ANTWERPEN 3

Az elkövetkező héten, kezdtünk belgák lenni. Na nem váltottunk állampolgárságot, nem is lettünk sznobok, hanem elkezdtünk barátságosan, udvariasan működni. Eddig sem volt sok baj a viselkedéssel, de ezek az emberek nyugalma megfogott. Hogy miért nem olyan agresszívek mint mi sejtésem sincs ,talán sok halat esznek-próbálkozhatnék a viccel, vagy jól élnek és nincs gondjuk? Nem tudom. Az utcán elbénáztunk a kereszteződésben és nem indultunk el a zöld lámpánál. Nem nyomta a dudát a mögöttem álló és nem ordította torkaszakadtából, hogy létesítsek vadházasságot anyámmal, nem ugrott ki az autójából és rúgott az ajtómba, mialatt az azonos neműek szerelmi kapcsolatát elemezte volna ki velem kapcsolatban, valami büdös tejes csuprot emlegetve. Nem ...Szégyenlős, elnézést uram, integetésemre-nem probléma, csak nyugodtan, ráérek -mutogatás volt a válasz.
Maga a boltok árú készlete felettébb elvarázsolt. Mentünk a kovácsok utcáján- ha jól emlékszem ez volt a neve-és az egész utca hifi boltokból állt! Marantz, Sony, JVC, AKAI és többi remek, tele, roskadó polcú üzlet nyílt meg előttem. Láttam én már ilyet Pesten, mikor a valutás áruházban, nevére nem emlékszem olyan mint a lengyel Pewex, vagy a cseh Tuzex-
Ahol a kint dolgozó magyarok elkölthették a márkájukat. Első JVC magnómat ott vettem Ördög Józsival, mert neki volt valuta kerete, nekem meg pénzem. Szóval, végig csatangoltam a héten az utcát és nézegettem a csillogó portékát. Videó magnót nem akartam venni, mert közutálat tárgya lett a haverom aki a terminátor, nyolc másoláson átesett videó filmjével állított be hozzánk kölcsön videóstól, aztán éjfélig próbáltuk az elmosódott árnyakból kivenni, melyik is a ,,Sváci néger". A pornó külön szám volt, mert ilyen filmet még, nemigen láttunk Egy, szintén rossz minőségű, német erotikus filmen lengyel alámondás mellett, egy magyar férfihang próbálta filmen megszemélyesíteni, egyszer a nőt, egyszer a férfit. A fölé mondó, élénk ah-ah, még-még-el próbálta a egyre lanyhulóbb érdeklődést fenntartani. Szóval, videó nem kell! Hifi viszont igen, mert a zene az felettébb kívánatos dolog! Elmentünk egy szép kis boltba, ahol egy köpcös, kopasz emberke tüsténkedett és harsány köszöntéssel üdvözölt. Néztem is körbe , biztos ismerőse jött, vagy én hasonlítok egy távoli unoka bátyjára, aki Kanadában prémvadász? De nem, nekem köszönt, fülig érő szájjal. Csak lestem, mint Olga néni a Clemendore csodafakir, sztálinvárosi vendégszereplésén, mikor a pali kitekerte kezét-lábát. Megláttam egy szép kivitelű Pioneer combo-t. Ez olyan, hogy szét szedhető is de van egy tok abban lehet összecsavarozva tartani, hogy a haverokat a sárga irigység töltse el. Mindjárt, ugrik a kis ember és kérdezi, szeretném-e?
- Mint koldus a jó forintot - mondom magyarul, mert ezt, akkor angolul nem tudtam volna elmondani.
Mindjárt kapott a számítógépéhez és mondta az árat. Huszonötezer frank. Aztán tovább számolt, export price és már tizenkilenc. Aztán tizenöt lett, mert.....csak!
- Megveszem!- lettem nagyon határozott, mert akkor a forint jobb volt mint a frank. Ó, azok a csodás idők !
Csak a CD játszó helyett, egy hagyományos kellene- próbálkoztam- mert a CD még drága nálunk. Ezer forint volt akkor egy darab itthon. Semmi baj! Nálam nincs, de a barátom boltjában van-sűrített a kicsi ember. Adjam a címem és délelőtt ott a cucc!
- Hohó! Engem nem lehet csak úgy átverni, majd elmegyek érte én! - szólalt meg bennem a róka.
Emberem irt, itt a cím. Elmentem az autómért a Schelde partra, mert ott parkoltam és vissza a bolthoz. Az eső, eleredt rendesen. A nyitva tartási idő már lejárt egy fél órája, gondoltam feleségem kidobták már és hazamentek. A bolthoz érve, a segéd jön esernyővel elém, hogy meg ne ázzak. Kisember a boltban fütyörészik, addigra Erzsót megkávéztatta, engem is megvendégel, a segéd pedig bepakol az autóba. Gyerünk Ákoshoz !
Ákossal találkozva, mesélem a sztorit és kértem mutassa meg, melyik utcába kell mennem holnap. Odaérünk, hát a Kisember ott áll az ajtóban, és óriási vigyorgás közepette átadja a lemezjátszót. A szám tátva maradt!
Nem dobnak ki a bolt-zárás előtt félórával, mert összetaposom a felmosott kövezetet!
 Előre köszönnek! -itthon akkor, még nem volt divat...még vissza sem köszöntek a boltban! Zárás után, félórával még ott vannak és várják a magyart és hogy gondoskodnak el ne ázzon! Paff lettem! Ezek valamit tudnak !
 Szívélyes kézszorongatás és hátbeveregetés után  elváltunk. Annyira megtetszett a dolog, én is elkezdtem itthon kereskedni. Az első az volt, eladtam a hifit, a Bizományinak harmincötezerért. A útiköltség ára bejött....
1987 nov.

Persze aztán itthon a vámőrség kiforgatott,  zuhogó novemberi esőben áztatott  és mikor reklamáltam hogy már két órája csinálják ezt velem, rám ripakodott az ember -Minek ment ki!....
Elgondolkodtam és csendesen magam elé mormoltam -  Hát ezért!