit teszek nem is fogok!
Hosszú és mély alvás után, a szállodai reggeli gyógyszer volt a gyomornak, majd pár sörrel gyógyítottuk magunkat, aztán vége a sörtúrának, knédli és csirkeevésnek Isten veled Prága! Isten veled Becherovka.!..
Egyszer még talán meg is nézhetlek alaposan, mert a mostani csak gasztronómiai bevetés volt.
Indulva haza - ilyenkor mindenki ajándékot akar vinni a szeretteinek -megálltunk egy nagyváros peremén, az ottani pláza parkolójában a maradék koronát elverni. Mindjárt vizet vettünk a büfében, amit terhes lányom a félliteres palackban felbontva, bevitt a vásárló térbe...
Na, hiába volt a kosarunk tele minden jóval, a pénztáros kiszúrta a félüveg vizet és ránk hívta a biztonsági szolgálatot. Heves verbális közelharc után kiderült, ilyen márkájú ásványvíz nincs az élelmiszer osztályon. Nagy szerencsénk volt, mert a három markos ember alig várta, hogy móresre tanítson bennünket a kb hetven forint értékű ásványvízért.
Hát, ebben talán közrejátszott hogy igazolványainkat átnézve rájöttek, magyarok vagyunk..
Azért egyszer még Prágába visszatérek !