2011. január 27., csütörtök

HARMADSZORRA...


Szóval, nem akartam már többször nősülni. Elég volt ceremóniákból ,utáltam mindig a kosztümös szerepeket, az ajnározást, a lakodalmakat. Kívülről tudtam az össze koreográfiát . Mikor nem rockot játszottunk és kevés volt a pénz, elmentünk lagziba zenélni. Volt úgy, egy lakodalomban a havi fizetésem felét megkerestem. Láttam a kulissza titkokat, a sértődéseket és verekedéseket ezeken a sátoros ünnepeken, szóval nem és nem.! Mikor összejöttem az utolsó, de legjobb asszonyommal , a nyolcvanas évek elején voltunk. Még első házasságaink előtt ismertük egymást- éreztük, egyszer hosszabb lesz, az a :- Szia, .hogy vagy?
Szóval mindketten megjártuk a hadak útját és tudtuk ,mit keressünk a másikban és megtaláltuk. Nem volt, ami elronthatta volna a kedvünket.
Jött a gyerek pont olyan, mint amit elképzeltem..., és enyém volt, legszebb, legszelídebb nő akkoriban a városban.
Volt egy-két problémánk, hogy nem házasodtunk össze... piszkálódás hivatalos helyről .. Meguntam! Rákérdeztem...
- Akarsz a feleségem lenni? -Hát persze!- volt a válasz..Én, így szoktam intézni leánykérést...
De esküvőt is kell tartani! Először házassági tanácsadásra kellett mennünk!
Mondom a dokinak
-Ugye nem akar most kioktatni? Harminchat évesen, két házassággal egy gyerekkel a hátam mögött, nekem sok újat nem tud mondani arról, mi a szexualitás és házasélet!
Megértett!
Kedvesemet viszont kioktatta - bár, már volt egy tíz éves lánya - hiszen ő még csak másodszor házasodott! Hátha elfelejtette a dolgokat!
Szóltam üzlettársamnak Pópának ,akivel akkoriban együtt antennáztunk .-
- Gyere, legyél a tanúm!
- Jó, de mit vegyek fel!
- Semmi extra  ahogy jól érzed magad, hiszen mi sem öltözünk ki..!
Ezt be is tartotta. Mi, még azért legjobb ruhánkat felvettük....Ő is kinyalta magát...A két méteres birkózó pali,. farmerben, szakadt tornacipőben, bőrdzsekiben lépett be ..Láttam az anyakönyvvezető szeme kissé megrebbent. Másik tanunk feleségem barátnője Kata, csinosan, légiesen landolt.
Megbeszéltem az anyakönyvvezetővel, mi már nem várjuk el a tömjén füstöt,  úgyhogy szorítkozzunk az aláírásra, hiszen egypárszor már meghallgattuk a nász indulót és először sem tetszett igazán.
Hozta is elő, már az elején a pezsgőt és alig vártuk, hogy hörpintsünk. Gyorsan megfordult, visszalépett az irodába és talpi nemzetiszínű zászlóba öltözve rázendít!
- Kedves ifjú pár!
Azt hittem, a röhögéstől szétesem! Mindenki szétharapta a szája szélét  ! Ezt akartuk elkerülni, ezért beszélgettünk előtte egy fél órát !!! Szerintem tudta, nála még nem nősültem, nem akart a másik kettőtől lemaradni..! Vagy sok volt az az napi esküvő és a sok koccintás elfeledtette vele a megbeszélteket...?
Pezsgő után, otthon négyen beszélgettünk , Pópa les a konyha felé !
- Még nem eszünk ? Már nagyon éhes vagyok!
Gyanútlanul rábíztam a konyhát.
- Menj egyél addig!
Szót fogadott...kiment és a két kiló rántott húsból másfelet begyűrt az orra alá... még jó, Kata kiment a konyhába és valamicskét meg tudott menteni..

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Az esküvőkön elérzékenyül az ember. Igen most is folyt a könnyem, de nem az érzékenység miatt hanem a nevetés miatt. Frappánsan oldottátok meg a komoly dolgot! Gratulálok!