ANTWERPEN 1 Belgák felé félúton

Két hete gondolkodom, hagyom a fenébe ezt a blogolást, aztán néhány barátom biztatott meséljek még mi történt velem....Úgy látszik élvezik, ha bajba jutok..
Egyszer eljutottam Belgiumban is.
Olyan régen volt már, hogy akkor még a vasfüggöny is ki volt fényesedve és Kádár Jani bátyánk ült a fehér lovon. Szóval úgy nyolcvanhét körül. Leadtuk, a gyermekünket a nagymamának, aztán irány Antwerpen. Ákos Barátom, közismert és népszerű gitáros, mindamellett elektronikai főtudor és ezermester, kint élt már jó ideje a belga rónákon és rám kérdezett:
- Mikor látogattok már meg?
Éppen első házassága utáni feleségtelenségét élte és így felhőtlenül élvezhette a szabadság gyönyöreit. Egy ügyes ugrással, Belgiumig jutott.. Akkor már mind ezt hivatalosan meg lehetett tenni. Élt a lehetőséggel, angolul jól beszélt, így könnyebb volt a dolga, mint a hazából kitántorgóknak annak idején. Szúrós szemű útlevél átvizsgálás után, irány Ausztria.
Már az első kilométerek után láttuk, itt a fű is másképp nő. Azért, már olvastuk, mennyi magyar él itt kint, még is meglepő volt, hogy sok helyen szóltak magyarul hozzánk. Már a Mariahilfer strasszén nézelődtünk, mikor rám kiabál egy rövid, fekete hajú srác
- Mi van Váczikám, te is dobbantottál?!
Milyen kicsi a világ! A szomszéd utcában lakott a fiú és valami erős felindulásból Amerikába akarta átrakni a székhelyét,, de a bécsi bevásárló utcánál, nem jutott tovább. Ott maradt, bekiabáló embernek az Elektro-Lakatosnál. . Neki ez már Amerika volt! Megörültünk egymásnak jót eldumáltunk két vevőfogás közben és megnyugtattam, nem török a kenyerére.

Végig száguldoztuk vagy 80-nal Ausztriát és egy tó melletti benzinkútnál jól betankoltunk. Ez szó szerint így volt, mert nálunk, még alig volt autó, ami ólommentessel járt, itt pedig már azt szürcsölték a járgányok. Hát én ebből tankoltam be. Azt, hogy bleifrei én nem értettem, lévén a német olyan távol állt tőlem, mint ide Lacháza, ők beszéltek németül hozzám, én angolul próbálkoztam, így olyanná vált a dolog, mint a süketek párbeszéde a kocsmában a pénteki babazsúr után. Megálltam minden lejárónál, ahol benzinkutat reméltem és gyorsan rátankoltam . .Itt láttam először, hogy faluban is lehet autószalon és szupermarket. Münchennél a parkolóban aludtunk, hátha korán el tudunk indulni. Ez viszonylag egyszerű lett volna, de annyi kamion érkezett és indult, hogy, az Engels-téren képzeltem magam. Egy kairói bazár elképedt volna ekkora kavalkádon.

Tovább az autópályán, egy parkolóban magyarul beszéltek. Egy idősebb pár érdeklődött honnan-hová. Felhomályosítottuk őket. Kiderült ötvenhatos magyarok és most jöttek Magyarországról, vissza.. Kitárgyaltuk a jobb éttermeket, mit hol érdemes megnézni otthon, ők pedig az autópálya rejtelmeibe avattak be. Utólag megértettem, miért dudálnak olyan veszetten a német autósok mikor nem adtam elsőbbséget a gyorsító sávban.
Saarbrücken-nél nagy csapás ért. Valami útjavítás, vagy baleset miatt lelassult, a vágta és bedugult az autópálya. Mindez péntek délután, a legnagyobb forgalomban. Hol állok az autóval? A középső sávban, hegynek felfelé-természetesen. "Hülyegyerek", a leggyöngébb autóval a leggyorsabb sávban! A folyamatos indulás és megállás felkavarta a tankomat, ami jó Zil benzin és a német ólom mentes keveréke volt. Se előre se hátra.

Szerencsére a belső sávban amerikai katonák lógatták a lábukat az ajtó nélküli teherautójukról és látva sziszifuszi erőlködésemet a kocsi-tolásban, leugrottak a fekete fiúk és kitolták az autót a leállósávba. Aztán vigyorogva felugrottak a kocsijukra megveregetve a vállamat. Hát ez az! Én, már nyolcvanhétben amerikai támogatást kaptam, Na ezt kapd ki, Magyar állam ! Ha még tudták volna, hogy a Varsói szerződés tartalékos törzsőrmesterével állnak szemben, tán a "vigyázz"-t is leverték volna, a belső sávban!
Behasalok a motorba, egy motoros rendőr jön szirénázva !
-Mi a baj!? Elfogyott a benzin ? Itt ez főben járó bűn, mert tán huszonöt vagy ötven kilométerenként van egy-egy tankstelle és aki nem tankol, annak ejnye-bejnye, de piszkosul!
Nyugtatgattam van-van, csak nem tudom előcsalogatni.
Rádióadó-vevő és ott terem egy "sárga angyal", aki felmérve a helyzetet az urológián használatos hatalmas fecskendővel megszívatja és tolatja az anyagot a benzinvezetékben és csodák csodája a motor elkezd duruzsolni. Jobb, mint új korában! Egy csikktől volt eldugulva a cső. Ez hogy került oda!? Bezin-tankban csikk?! Agyam eldobom! Szegény szerelő annyira sietett, leverte a fecskendőjét, ami természetesen összetört!
- Nem probléma! -- mondta..
- Mit fizetek? - gyűrögettem a zsebemet, de elhárította az ajánlkozást.
- Jó utat!- és már villogott is tovább... lehet túl csórónak néztek a Zsigulival?
Azért kissé meglepődtem. .Nem hogy ellenségesek nem voltak, hanem a legtöbb segítséget itt kaptam.
- A külföldiekkel úgy fognak bánni, hogy érezzék nem kívánatosak ott!- szavalták nekem a biztos igazmondó jól értesültek. Ehelyett kedélyes, segítőkész emberekkel találkoztam, és ez egész nyugat-Európában így volt:...
Szóval irány Antwerpen !