VÁROSIAK VIDÉKEN

Még egy disznótor..
Mi itt vidéki városiak szeretjük a természet adta lehetőségeket kihasználni.. nyulat sütni, vadhúst enni, halat fogni. Kivétel nélkül, az összes barátomba ezek a dolgok be vannak kalibrálva. Katona Gyuri, akivel együtt gitároztunk vagy tizenhat éves korunktól - ráadásul egy ház tömbben is laktunk -  vett egy disznót. Nem kis állat volt, tán a disznók között az elefánt nevet is megkaphatta volna.Mikor felállt az ólban levettük a sapkát tiszteletünk jeléül. Leautóztunk hát Kisapostagra, mert Gyurinak a beosztottja azt ígérte, nála feldolgozhatjuk a malackát. A disznó leölése mindjárt a vásárlás helyén történt, mert az autóba nem akart beülni-az istennek se, a pórázt meg eltépte volna.. Így a leölés után, ami a falu déli végén volt, szánkóra tettük a disznót és elhúztuk az északi részébe.Volt vagy két kilométer.... Ott a faluvégi ház előtt álltunk a kerítésnél és élénk kurjongatások közepette biztattuk a gazdát, ugyan nyisson már kaput, mert megfázik a jószág...Vagy fél órai neheztelés után, előjött a gazda és csendesen közölte, a felesége nem engedi hogy használjuk a kis-konyhát és menjünk békében, mert az asszony ránk uszítja a kutyát, ha tovább is próbálkozunk a bejutással. Rövid tanakodás után megfordítottuk a szánkó elejét és irány vissza az ölés helyére.Már volt vagy tíz óra.. Más, régen a feldolgozás felére eljutott és két pofára tömte magába a pecsenyét, mi pedig még mindig csak húzgáltuk.a disznót a szánkóval a fő úton. Még jó hogy volt hó, mert ha nem lett volna várhattunk volna tavaszi áradásra, és akkor tutajt kellett volna ácsolni! A disznó reggeli gazdája Köles bátyám , régről ismerős volt és visszafogadta megszánkóztatott állatát. Ott aztán a böllér - akit eddig sétáltattunk disznó mellett- gyorsan szétkapta a jószágot. Sikeresen megtöltöttük a kolbászokat és hurkákat, lett pecsenye is bőségesen, hogy elvegye a forralt bor erejét. Köles bátyám a gazda, aranyos ember volt. Feleségével élt és nyolcvan év feletti apjával. Az öreg Köles a kis házban lakott-a nagy ház mellett - de hogy mi végből, arról nem ejtenék szót...Ott téblábolt körülöttünk és próbálta szegény, sanyarú sorsát ecsetelni, de a nagy rohanásban mindenki csak bólogatott neki. amúgy nem elmerülve ebben a témában..Aztán úgy este nyolc felé- töpörtyű sütés idején- kigyulladt a kis ház..Oltottuk ahogy bírtuk...ember életben szerencsére nem esett kár.. csak a kis öreg ácsorgott a megégett lak mellett - magában motyogva....
- Nem akartam én rosszat fiam..csak egy kis melegségre vágytam...!.